Ha elsőre nem ment, még összejöhet másodjára. Ez is lehetne a mottója az Alpiner Extreme Regulator Automatic modellnek.
A márka közelmúltjának szempontjából egy kétségkívül kiemelkedő modellel van dolgunk. A regulátor elrendezésű Alpiner karórák voltak ugyanis azok a modellek, amelyekkel egy néhány évtizedes pihenő után a márka visszatérni óhajtott. A sors iróniája, hogy a visszatérés nem igazán sikerült. A különböző Extreme Regulator modellek ugyanis majd oda juttatták a márkát, ahova a kvarcválság: Csipkerózsika álomba. Egy alapos iránymódosítás és átpozicionálás kellett ahhoz, hogy az Alpina újra megvethesse lábát az órák világában.
A regulátor elrendezésű modellekkel nem most jelentkezett újra az Alpina. Majdnem két évvel ezelőtt az Alpiner Regulator Automatic hozta vissza a regulátor a márkához. Az Alpiner-kollekció stílusjegyeit magán viselve egy meglehetősen szolid, elegáns külsejű órával volt dolgunk. Pontosabban lett volna, ha az átmérő nem érte volna el a 44 millimétert. Egy hárommutatós modellnél – még ha regulátor is – ez már akkor is nagynak számított.
Extrém külső
Ezen sikerült egy kicsit az „extrém” nevű kivitel esetében. Az átmérőt 41 milliméterre csökkentették, de a tok párna alakú formája miatt nagyobbnak tűnik. Az extrém jelzőhöz méltóan egy kicsit agresszívabbá is tették a megjelenést. Ez alatt részben a textúrázott felületeket kell érteni, illetve a sportosabb anyaghasználatot. A szíj például kaucsuk és rendes zsanérzárat is kapunk hozzá. A korona a szíjjal megegyező anyagú gyűrűt kapott, és csavarzáras is. Többek között ennek is köszönhető a 20 bar (200 m) nyomásállóság.
Szintén részletgazdagra sikerült a számlap, ráadásul egy többé-kevésbé eredetinek is nevezhető mintázatot kapunk. A megszokottak helyett a márka logójából, az Alpokat stilizáló háromszögből áll össze. Feltűnő, de mégsem annyira, hogy elvonja figyelmünket az idő leolvasásáról. A bevett elrendezéstől eltérően az órák és percek segédszámlapjai nem egy függőleges tengely mentén osztják ketté a számlapot, hanem annak bal, illetve alsó oldalán kaptak helyet. Nem takarékoskodtak a lumineszcens festékkel sem, még a másodpercmutatóra is jutott belőle.
Nem annyira extrém belső
Az óra két, egymással kölcsönös függésben lévő gyenge pontja közül az egyik a szerkezet. Az AL-650 paraméterei alapján egy módosított Sellita SW-200-as kalibernek tűnik. Tovább növeli a zűrzavart, hogy a márka föltámasztásakor, a 2000-es évek második felében az AL-650 akkoriban egy módosított ETA/Unitas kalibert jelentett, azaz automata helyett kézi felhúzású volt.
Nyilván nagy előnye a nagy mennyiségben gyártott kalibereknek a viszonylag egyszerűbb szervizelhetőség. Az exkluzivitás hiánya azonban alacsonyabb árat is kellene, hogy jelentsen. Az 1995 eurós listaár azonban viszonylag magas, ami a másik gyenge pontja az órának. Talán nem véletlen, hogy limitálták a példányszámot, bár a 888 darab aligha mondható kevésnek.
