Megmarad-e az design karakteres külseje, ha egyik fő alkotóelemét elvesszük. Erre ad választ a Breitling Navitimer Automatic GMT 41.
Idén ünnepli alapításának 140. évfordulóját a márka, ám már ennél korábban hozzányúltak a talán legismertebb kollekciójukhoz, a Navitimerhez. Ez a kollekcióvá nőtt óra volt az, amelynek a márka a „szárnyait” köszönheti, azaz ez az óra fűzte szinte elválaszthatatlanul szorossá a repüléshez való kötődést. Mivel a Breitling már jóval a Navitimer előtt is erős volt kronográfok terén, így magától értetődött, hogy eleve ezzel a komplikációval indult a történet.
Az aktuális trendek azonban egyáltalán nem kedveznek a Navitimernek. A három segédszámlap, és persze az analóg számológépként szolgáló logarléc sok helyet követel, ennek egyenes következménye a tok nagyobb átmérője. Az alternatíva egy túlzsúfolt számlap lehetne, de az érthető okok miatt nem járható. Hogyan készítsenek tehát egy kisebb átmérőjű Navitimert, ami mégiscsak illeszkedik a jelenlegi vásárlói igényekhez, és persze a Távol-keleten is kedveltté teheti. Ott ugyanis messze nem akkora a márka részesedése, mint hagyományos piacain.
Mi maradjon?
Alapvetően két lehetőség közül választhattak. Vagy elhagyják a logarlecet, vagy a kronográfról mondanak le. Végül utóbbi mellett döntöttek, mivel így olyan réteget is megszólíthatnak a Navitimer formavilágával, amelyet a kronográf eddig távol tartott. Az így felszabaduló tér pedig a számlapot tervezőknek ad szabadabb kezet. A magasabbra pozicionált márkák tipikus húzását látjuk itt, amelyek összetettebb számlapokkal igyekeznek elkülöníteni magukat a versenytársaktól. Ilyen például a számlap központi része, amelyen a 24 órás skálát találjuk. Az ugyanis a számlap maradék részénél mélyebben található. Szintén ilyen részlet a hat óránál található dátumablak kivágása.
Bár a zöld szín jó pár éve kedvelt, pilótaórák között azért továbbra is különlegességnek számít. Persze kifejezetten jó választás, ha a tok, vagy esetleg a csat is aranyból készült. Itt valamennyire akár tudatalattink is szerepet játszhat, elvégre a repülés kapcsán kék égre is asszociálunk, az arany pedig jellemzően sárgás. Ha ezt a két színt (sárga és kék) kombináljuk, akkor bizony zöldet kapunk. Érdekes módon azonban az újra divatba jövő sárgaarany helyett az elvileg éppen népszerűségvesztésben lévő vörösarany mellett döntöttek.
A szerkezetet természetesen nem saját, elvégre a márkának csak saját kronográf-kalibere, illetve azon alapuló egész kalibercsaládja van. Hárommutatós alapszerkezetet (még) nem fejlesztettek. A Breitling 32-es kaliber ugyanis az ETA 2893-2-es szerkezete, még ha minimálisan módosított is. A svájci óraipar egyik igáslova ez, bemutatni talán már senkinek sem kell.
Navitimer?
Visszatérve az eredeti kérdésre: Navitimer-e ez az óra kronográf nélkül. A tipikus formatervezési elemek mindegyikét megtaláljuk, beleértve a logarlécet is, és elsősorban ennek köszönhető, hogy Navitimerként tekintünk erre az órára. Ha ugyanis azt hagyták volna el a kronográf helyett, akkor megjelenése alapján már a Top Time kollekcióhoz sorolnánk inkább.
Az aranynak köszönhetően természetesen meglehetősen magas a modell ára. Kicsivel 6 millió fölötti összeggel kell számolni. Persze harmad ennyiért acél kivitelhez is hozzájuthatunk, ám ott az acél ezüst színe kevésbé harmonizál a zölddel.