Nagyon sokat elárul egy márkáról, mennyi figyelmet is fordít a belépőmodelljeire. Az Omega Seamaster Diver 300M karóráról sokan példát vehetnek.
Nyilván egy ilyen felütés után sokan minimum cinikusan mosolyognak. Ugyanakkor csakis ajánlani tudjuk, hogy egy kis bizalmat szavazva olvassák el a bejegyzést, ugyanis jó néhány olyan objektív szempont van, ami valóban alátámasztja a fenti állítást. Hogy ezek után az óra tetszik-e, vagy sem, az már csak ízlés kérdése.
Először is tisztázzuk, hogy az óra neve ellenére aligha fog sok időt vízben tölteni. Már csak azért sem, mert leánykori nevén Professional Diverként is ismerhettük. Erről pedig pontosan tudjuk, hogy miután 1993-ban bemutatták, a világ legismertebb titkos ügynöke (igen, mi is érezzük az „enyhe” ellentmondást) tette igazán elterjedtté. Az ötlet, mármint hogy Omegát hordjon Bond, az óraipar egyik legnagyobb mágusától, Jean-Claude Bivertől (Blancpain feltámasztása, Hublot felfuttatása, LVMH luxuscsoport órarészlegének vezetése – hogy csak a legfontosabbak említsük) származik.
Ugyanakkor ismertség önmagában aligha lett volna elegendő ahhoz, hogy a Professional Diverek érvényesülni tudjanak. Magának az órának is jó benyomást kellett kelteni. Ezt pedig két dologgal lehet elérni: minőséggel és dizájnnal. Utóbbi pedig tökéletesen tükrözni az angol úriemberként öltözött, de rendszerint rájuk messzire nem jellemző helyzetekbe kerülő ügynök habitusát. Elvégre a világuralomra törő „gonoszokat” aligha az öt órai teájukat egy angol klubban fogyasztó tagság között találja meg őfelsége dupla nullása. Egy szóval az óra minden további nélkül viselhető öltönyhöz is, de ha a helyzet úgy hozza, komolyabb igénybevételt is kibír, beleértve a 300 méterig történő merülést is.
Tok
A kezünk közé került kivitel a beugró a kollekcióba, ez tehát nem Bond órája. Jellemzőiben azonban nem marad el attól, mi több, sok tekintetben felül is múlja azt. Persze azt is el kell ismerni, hogy a mi Diver 300M modellünk idei, míg Bond egyrészt már négy éve pihen, másrészt pedig legutóbb egy retrósra tervezett Seamastert viselt. Az új modellnek így volt ideje, hogy mind a külső, mind pedig a műszaki jellemzők tekintetében meghaladja Bond óráját. Belépőmodellről lévén szó a 42 milliméter átmérőjű tok anyaga rozsdamentes acél, de készül acél-arany és 18 karátos arany kivitel is, limitált mennyiségben (2500 példány) pedig titán-tantál-Sedna aranyból (a márka saját vörösarany ötvözete) is megformálták azt. Az elődmodellhez képest az átmérő 1 milliméterrel lett nagyobb, amivel az óra szembemegy az éppen csökkenő tokátmérők trendjével. Ugyanakkor a 42 milliméter nem számít nagynak egy búváróránál, még akkor sem, ha soha nem búvárkodunk vele.
A forma természetesen alig módosult. Ha nagyon akarunk különbséget találni, akkor a héliumszelep kúpos formájára kellene felhívni a figyelmet. Az előző modellen ennek henger alakja volt. Szintén egy újdonság, hogy a szelep tömítettsége elég erős ahhoz, hogy akár víz alatt is nyitva maradhasson. Más kérdés, hogy erre aligha van szükség, hiszen a héliumszelepet kizárólag szárazon, dekompressziós kamrában kell kinyitni. Ráadásul egy élénk pirosban virító gyűrű is látszódik, ha a szelep nyitva van. Az órát ugyanakkor átlagemberek vásárolják, emberek pedig követnek el hibákat. Jelen esetben egy nyitva felejtett héliumszelepnek nem következménye egy brutális összegű számla az óraszervizben.
A lünetta azonban már jóval látványosabb változásokon ment át. Természetesen kerámia és nyilván valamivel modernebb modellvezetésűek a rajta szereplő számjegyek, de egyben látványosan nagyobbak is. Értelemszerűen búvárlünetta, azaz csakis az óra járásával ellentétesen lehet forgatni, fél perces osztásokban, ami a kidolgozottság részletességére utal.
Számlap
Hasonló alapossággal jártak el a számlap esetében is, amely alapvetően nem sokat változott, mégis teljesen új. Megmaradt a hullámos minta, azonos az indexek formája, és az mutatók is áttörtek maradtak, bár enyhén változtattak rajtuk. A fenti látszólagos ellentmondásra magyarázatot közvetlenül a mutatók tengelye alatt találunk: ZrO2, avagy cirkónium-dioxid, ismertebb nevén kerámia. Ugyanaz az anyag, amelyből a lünetta is készült. Míg a lünettánál elsősorban a karcállósága miatt kedvelik, addig a számlapnál ez aligha lehet így. Ha ez egy számlapnál szemponttá válna, szegény órának az lenne a legkisebb baja.
Ha a karcállóság nem is feltétlenül szempont, a tartósság annál inkább. Ez a kerámia számlap garantáltan nem fog patinásodni az óra viselőjének élete alatt, de valószínűleg a rákövetkező alatt sem. A színre sem lehet panasz. Az óraiparban a fekete és a fehér színű kerámia a legelterjedtebb. Nem azért, mert színvakok, hanem mert ezt a két színt a legkönnyebb előállítani. Persze a szürke sem olyan nagy kihívás, de az Omega itt most a könnyebb utat választotta: a szürke szín PVD eljárással született, avagy ha úgy tetszik, beszínezték, azaz a számlap nem anyagában szürke. Ettől függetlenül azonban a kerámiaszámlapot hullámmintával is el kellett látni, ami a kerámia keménysége miatt nem a legegyszerűbb. Jelen esetben lézerrel oldották ezt meg.
Részletek, részletek, részletek
Ha maradtak volna a fekete vagy fehér színű számlapnál a dátumtárcsát érintő előnnyel is élhettek volna. Azok ugyanis rendszerint szintén feketék vagy fehérek. Ha valaki ettől eltérő színű számlappal jelentkezik, rendszerint a dátumtárcsát nem igazítja hozzá. Ez az Seamaster Diver 300M modelleknél nem így van. Nemcsak a számlap színe jelenik meg a dátumtárcsa háttérszínével, hanem a tárcsa számjegyeinek színét is a mutatókhoz és a percskáláéhoz igazították.
Ahogy látható, ezek apró részletek, amelyek az órákkal ismerkedőkben rendszerint nem tudatosulnak. Ugyanakkor ezen részletek hiánya, vagy elnagyoltsága egy idő után valamilyen zavaró érzett születéséhez vezet, és időbe telik, mire tudatosul. Az eredmény pedig az lehet, hogy az órát egy bizonyos idő után hanyagolni fogja viselője, esetleg eladja. Nyilván egy magára valamit is adó óramárka nem erre törekszik. Sokkal inkább arra, hogy kellemes érzet jelentkezzen az óra viselése alatt. Többek között ezért nem hanyagolja el az Omega a szíjat sem. A kaucsukszíj hegye merevített, így a bújtatás sokkal problémamentesebb. A zár tüskéjének formáját úgy alakították ki, hogy az óra levételekor egykönnyen ne csúszhasson ki a lyukból. Ezt leginkább akkor értékeljük, amikor félkómában vagy rohanás közben próbáljuk leszerencsétlenkedni az órát.
Kaliber
Végezetül persze új szerkezetet is kapunk. A 8800-as kaliber az Omega legújabb műszaki megoldásait vonultatja fel, és természetesen koaxiális gátszerkezetet kapott. Az újítások elsősorban a mágneses mezők okozta behatások leküzdésére összpontosítanak, de ettől függetlenül persze pontos is, amelyről a kronométer tanúsítvány is árulkodik. Szilícium hajszálrugó, NivaGauss fantázianévre hallgató, pontos összetételüket el nem áruló anyagból készült tengelyek, gyémántszerű szénnel (DLC) bevont rugóház csak néhány azon újítások közül, amelyek mágneses mezőkkel szemben ellenállóvá teszik a szerkezetet. Gyakorlatilag az átlagember csak egy kórházi MRI készülékbe befeküdve tudná kiütni a szerkezetet. Külön kiemelendő, hogy az Omega ezt az ellenálló képességet úgy érte el, hogy közben üvegbetétes hátlapot kapott az óra, azaz a szerkezet látható. Bevett óraipari megoldás ugyanis, hogy a szerkezetet lágyvas köpennyel veszik körül, gyakorlatilag Faraday-kalitkába helyezve azt, ezzel védve a mágneses mezőktől. Így azonban a szerkezetből semmit sem láthatunk, üvegbetétes hátlap ide vagy oda.
Ezek lennének tehát azok a szempontok, azok az apró részletek, amelyek egy belépőmodellt képesek kiemelni az átlagból. Ezzel az Omegánál is tisztában vannak, nem véletlenül indul az ár 4600 eurótól, amihez öt éves garancia is jár.