Megkaparintottunk és úgy tettünk próbára egy Grand Seiko-t, hogy az a lehető „legéletszagúbb” legyen. Ahogy ti is tennétek, ha nem járt még a kezetek közt efféle japán remek. Következzen a nagy Grand Seiko Hi-Beat 36000 SBGH005 – Teszt!
S melyik másik Grand Seiko (GS) lehetne leginkább alkalmas rá, hogy megmérettessen, ha nem egy abból a szériából, amellyel először kezdte követni a nyitott kapuk elvét a gyártó. A Grand Seiko tudni illik mint a japán Seiko óragyár kizárólag saját, azaz hazai piacra szánt, felső kategóriás, a legjobbat nyújtó modellcsaládjaként mutatkozott be 1960-ban. S egészen a 2010-es évekig nem hagyhatta el a felkelő nap országát. Legalább is hivatalosan. A nálunk most próbára tett modell gyártási éve 2013. A széria első példánya 2009-ben került le a tervezőasztalról, hogy egy évvel rá aztán meghódítsa a világ Japánon kívül eső területeit.
Ám a történelemből most legyen ennyi elég! Elvégre tesztet ígértek a bevezető sorok. Egyből adná is magát, hogy hasonlítsuk össze e konkrét modellt, mondjuk egy hasonló kategóriába sorolható Rolex vagy Omega vetélytárssal, hiszen mindkét gyártó szintén a felső kategóriát képviseli. Épp csak svájci színekben. Ám az összevetés most elmarad. Azt talán majd egy másik csomagban nyújtjuk át az olvasónak. Helyette végre tényleg tekerjük a fókuszgyűrűt erre a konkrét Grand Seiko Hi-Beat 36000 SBGH005-re. Lássuk azokat az éles, aprólékosan kivitelezett, “felsőbbrendű” részleteket, amelyek előtt oly sokan hajlonganak.
Az óratok
Ami legelőbb szembenéz velünk, s keretet ad mindannak, ami a karórát meghatározza. Könyv szerint 40, egészen pontosan 40,2 mm átmérővel készült, rozsdamentes acél. Mint látható, koronavédőt az esetében nem találunk. Legalább is nem a klasszikus értelemben. A csavarzáras felhúzókar (korona) ugyanis becsavart, avagy zárt állapotban szépen besüllyed a tok oldalába. Pont annyira, hogy védve legyen az esetleges fizikai ráhatások (beleakad valamibe, odaütjük valahova, stb.) ellen. De épp csak olyan mélyen, hogy ne okozzon nehézséget kitekerni, adott esetben még izzadt, nedves ujjakkal sem. Igazán ügyes, praktikus megoldásnak találtuk ezt!
A tok, a tokfülek és a lünetta is szerves egységet alkotnak, s többnyire magasfényűre, méghozzá makulátlan kivitelezéssel polírozott felülettel szórják a rájuk eső fényt, a tér valamennyi lehetséges pontja felé. A Grand Seiko által Zaratsu polírozási technikának elnevezett eljárás célja egyébként éppen ez. A módszer részben az ősi japán megszállottság, illetve a tökéletességre való törekvés fanatikus hajszolásáig vezethető vissza. Másrészt, ha nem a gyártó lélektanát kutatjuk, egy ötletből fakad. Az elképzelés, azaz hogy több síkban megtörő, de az adott, egybefüggő felszínen a lehető legkevésbé torzító, és a lehető legnagyobb mértékben tükröződő felülettel készüljön minden Grand Seiko, a legendás tervező, Taro Tanaka nevéhez köthető, akinek 1967-ben fogant ez az ötlete.
Az SBGH005 ugyan nem az a klasszikus villantós „csuklószorító”, ám ha „napot ér”, egyszerre kiderül, hogy, bizony mégis! Épp úgy, ahogy Tanaka mester az egészet megtervezte. S a nyomdokaiban járó órásmesterek aztán átültették azt, jelen esetben most a mi kezünkre. Intenzív napsütésben, a csukló mozgatásával úgy csalogatja e polírozott fényjáték az emberek figyelmét, mint fűbe hullt dinnye a hangyák seregét. Ez maga a Grand Seiko élmény veleje! A tok oldalán, illetve a füleknél a váltakozó síkokkal kialakított, valóban penge éles, egyszersmind néhol hajszálvékony vonalak mentén találkozó élek és felületek. Ráadásképp aztán imitt-amott mindez egyszer csak szálcsiszoltba vált. A látvány magáért beszél. A legkevésbé sem unalmas, ellenben igazán különleges.
Viszont
Az egyetlen valódi negatív kritikát is ezen a ponton fogalmazhatjuk meg. A tokfülek ugyanis talán túl hosszúra sikeredtek, melyek vége aztán mintha túl hirtelen konyulna lefelé. Ez és a sok váltakozó sík okán kicsit elvész a letisztult, kifinomult formavilág. Helyette olyan érzésünk támad, hogy itt bizony sok minden történik. Az óratok kialakítása már-már oly mértékben izgalmas, avagy összetett, hogy az, az elegancia rovására megy. Mindezt fokozza, hogy az óra méreteihez képest túl vastagnak, „magasnak” érződik a hátlap. Miközben látni engedi a szívét és eszét adó automata szerkezetet, már-már indokolatlanul kitüremkedik az tok aljából. Egy búváróra esetében ez teljesen rendben is lenne. Ám a tesztelt modell inkább „csak” megfelelően vízálló, a maga 10 bar-t (100 méter) ígérő vállalásával. A teljes acéltest egyébként 13,3 mm vastag, bár szemmel magasabbnak érzékeljük, az előbb írtak, illetve a domború, tehát nem lapos, számlapi zafírüveg miatt.
A tok kialakítása és méretei okán egyébként az óra viselése rendkívül kényelmes. Látványra mondhatjuk csak inkább, hogy a kevesebb itt talán több lehetett volna. Akkor is, ha mindössze tized milliméterekben mérhető, amit lefaragnánk belőle. Bár a Seiko látványvilághoz valószínűleg mindez hozzátartozik. A tokfülek átfúrtak, nem igazán a legszebb, sem a legmodernebb megoldása ez a szíj, illetve a fémcsat rögzítésének. Előnye és hátránya is kiemelhető lenne, de mint tudjuk, a Seiko szereti ezt a megoldást, a gyártó döntése előtt ezért most mi is fejet hajtunk. Bár a csavaros, vagy valamilyen gyorscserélős megoldás egyértelműen praktikusabb, és talán megint csak kifinomultabb lehetne.
A csat
esetén azonban nincs szükség kompromisszumkészségre, ha a szíjról esik szó, akkor sem! Kétségtelenül remekül sikerült darab! 20 mm széles a tokfülek között, ami aztán szépen vékonyodik amint körül fonja a csuklót. Teszi ezt még ebben az ár kategóriában is szokatlan kidolgozású minőségben. Nem csak a szemek változatossága káprázatos. Bár már az is remek fényjátékot szavatol, hogy a csat alapvetően szálcsiszolt felületét, magasfényűre polírozott keretbe foglalták. Minden egyes középső szem oldala, hozzávetőleg 1,5 mm vastag vonalban tükröződik. S a csat legkülső széle szintén kapott egy jóval keskenyebb, de meghatározónak ható, polírozva lekerekített keretet. A csat emellett tökéletes méretű szemekből áll ahhoz, hogy abszolút kényelmesen tartsa kézen az órát, miközben súlyát tekintve sem túl nehéz, sem túl könnyű. Érezni benne, hogy minőségi rozsdamentes acél érinti bőrünk.
A zár
Hasonlóan tökéletes élményt, valamint megfelelő biztonságot nyújt a fémcsatot egyben tartó kapocs. Kecses külső borításán, szépen vésett GS felirat juttatja eszünkbe, mit is viselünk, ha épp nem a számlap felől nézzük a ketyegőt. A zár oldalán két rejtőzködő, de határozott és jól használható gomb biztosítja a rögzítés oldását. A fémcsat, bármely hasonlóan sportosan elegáns, vagy elegánsan sportos acél órán, aligha lehetne kifinomultabb és kellemesebb.
S hogy mit láttunk a számlap felől, illetve kiderült –e, mennyire pontos a magas féllengésszámú (Hi-Beat) automata mechanikus szerkezet? A következő részben mindenről részletesen beszámolunk!
Az órát köszönjük a Watch Center Europe-nak!