Ha nem is feltétlenül új a Glashütte Original SeaQ Panoramadatum, még mindig kell egy kis idő, hogy megszokjuk.
A márkánál a SeaQ család alig három éve van jelen. Talán már elmondható, hogy lassan mindenkinek sikerül is megbarátkoznia vele. A bevezetéskor az borzolta fel a kedélyeket, hogy a SeaQ nagyon távol esett attól az arculattól, amit a Glashütte Originaltól megszokhattunk. Az elegáns, sokszor szigorú formanyelvhez ugyanis kevésbé illet egy búváróra.
Persze, hogy a márkának szó szerint és átvitt értelemben véve színesebb arca is van, azt pont a Sixties kollekció modelljei mutatták be. A SeaQ is retró ihletésű, a márka többé-kevésbé elődjének tekinthető GUB szocialista vállalat Spezimatik búváróráján alapszik. Nyilván nem kell mondani, hogy azért inkább csak nyomokban lelhető fel az örökség, igaz a kisebb, 39,5 milliméteres kivitelen talán erősebben.
Szebb a nagyobb
Jelen esetben ugyanis 43,5 milliméteres átmérőjű órával van dolgunk. A nagyobb tokra természetesen a szerkezet miatt volt szükség. Így tud ugyanis megjelenni a márka talán legismertebb stíluseleme, az osztást nélkülöző, nagy méretű dátumablak, avagy ahogy a márka nevezi, a „Panoramadatum”. A Pano és Senator kollekciókban ismert jellegzetesség már három éve jelen van a SeaQ kollekcióban is, ugyanakkor zöldben talán még nem láttuk.
Szintén eltérnek az eddigi gyakorlattól a számlap felületének díszítése terén. Ha nem valamilyen különleges anyaggal dolgoztak, akkor rendszerint sugárcsiszolást használtak. Most azonban inkább lakkozták a felületet. Elvileg ez egy sima, fényes felületet hozna létre, a márkánál azonban inkább apró szemcsés felszínt alakítottak ki. A számlap így mattabb hatást kelt, ami egyébként a leolvasásban is segít. Arról nem is beszélve, hogy a buvárlünetta kerámiabetétjének fényes felületével szép kontrasztot alkot.
Külön kiemelendő még, hogy a dátumtárcsát színben a számlapéhoz igazították. Ez egyrészt jelzi a márka részletek iránt figyelmét, másrészt pedig képességeit is jól mutatja. A márka soha nem számított olcsónak, még a szocializmus alatt is nagyjából kétszer-háromszor drágább volt, mint versenytársai. Ennek jegyében a 11000, 11300 (zsanérzár), illetve 12200 (fémcsat) eurós ár bizony nem kevés. Azt is el kell ismerni azonban, hogy a fenti összegek megegyeznek a kollekció bemutatáskori áraival, magyarul áremelés (eddig) nem történt.