Nagyrészt klasszikus búváróra a Delma Shell Star Titanium, amit két újítással is kelendőbbé próbálnak tenni.
Ezek egyikre egyből nyilvánvaló, hiszen ott szerepel a modell nevében. A titánt, mint óraipari nyersanyagot aligha kell bárkinek is bemutatni. Valójában megfelelő felületkeményítést követően szinte minden sportórát ebből az anyagból kellene készíteni, hiszen tulajdonságai erre predesztinálják. Érdekesség azonban, hogy a márka nem köti az orrunkra, mely ipari ötvözetet mellett döntöttek. Kiindulva abból, hogy a Delma családi tulajdonban van, jó eséllyel a legelterjedtebből, a ötös számúból készült a tok.
Annak átmérője érezhetően csökkent. Az acélváltozatok 44 milliméteréhez képest a titán mindössze 41 milliméteres, azaz gyakorlatilag bárki viselheti. Ugyanakkor a vastagság szinte változatlan maradt, 2 tized milliméterrel csökkent 13,6-ra. Más szóval meglehetősen vaskos időmérővel kell számolni. Ugyanakkor az is igaz. Hogy az óra 50 barig (500 méter) nyomásálló, azaz a vastagság ebből a szemszögből nem öncélú. Más kérdés, hogy szükség aligha lesz az ilyen mértékű ellenálló képességre.
Szokott kép
A számlap terén nagy újításokra ne számítsunk, pontosan azt hozza a márka, amivel a modell 1975-ben is bemutatkozott: kiváló leolvashatóságot. Szép részlet azonban a textúrázott felület, ami valamennyivel izgalmasabbá teszi annak megjelenését. Nyilván a lumineszcens festékek is fejlődtek az elmúlt fél évszázad alatt. Jutott is belőle (konkrétan C3 SuperLumiNovából) bőven a számlap indexeire, illetve a mutatókra – beleértve a másodpercmutatót is, ami ugye a búvárórák szabványában rögzített követelmény. Nem fukarkodtak a festékkel a búvár lünetta esetében sem, így a kerámiabetét rossz fényviszonyok között is használható.
Ami azonban még fél évszázadnál is korosabb az órában, az természetesen a szerkezet. Persze mai gyártmány és generációváltás is volt a nyolcvanas években, ám az SW-200 műszaki alapjai valóban régiek. Ezen a téren tehát nem tud elkápráztatni a modell, de cserébe nincs gond a szervizeléssel, és az ár is egészen barátságos marad. Az 1590 eurós összeg ugyan negyeddel drágább az acélhoz képest, de nyilván az anyag, illetve a limitált mennyiség (változatonként 499 darab) is közrejátszott a felár meghatározásánál.
