Nem estek túlzásba a névadáskor, a Biver Automatique modellnek ennek ellenére nagyobb hatása lehet, mint gondolnánk.
Meglehetősen érdekes, hogy az óraipari veterán jóval 70 fölött vágott bele nevét viselő márka építése. Pedig kevesen futottak be olyan pályát, mint ő. Audemars Piguet, Blancpain, Omega, Hublot – hogy csak a legismertebb állomásokat említsük. Talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy örökségét készíti, hiszen a márkát fiával együtt viszi.
Első modelljük egy carillon tourbillon (jobb szó híján: dallamot játszó, három kalapácsos percismétlő tourbillonnal kiegészítve), amellyel az eleve alacsony példányszámban gondolkodó márka még inkább leszűkítette a potenciális vásárlók körét. Értelemszerűen ezt szánják a márka csúcsmodelljének.
Ahhoz képest a mostani hárommutatós automata összetettségében pont a másik végletet képviseli. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sokkal elérhetőbben árazott. Értelemszerűen messze olcsóbb, mint az első modelljük, de a legkedvezőbb is 75000 frankba kerül, és egészen 121000 frankig fut fel.
Réspiac
Adódik a kérdés, hogy mégis mit kapunk ezért? Értelemszerűen nemesfémet minden mennyiségben. A tok esetében ez 39 milliméteres átmérőt és 10 milliméteres vastagságot jelent, anyag tekintetében pedig aranyat vagy platinát. A számlap egésze arany, azaz nem csupán az indexek, hanem maga a számlap is. Ez utóbbi ugyan nem szokatlan, de azért ritkaságnak számít. Fokozottan igaz ez az Atelier modellekre, amelyek számlapja ásvány, obszidián vagy viharkő. Kőből, ásványból készült számlapokkal az utóbbi években ritkán lehetett találkozni, amely két okra vezethető vissza. Költséges megmunkálni, illetve a legjelentősebb „köves” márka, a Jaquet Droz évek óta tetszhalott.
Ennél is érdekesebb azonban, amit a tokban találunk. A szerkezet ugyan a JCB-003 nevet viseli, ám természetesen nem maguk készíti. Legalábbis egészben. A tervezést és a gyártást a Dubois-Dépraz-val közösen végezték, ahogy egyébként részben az első modell esetében is. Most is egy mikrorotors kalibert kapunk, teljesen elfogadható 65 órás járástartalékkal. A mikrorotornak köszönhetően laposabb és ezáltal elegánsabb lehet a tok, a járástartalék pedig ilyen megoldással szerelt kaliberek esetében a magasabbak közé tartozik.
Érdekes azonban a szerkezet díszítése. Barokkosnak túlzás lenne nevezni, de egyértelműen díszesebb a 2010-es években terjedni kezdő indusztriális stílusnál. Szintén díszesebb a hagyományos megoldásoknál, úgy mint gyöngyözés és genfi csíkok. Egyedül az élletörések tekinthetőek hagyományos elemnek. A szerkezet felépítése ezzel szemben inkább hagyományos, azaz még a zsebórák korszakára emlékeztet a sok hídjával. Hogy újfajta trendről beszélhetünk-e, azt még korai megmondani, de több érv is szól mellette. Az indusztriális stílust könnyű belépőszinten is produkálni, amivel egy felső kategóriás márka nem feltétlenül akar azonosulni. Másrészt Biver elég nagy veterán ahhoz, hogy ráérezzen egy esetleges trendre, és könnyen lehet, hogy a hozzá képes nagyobb mennyiségben gyártó márkák is követni fogják.
