Önmaga jogán is megállja helyét az Andersen Genève Jumping Hours Black Jade Stone, de másra is emlékeztet, és jó megjelenés időzítése is.
Gyűjtők körében a dán gyökerű márka évtizedek óta ismert, ahogy az ugróórás komplikációval ellátott modellje is. Utóbbi ugyan szintén ismert évtizedek óta, hiszen egyedi megbízásra az első még az 1980-as években született. A modell annyira megtetszett a Cartier-nek, hogy saját változatot is kért a Pasha-kollekcióba formájába öntve.
Ennek ellenére egészen a márka alapításának negyvenedik évfordulójáig kellett várni, hogy az ugróóra szélesebb körben kapható legyen. Persze a szélesebb körben kifejezést meglehetősen szűken illik értelmezni, hiszen a változattól függően 40-50 darabra limitált példányszám miatt aligha nevezhető tömegterméknek.
Így van ez a fekete jáde számlapos változattal is. Szintén csak 50 darab készül belőle. Ha csupán az óra formájának vonalvezetését vesszük figyelembe, akkor gyakorlatilag semmi változást nem fedezhetünk föl. A tok ugyanúgy 38 milliméter átmérőjű, anyaga továbbra is platina, a szerkezet is pontosan ugyanaz. Ennek ellenére mégis alapjaiban különbözik az óra megjelenése a korábbi változatokhoz képest.
Már megint a számlap
Értelemszerűen a számlapnak tudható be mindez. Eddig ugyanis gilosált (ráadásul kézzel) számlapokkal jelent meg ez a modell, amely a jáde fényesre csiszolt felületéhez képest már-már barokkosnak tűnhet. Egyedül a márka neve szerepel feliratként a számlapon, ám az is egészen a szélre ültetve. Ezenkívül csak egy ablakot találunk, amiben az órák jelennek meg, illetve egy elsőre kismásodpercnek vélt segédszámlapot lent, amin azonban valójában a perceket olvashatjuk le.
Ez a fajta minimalista elrendezés egy kicsit a Movado Museum modelljeire emlékeztet, ám azok részletgazdagsága nyilván össze sem hasonlítható ezzel az órával. Eszünkbe juthat még egy másik márka is, a szebb napokat látott Jaquet Droz. A 2000-es és 2010-es években a csiszolt kőből készült számlapok koronázatlan királyának számított a márka, jelenleg gyakorlatilag tetszhalottak. Más szóval a piacon nem igazán találni olyan órát a piacon, amely ilyen számlappal és mechanikai szempontból is értékelhető tulajdonságokkal rendelkezik.
Már pedig a Frédéric Piguet 11.50-es kalibere annak nevezhető, hogy a márka egyedi díszítését már ne is említsük. Funkcionális eleme minimális, azonban a márka védjegyének tekinthető a kék arany nevet viselő gyűrű. Egy 21 karátos ötvözettel van dolgunk, ahol az ötvözőanyag zöme vas. A kék színt pedig hevítéssel érik el, ahogy ez ebben a szegmensben elvárható.
Értelemszerűen nem egy olcsó darabbal van dolgunk, hiszen maga a tok (platina) és a korona (arany) anyaga is nemesfém. Ennek ellenére is meglehetősen sokat drágult mindössze négy éve alatt az ugróórás modell. Míg 2020-ban 41600 frankot kértek érte, addig 2023-ban már 48800-t, a fekete jáde számlaposért pedig 52800 frankot.
