Aligha lehetnek sokan azok, akik érdeklődnek az órák iránt, és még nem hallottak az Officine Panerairől. Bár gondjaik nekik is vannak, azok más természetűek, mint a legtöbb svájci márkáé. Egy lehetséges megoldás az Officine Panerai Green Dial. Olvass tovább
Idén sem maradunk kis herceges óra nélkül. Az IWC Pilot’s Watch Edition Antoine de Saint-Exupéry 2017-ben három modellt is takar. Olvass tovább
Nyilván sokan látták azt a videót, amelyen más-más nyelven ejtenek ki szavakat, kifigurázva a német nyelv meglehetősen nyers hangzását. Íme egy újabb szó: Einsatzzeitmesser. Olvass tovább
A Rolex 1963-ban készített egy újdonságot, egy kronográfórát. Nem lett volna ez különösebben nagy dolog, de ma már tudjuk, az egyszerűen csak Rolex Daytona néven ismertté vált óra legendává lett. Olvass tovább
Újabb szerkezet a Breitlingtől, ezúttal kvarc kivitelben a Breitling Chronospace Evo B60 modellben. Hogy sikerül-e megismételni azt a valóban elismerésre méltó teljesítményt, amit a hitelválság kellős közepén bemutatott B01-es kaliberrel elértek, az majd idővel kiderül. Olvass tovább
Még egy óra, amelyet szinte biztosan nem tudunk megvenni akkor sem, ha meglenne rá a kellő aprónk. Az Ulysse Nardin Executive Moonstruck Worldtimer modellt ugyanis valószínűleg belterjes gyűjtők már lefoglalták maguknak. Olvass tovább
Ahhoz képest, hogy a berlini fal lebontását követően alapított Nomosnak versenytársai nyomására a bíróságon kellett bizonyítania, hogy méltó a glashüttei név viselésére, a Nomos Zürich Weltzeit nachtblau esetében ez már kósza gondolatként sem merülhet fel. Olvass tovább
A máltai keresztet logójaként viselő márkánál nem éppen a Quai de l’Île a legismertebb kollekció. Tegyük hozzá, ez részben igazságtalan is. Sajnos nem a legjobb csillagzat alatt született, és ez még talán enyhe kifejezés is a 2008-as hitelválságra. Ugyanakkor úttörő módon a legnemesebb márkák közül elsőként biztosított vásárlói számára nagyfokú konfigurálási lehetőséget, beleértve a tok különböző részeinek anyagát is. Erről az acélváltozat esetében sajnos le kell modanunk, elvégre ez a Vacheron Constantin Quai de l’Île modell a kollekció, és egyben a márka egyik belépőmodellje. Olvass tovább
Az Italdesign úgy döntött, hogy sportkocsit készít, a Porsche Design pedig órákkal teszi ugyanezt. Igaz, a Porsche Design ehhez már korábban nekilátott, eddigi tapasztalataikat pedig a Porsche Design Monobloc Actuator GMT modellben összegzik. Formatervező cégtől nyilván egyedi megjelenést vár az ember, és ennek az elvárásnak eleget is tesznek. Az integrált szíjak, az erősen funkcionalista vonalvezetés és a díszítések szinte teljes hiánya a márka jellegzetes stílusjegyei. A számlapot alaposabban megvizsgálva azonban feltűnik, hogy ez bizony egy kronográf, viszont hova tűntek a nyomógombok? Olvass tovább
Női modelleket komplikációval ellátni nem a legegyszerűbb feladatok egyike. A hölgyeknél ugyanis sokszor a funkció helyett az esztétika előrébb való. Az óraipar nagyobb márkái, illetve a felső árkategória képviselői ezt rendszerint ügyesen megoldják. Éppen ezért elismerésre méltó az Aerowatch igyekezete, amely egyrészt inkább a belépőszinten verseny, és családi vállalkozásként bizony jóval kisebb anyagi lehetőségekkel rendelkezik, mint luxuscsoportokba tömörült társai. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének képesek feltalálni magukat. Az Aerowatch 1942 „Night & Day” műszaki szempontból alapvetően egy egyszerű kétmutatós karóra, bár az óramutató nem 12, hanem 24 óra alatt jár körbe. Olvass tovább
Az utóbbi évek messzire nem voltak annyira sikeresek a márka számára, mint az azt megelőző évtized, különösen az orosz piac jelentős visszaesése volt fájdalmas. Hogy az olajmágnások vásárlóereje képes lesz-e ellensúlyozni az orosz piacot, az azért minimum kétséges, de ki más is venne magának egy olyan percismétlős, süllyesztett zománcozással díszített számlapú órát, ami egy tengeri olajfúrótornyot ábrázol, sőt még a referenciaszámban is az „OIL – olaj” szó szerepel? Márpedig az Ulysse Nardin North Sea Minute Repeater ezekkel a jellemzőkkel bír. Olvass tovább
Ugyan a Teutonia név alatt inkább németesen elegáns időmérőket szoktunk meg eddig a glashüttei gyártótól, a „Sport” utótag azonban jelzi, hogy itt legfeljebb a német autógyártás, nem pedig a Dél-Skandináviából Európán végigvándorló, a rómaiakkal többször megütköző és végül az ókori Róma tiszteletét kivívó törzs nagysága előtt tiszteleghetünk. Persze kifejezetten az autóiparhoz csak feltételekkel kapcsolható az óra, a motorsporthoz már sokkal inkább. Erről árulkodnak olyan stílusjegyek, mint a perforált szíj, a kronográf nyomógombjai, amelyeket stopperekről ismerünk, de akár hengerfejeknek is nézhetjük, a tachiméterskála, és persze a piros szín látványos használata. Olvass tovább
A Midónak ez a modellje valójában tavalyi történet. Már a 2016-os bázeli vásáron bemutatták, de forgalomba csak az előző év utolsó hónapjaiban került, és akkor is csak a főbb felvevőpiacokon. Innen nézve tehát akár idei újdonságnak is tekinthetjük. Alapvetően pedig érdemes volt várakozni. A Baroncelli bemutatásának 40. évfordulója (2016-ban) alkalmából elkészített óra ugyanis óratörténelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű. A Mido Baroncelli Caliber 80 Chronometer Silicon ugyanis az első (nemzetközi szemszögből nézve) belépőkategóriás órája a Swatch-csoportnak, amelybe szilíciumból készült alkatrész került. Olvass tovább
Mit tegyen egy újonnan alapított márka, ha szélesebb körből szeretne magának vásárlókat vagy legalább híveket szerezni? Készítsen „olcsó” karórát. A bevált recept szerint rendszerint először a gyűjtőket, az ínyenceket igyekszenek kiszolgálni, ami műszaki szempontból kifogástalan tartalmat, az árazást tekintve pedig csillagászati összegeket jelent. Ez az recept azonban csak elindulni segít, a haladáshoz más is kell. Főleg akkor, ha a többi versenytárs is igyekszik valamilyen módon kedvezőbb árfekvésű modelleket készíteni. A márka szerencséje azonban, hogy viszonylagos exkluzivitásának köszönhetően továbbra is magasabb árakat követelhet, cserébe viszont saját ötleteit is megvalósíthatja. A Louis Moinet Metropolis bárhogy is nézzük „csak” egy kismásodperces modell, de természetesen egyedi szerkezettel készül. Olvass tovább
Kíváncsiság övezte a Harry Winston standját, amelyet néhány évvel ezelőtt kereken 1 milliárd dollárért vett meg a Swatch-csoport. Ugyanis elegendő idő telt el ahhoz, hogy immár a Swatch-csoport vezetése alatt született modellek is piacérettek legyenek és bemutatkozhassanak. A sort a hölgyekkel kezdték, nekik készült a Harry Winston Avenue Classic Cherry Blossom. Ha gonoszkodni szeretnénk, nyugodtan kijelenthetjük, hogy semmi különös nincs ebben a modellben, egy kaptafa, hiszen a szokásos gyémántok, illetve gyöngyház számlap kombináció vonultatja fel. Persze ebben is van igazság, de egyáltalán nem mindegy, hogyan viteleznek ki egy banális ötletet. Olvass tovább
Bármilyen hihetetlen is, az Hublot Big Bang kollekciójában eddig nem volt olyan modell, amely egy második zónaidőt saját manufaktúrakaliber segítségével jelezte volna ki. Figyelembe véve, hogy szerkezetfronton az Hublot-nál hosszú évek óta más se folyik a csapból, mint Unico, Unico és Unico, ez különösen szembetűnő. Szerencsére az Hublot Big Bang Unico GMT modellel a várakozásnak immár vége, és ráadásul csalódni sem kellett. Olvass tovább
Funkcióit tekintve alapvetően professzionális felhasználásra szánják, ám ez nem jelenti azt, hogy a vásárlóközönség széles rétegében se lehet népszerű a márka X-Wind modellsorozata. Mondhatni, hogy régi motoros az X-Wind, és valóban számos modellváltozatban szerepelt a kollekcióban. A jelenlegiben is nem kevesebb, mint hat automata változatot számolhatunk össze, ami a három kvarckivitellel kiegészülve kilencre nő. Mivel a repülésben használatos, az oldalszél miatti rátartás szögének kiszámítását lehetővé tevő lünetta aligha kellhet a mindennapokban, a modellek sikerét egyértelműen megjelenésének köszönheti. Olvass tovább
A Breitling idén egyből két meglepetéssel is szolgált. Az egyik a Colt Skyracer. Első látásra egy tipikus Bretling-órát kapunk: robusztus, rámenős, férfias, és folytatva az előző év szériáját, fekete. Amin valószínűleg sokan meglepődnek, az az óra ára: nem éri el a 2000 eurót, ami szemtelenül jó árnak tűnik. Hogy rögtön visszavegyünk a lelkesedésből, nemhogy manufaktúra, de automata kalibert sem kapunk ezért az összegért, „mindössze” egy SuperQuartzzal kell beérnünk. Ez ugye azt jelenti, hogy évi 10 másodperces pontossággal járnak, ami legalább tízszeresen felülmúlja a hagyományos, kvarcszabályozású szerkezetek teljesítményét. Ennyi pedig bőven elegendő ahhoz, hogy megszerezzék vele a kronométertanúsítványt. Ez volt eddig a rossz hír. Olvass tovább
Montre Ecole – szó szerint iskolai óra, pontosabban szólva vizsgadarab, amivel a szakképzésében résztvevő diák tanúbizonyságot tesz szakismereteiről és megszerzi mesterlevelét. Nagyon kisiskolásnak hangzik, de ha kézbe vesszük Laurent Ferrier Galet Micro Rotor ‘Montre Ecole’ óráját sokkal inkább a remekmű megnevezés jut eszünkbe. Ezen persze ne is csodálkozzunk, hiszen Ferrier úr – mielőtt belevágott volna saját vállalkozásába – hosszú ideig a Patek Philippe kreatív igazgatója volt. Olvass tovább
Több igen látványos modellel is előállt a svájci óraipar kékvérű márkáinak egyik legjelesebb képviselője. Azokhoz mérve ez az öröknaptáras modell szinte említésre sem méltó. Ez a parádés felhozatal éles ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy ősszel a márka Genf elővárosában lévő székhelyén az alkalmazottak munkahelyüket féltve tüntettek. Persze azt is látni kell, hogy ezeknek a modelleknek a fejlesztése nem tavaly indult, hanem akár három, négy esetleg öt évvel ezelőtt. Ettől függetlenül is a Vacheron Constantin Patrimony Perpetual Calendar mégis olyan benyomást tesz mellettük, mintha a márka belépőmodellje lenne. Pedig igyekeztek tenni is ez ellen. Olvass tovább
Enyhén szólva is váratlan húzással lepte meg a Montblanc nemcsak a márka barátait, hanem talán a szakmát is. Látványos a bronztokos órák térnyerése, de arra senki nem számított, hogy az alapvetően előkelő stílust képviselő Montblanc lesz a következő márka, amely ilyen modellel jelentkezik. Ahogy a Montblanc 1858 Automatic Dual Time név is jelzi, mindezt mindezt ráadásul az 1858 nevű kollekcióban teszi. Ez ugyanis a Montblanc által felvásárolt Minerva manufaktúrára utal. Olvass tovább
Számos egyéb újdonsága mellett a Cartier – úgy tűnik – idén a hölgyeknél igyekszik ugyanazt az sikert eléri, amit az uraknál a Calibre de Cartier, illetve a Drive de Cartier kollekciókkal már sikerült. Ezekkel a modellekkel új vásárlóközönséget igyekeztek megszólítani, és figyelembe véve a Cartier és legendává nőtt kabalaállatának, a párducnak kapcsolatát, feltehetőleg a hölgyeknél is hasonló eredményeket érnek el. Elvégre a Cartier nevet minden, magára valamit is adó nő ismeri. Ha pedig lehetőséget adnak arra, hogy már viszonylag fiatalon is szert tehessen valaki egy Cartier termékre, akkor könnyebb kialakítani a márkahűséget. A Cartier Panthère de Cartier modelleknek pedig pont ez a feladatuk. Olvass tovább
A már hosszú ideje küszködő legkisebb Richemont-csoportbeli márka úgy tűnik szép lassan, de kezd kitalálni abból a zsákutcából, amelybe – ahogy az lenni szokott – saját maga fordult be. A néhány éve bevezetett Clifton kollekció mutatja számukra az irányt, miközben a korábbi kollekciók sem tűntek el, de alaposan megtisztították azokat. A Cliftonok sikeresen egyesítették a márkára jellemző régi angolos eleganciát egy kevéske fiatalos lendülettel, a Baume & Mercier Clifton Club pedig egészen merészen nyúl e kettős egymáshoz való arányához – természetesen utóbbi javára. Olvass tovább
Az egyik legnagyobb becsben tartott svájci óramárka idén 19-re húzott lapot, de nem nagyon volt más választása. Figyelembe véve, hogy az aranyórák piaca milyen gyorsan zsugorodik, igazán merész lépésnek számít újabb és újabb ilyen modellekkel előállni, de ahogy említettük, a Vacheron Constantin nem adhatja lejjebb. Főleg a klasszikus öltönyórákat felvonultató Patrimony-kollekció, amely a márka harmadik leggazdagabb választékát vonultatja fel. Étvágygerjesztő gyanánt a holdfázis és retrográddátummal ellátott Vacheron Constantin Patrimony moon phase and retrograde date modellel lát neki a márka genfi SIHH-ig tartó karácsonyi szezonnak. Olvass tovább
Ha figyelmen kívül hagyjuk a drágakövekkel borított modelleket, akkor tagadhatatlanul a Roger Dubuis a Richemont-csoport legdrágább márkája, legalábbis ami az órákon fityegő árcédulát illeti. Ezt egyrészt betudhatjuk annak is, hogy minden egyes óra, tehát a teljes termelés genfi pecséttel rendelkezik, és persze nagyon sok modell komplikációs. Nagyon rövid idő alatt nagyon sok saját szerkezetet fejlesztettek, így érthető, hogy az alapítás óta eltelt két évtized után immár ki is szeretnék aknázni az eddigi befektetésüket. Egyrészt ennek is köszönhető, hogy a Roger Dubuis Excalibur Quatuor Cobalt MicroMelt nem nevezhető igazán új modellnek. Olvass tovább
