Az alapítás 150. évfordulója alkalmából ugyan jubileumi modellekkel is jelentkeztek, a Mühle-Glashütte Seatimer Blackmotion mégis képest túltenni azokon.
Többek között azért, mert egyszerre két szerepben is megállja helyét. Egy kivételével minden, a vonatkozó szabványban lefektetett követelménynek megfelel, mi több 30 baros (300 méteres) nyomásállóságával az előírást túl is szárnyalja, mégsem nevezhető búvárórának. Az ok a búvárlünetta hiánya. Ennek a modellnek a lünettája ugyanis mindkét irányba forgatható. Persze a tipikus búvárórás formaelemek is hiányoznak, úgymint a nagy méretű indexek és számok, vastag mutatók és a széles lünetta. Kontrasztos színvilágával, vékony skálával és mutatóival sokkal inkább egy precíz mérőeszköz benyomását kelti az óra megjelenése.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne komoly igénybevételnek kitenni. Valójában ezt szem előtt tartva tervezték. A 44 milliméteres tok csavarzáras koronát kapott és hogy ne nyomja a kézfejünket, négy órába helyezték. A tok 12,5 mm magasságából a zafírüveg 2,5 millimétert hasít ki magának, ami az átlagosnál jóval vastagabb. Nem egy olyan márkát ismerünk, ahol ez a 2,5 milliméter bőven elég egy szerkezethez is. Erre az órára ez nem igaz. A tokban ugyanis a Sellita SW-200-ast kalibert találjuk, amelynek a szabályzónyakát a márka saját harkálynyakas megoldására cserélte. Elvileg ez jobban bírja az ütéseket, az igénybevételt. Ezen felül rendesen szabályozták is, napi 0-8 másodperc közé. A tűréshatár tehát szűkebb, mint egy kronométer (-4/+6) esetében.
Egy igazi sportórával van tehát dolgunk, és annak érdekében, hogy a tok se nézzen ki úgy hamar, mintha egy harckocsi ment volna keresztül rajta, titánkarbiddal vonták be. A gyémántszerű szén bevonatból, ami nagyobb felületi keménységet biztosít, mint a széles körben alkalmazott PVD eljárás, több réteget is felvittek a rozsdamentes acél tokra. Persze nem sérthetetlen a felület, de azért talán tovább bírja majd a próbatételeket. Persze 2200 euróért ez el is várható.
