Látszólag semmi újat nem hoz az Alpina Seastrong Diver 300 Automatic Calanda, viszont idővel akár mérföldkőnek is értelmezhetjük.
Ha az órát összevetjük a különböző elődmodellekkel, akkor lényegi különbséget jóformán nem találunk. Továbbra is adott a párna alakú tok a 42 milliméteres átmérőjével, az elfogadható, 12,6 milliméteres magasság és az enyhén retrós beütés. Utóbbi talán egy kicsit erősebbre sikerült. Erről egyrészt a kerekre cserélt indexek, és a patinásodást imitáló színű lumineszcens festék tehet. Összességében a számlapi kép ezzel közelebb került a legismertebb búvárórák egyikéhez, a koronás márka Submariner modelljéhez.
Szintén nem változott a szerkezet, az továbbra is az AL-525 név alatt futó Sellita SW-200-as kaliber a viszonylag alacsony, 38 órás járástartalékával. Mint tudjuk, cserébe viszont aligha lesz probléma a szervizelés során, hiszen elterjedtsége miatt szinte bármilyen gondja orvosolható.
“Zöld”
Ha gyakorlatilag nem történt semmi újítás az órában, akkor mégis mi indokolja, hogy ezt a referenciát 300 darabra limitálták? Tették mindezt egy olyan modellel, ami meglehetősen nagy mennyiségben készül. A válasz a névben szereplő Calanda lehetne, de valójában azzal sem jutunk előre. Az ugyanis Svájc első, svájci lobogó alatt hajózó tengerjárójának neve.
A tényleges magyarázat a tok anyaga. Rozsdamenetes acél az is, mint bármelyik másik órájuké, de jelen esetben teljes mértékben újrahasznosított. A acélt a német Thyssen Krupp gyártja PuReSteel néven, és bizony az Alpina az első svájci, mechanikus kaliberrel szerelt belépőkategóriás márka, amely órájában az újrahasznosítási arány ennyire magas. Értelemszerűen a szövetszíj is újrahasznosított, formájában PET palackok élik második életüket.
Elsőre nem tűnik eget rengetőnek ez a néhány darab, de itt valójában az a fontos, hogy ki az első. Ki az, aki tapasztalatokat szerez az újrahasznosított anyaggal, és ki az, aki kellő mennyiségben tud ilyen acélt biztosítani magának. Az óraiparban a „zöld” iránti igény ugyanis nem kizárólag a számlapok színére vonatkozik már. Kérdés csupán, hogy az egyelőre szükségszerűen magasabb árat – jelen esetben 1695 eurót – a belépőkategóriában is hajlandóak-e kifizetni, ha a „mezei” acélból készültért majdnem háromszázzal kevesebbet kérnek. Mint tudjuk, a Chopard-nál ez működik, de ők nem is a belépőkategóriában versenyeznek.
