Mindig van lejjebb. De ne legyünk igazságtalanok. Az új Alpiner Extreme Automatic esetében ez csak a méretre vonatkozik.
Tegyük is egyből hozzá, hogy alapvetően jól jár ezzel az óra. Alakja és persze dizájnja okán jóval nagyobbnak tűnik, mint amire számai alapján gondolnánk. A tok szélessége 39 milliméterre csökkent, míg hossza 40,5 milliméter. Egy hárommutatós modell esetében manapság ez minden további nélkül elfogadhatónak számít, de még néhány évvel korábban sem nevezték volna egyöntetűen kicsinek. Erről elsősorban az Alpiner Extreme tok tehet.
Valahol a párna és a négyzetes forma közötti átmenettel van dolgunk, könnyű tehát belátni, hogy jóval több teret követel magának a csuklón, mint egy kerek tokkal készült óra. Erre tesz még rá egy lapáttal a tok – mondjuk úgy – lépcsőzetes felépítése. Akár profilját, akár szemből nézzük az órát, éles törések jellemzik sziluettjének vonalvezetését. Hogy mégse egy teljesen szögletes órát kapjunk, a lünetta szabályos kör alakú, így bármennyire is próbáljuk nem észre venni, alapvetően mégiscsak a luxussportórák jellemző külsejével van dolgunk. Főleg, hogy a szálcsiszolt lünettán még a csavarfejek is láthatóak.
Hiába fogyott azonban 44-ről először 41-re, most pedig 39 milliméterre a Alpiner Extreme kollekció tokja, a szerkezet továbbra is kényelmesen elfér. Ugyan az AL-525 névre hallgat, valójában egy alig módosított (saját rotor) Sellita SW-200-assal van dolgunk. Bár a cégcsoportnak, amelyhez az Alpina tartozik, megvan a képessége arra, hogy saját szerkezeteket gyártson, ám a márka továbbra sem elég erős ahhoz, hogy egy saját kaliberrel szerelt belépőmodell árát elkérhesse.
Luxussportórákhoz méltóan természetesen nem hiányozhat a kék számlap, amely a jelenleg szintén népszerű zölddel egészül ki, illetve egy bézs színűt is kínálnak. Utóbbi egyébként a számlappal színben azonos, zsanérzárral rendelkező kaucsukszíjjal is kapható 1695 euróért. A fémcsatos változatok 1995 euróba kerülnek.
