Úgy tűnik, még a magukat nagyra tartó márkáknak is fejet kell hajtaniuk. A Franck Muller Vanguard Lady Moonphase egy kapitulációval ér fel.

A meglehetősen drámai felütés után nézzük, mi is lehet az alapja annak. Mint tudjuk, női órát készíteni nem éppen egyszerű feladat. Nyílt titok, hogy a magason árazott óráknak nem csupán a nőket kell megnyerniük, hanem a férfiaknak is valamennyire tetszetősnek kell lenniük. Ez utóbbi területen elengedhetetlen érdemeket szerzett a Vanguard kollekció tokjának vonalvezetése, így azt gyakorlatilag változtatások nélkül átvették.

Magától értetődik, hogy a méreteket csökkentették, ám a 32 mm x 42,3 mm nem éppen nevezhető kecsesnek. Nem feltétlenül baj ez, hiszen a márka mindig is merész méreteiről volt ismert. A férfiaknak szánt tokok például 44 mm x 53 mm körüliek. Így magától értetődik, hogy már a tok is feltűnő jelenség a női csuklón.

Hogy ne csupán az, hanem a számlap, illetve azon keresztül a szerkezet is az legyen, meglehetősen sokat tettek. Kapható csontvázasított vagy gyémánttal gazdagon kirakott változat is, és persze az alap, rozsdamentes acél darabok sem hiányoztak. Mindegyiknél igyekeztek azonban a számlapot gilosálni vagy valamilyen más módon díszíteni.

Kevés fantázia

Ehhez képest a hölgyeknek szóló holdfázisos Vanguard legújabb modelljei kevés fantáziáról árulkodnak. Az alig egy három éve bemutatott elődhöz képest mindenképpen, hiszen az egy kifejezetten színes megjelenésű, vidám hangulatú, már-már bohókás modell volt. Most a női óráknál elcsépelt, már a divatóráknál is lassan avíttnak ható gyöngyház számlap, (drága)kövekkel megszórt tok és kvarcszerkezet hármast másolták. Szerencsére utóbbit, azaz a kvarc szabályozású szerkezetet elhagyták, és saját automata kaliberüket (FM 1000L6) építették be.

Hogy ezt a modellváltozatot a piac kényszerítette-e ki, vagy tényleg kifogytak a kreatív ötletekből egyelőre nem tudjuk. Ahogy az árakat sem. A tavalyi árakból kiindulva azért bőven 30000 frank körüli összeggel számoljunk.