Nem mondhatni, hogy követi a trendetek a Delma Blue Shark III Black Edition búváróra, de ez nem feltétlenül baj.
Családi vállalkozásként ugyanis sokkal könnyebb elkülönülniük a fősodortól, feltéve ha van hozzá kellő bátorság. Persze az sem árt, ha adott egy terület, egy termékszegmens, ahol ezt megtehetik. A márka a meglehetősen telített búvárórák piacát szemelte ki magának. A nyilvánvaló okon kívül, miszerint ugyancsak kedveltek ezek az órák, a hitelesség volt az egyik fő szempont. A márka ugyan kicsit későn jelentkezett első búvárórájával (Periscope – 1969), de annál nagyobb vehemenciával ontotta magából az utódmodelleket.
Az őszi újdonságuk aligha meglepő módon ugyancsak egy búváróra, viszont egy meglehetősen szokatlan mérettel. A tok átmérője ugyanis kereken 47, vastagsága pedig 18,5 milliméter. Meglehetősen méretes darab ez tehát, manapság pedig már-már óriásinak nevezhető. Ha másból nem is, a funkcionális külsőből és a vastagságból azért következtethetünk arra, hogy az átalgosnál nagyobb nyomásállósággal van dolgunk. Ténylegesen 400 bar (4000 méter) nyomáig biztosított a tok vízhatlansága, ami sokszorosa annak, amit az emberi szervezet képes elviselni. A Delma azonban szeret „célszerszámokat” gyártani, ez a darab pedig határozottan az. Még akkor is, ha jó eséllyel a 300-ra limitált példány közül egyik sem fog akárcsak 100 méter mélységig eljutni.
Inghez ne
A méretekből adódóan aligha fogjuk ezt az időmérőt ingujj alá bújtatni, legfeljebb csak akkor, ha két-három számmal nagyobb méretet veszünk. Hogy mégse tűnjön túl drabálisnak az óra, feketébe öltöztették, beleértve a fémcsatot is. Az alkalmazott eljárás (PVD) azonban nem biztos, hogy a legjobb döntés volt. A PVD ugyanis idővel szinte biztosan kopni fog, és a rozsdamentes acél fekete bevonata alól kikandikáló fémes csillogás feltűnő lesz.
Ugyanakkor a sok fekete ellenére sem egy komor órát kapunk. Még a fekete számlapos változatra is igaz ez. Erről a búvárlünetta sárgára színezett osztásai, számai, illetve a számlap színei gondoskodnak.
A PVD bevonat mellett gyenge pontnak tekinthetjük a szerkezet járástartalékát is (38 óra), amiből könnyű kitalálni a szerkezet típusát: igen, Sellita SW-200-zal van dolgunk. Saját szerkezetgyártási képesség híján a márka értelemszerűen azzal dolgozik, amivel tud. Cserébe viszont a szervizelést akár egy kevésbé jól felszerelt órásműhelyben is megoldják, továbbá rendkívül versenyképes árat tudnak nyújtani. Színváltozattól függetlenül egységesen 2490 euró a listaár.
