Nemrég az újdonságok hiánya miatt fanyalogtunk. Lám, egyszerre csak online „show” keretében bemutatott pár érdekességet a Breitling, s április 25.-re forradalmian új anyagból készülő modelleket ígér a Panerai; Eljött végre a rügyfakadás! Színes példája ennek a Breitling Superocean Heritage ’57 Capsule Limited Edition.
Kisért a múlt
Ahogy szobrot állít annak a helyben topogásnak is, ami az órásipart évek óta jellemi. Tisztelet a kivételnek. A retro-láz, a múltban vájkálás, illetve az egykor sikeres (?), de legalább is korábban már elpuffogtatott puskaporból az utolsó izzadtságcseppet is kifacsaró attitűd egyszerűen képtelen csillapodni.
Az aktuális (és szintén nemrég „frissített”) ügyvezető, Georges Kern meglátása szerint, az „új” Capsule kollekció fejet hajt és emlékeztetni szeretne a „márka (Breitling) leginspirálóbb történeteire, miközben „figyelemreméltón egyedi” karórákat szül…”, s persze nem felejti el felidézni mondókájában, micsoda jó zenék, filmek, kocsik, napfény, tengerpart, „fun-in-the-sun” hangulat jellemezte az egész 1950-es, 1960-as éveket.
Még ha a gondolat első felével egyet is lehet érteni, a második részével meglehetősen képtelenségnek tűnik azonosulni, legalább is, ami a mostani „újdonságokat” illeti.
Egyedi? Figyelemreméltó?
…legalább annyira, mint az 1957–es első Superocean.
Talán erős lesz a kritika, de nehéz mást látni a korabeli modellben, mint egy elnagyolt, lecsupaszított Submarnier-t. Az egyszerre kör alakú, de egyfajta eltúlzott, kifejezetten ormótlan nyílhegyeket is mintázó indexek, a szögletesebb, de azért „mindenki látja, honnan van az ötlet” mutatók, a lünetta, ami ugyan forgatható, de mindkét irányba (így épp a búvár-lünetta veleje vész el ugye), mind olyan „egyediségek”, amelyekre nem biztos, hogy efféle lelkesedéssel érdemes emlékezni.
2020
Ennek ellenére a Breitling mégis megteszi, s szinte egy az egyben örökíti ezt tovább a legfrissebb, idei szériában is. Az újbóli kiadások (a korlátozott számban elérhető színkavalkád mellett, hétköznapibb kivitelben is érkeznek) tökéletes módon másolják a 63 éves dizájnt, épp csak annyival kifinomultabb megvalósítással, ami a 21. században, 1,6 millió forintért elvárható.
Egyéniség
Ami valóban figyelemre méltó az a 38 mm-es átmérővel készülő rozsdamentes acéltok magassága: 9.99 mm. Igencsak lapos. Amire büszke lehet a gyártó, nem úgy az ETA 2892 báziskaliberre épülő B-10 automata és mechanikus „meghajtásra”, a maga 42 órás járástartalékával. Egy 2020-as, korlátozott számú újdonságban, ez már félő, hogy nem elég.
A (tok)átmérő egyébként hivatalosan 42 mm, ugyanis – bár az acél test valóban formás – a „konkáv”, helyesebben homorú lünetta 4 mm-t ad az összképhez.
Szivárvány
A szemantika dacára egyáltalán nem látni számokat a „számlapon”. Legalább is értékelhető méretekben nem, hiszen a 15 másodpercenként odaszorított, pókfonálból szőtt 15-30-45-60-hoz illene nagyítót is mellékelni – nem mintha ez hiba lenne, épp csak megjegyeztük. Ahogy azt is, hogy egyértelműen megkérdőjelezhető az óra búváróra – szerszámóra mivolta, ekképp az egész koncepció kissé hátba szúrja a retrós, emlékezős hatásvadászatot.
A 250 darab erejéig korlátozott kiadású modell szíj variációit, illetve a „számlapi” szivárványt látva, igazából eszünkbe sem jut, hogy a Superocean egyébként 100 méterig vízálló búváróra (volt 1957-ben).
Elfogyott az ametiszt
Sokkal inkább fokozatosan erősödik egyfajta ambivalens érzés a nézőben, s nem csak a szín-játék láttán. Hamar eszünkbe ötlik, hogy mostanában pár magas presztízsű márka is bemutatott néhány hasonlón színes egyéniséget, épp csak drágakövekkel megkomponálva.
Annyi baj legyen persze, ha a Breitling ezt inkább festékből keverte ki, gondolhatja az ember, főleg az árcédulára pillantva. A férfi vagy a női vásárló inkább? Mert kétségtelen, hogy kissé feminin lett az összkép, amit kifejezetten fokoz, hogy a sajtónak szánt hivatalos fényképeken kizárólag hölgy csuklón látni e szivárványos „kapszulát”.