Búvár Grand Seiko járt már a kezeink között, nem meglepő; hiszen a gyártó főleg a vizes órák frontján legendásan erős. Ám most az egyik legújabb és egyben legritkább kékség merül egyet a tesztmedencénkben! Grand Seiko Hi-Beat 3600 600M Diver SBGH257G
Limited Edition
A Seiko / Grand Seiko vállalatcsoport kedveli a korlátozott számban kínált időmérőket. 2020 ráadásul jeles dátum, hiszen 60. évét tölti a Grand Seiko modellcsalád. S immár 3 éve, hogy önálló presztízsmárkává avanzsált a gyártó oroszlánja, a japán óragyártás koronás császára.
SBGH257G
A képeken látható testépítő igaz nem a legújabb (értsd: idei), csak meghatározott darabszámban elérhető búvár modell, ám ahhoz mérten csaknem 99%-os a hasonlóság. Persze akadnak nem is apró különbségek az SLGA001 és az SBGH257G között.
A szerkezet
Az első és leginkább kiemelendő eltérés, a 2017.-ben, kvázi a Grand Seiko márkanév megszületésének örömére bemutatott búvár és az idei között, az automata szerkezet. Amíg a legfrissebb kiadás megkapta az új, 9RA5 Spring Drive hibrid mechanikát, addig a nálunk tiszteletét tevő kékség a 9S85 jelű Hi-beat (magas féllengésszámú) tisztán mechanikus automata kaliberrel érzi remekül magát, akár 600 méteres mélységben is.
A Spring Drive hibrid rendszerről többször írtunk már részletesen, s tudható, hogy mióta létezik (sőt mióta a nem pusztán mechanikus óraszerkezetek léteznek) vita folyhat arról, melyik is az „igazi”.
Hitet tenni most (sem) fogunk egyik variáns mellett sem, ám azt le kell szögezni, hogy a Spring Drive kétségtelenül a legmechanikusabb kvarc, s egyben a legpontosabb mechanikus (hibrid) szerkezet, addig a tisztán mechanikus szerkezetek hordozzák leginkább az óragyártás hagyományokban rejlő értékeit.
Pontosság
Persze járáspontosság terén a Hi-Beat mechanikának sincs túl sok szégyenkezni valója. A legtöbb modern Grand Seiko dobozában ugyanis találtatik egy tengermély kék színű (avagy Seiko kék), bőrborítású kis tárca vagy dosszié. Mintha egyfajta állami kitüntetés lenne.
A mappát kihajtva aztán egy életre elég japán karakter fogad, de ha nem adjuk fel, és kivesszük, majd megforgatjuk az ékes és igen kellemes tapintású papírosokat, rátalálhatunk a Grand Seiko által, a gyártási folyamatokat követő tesztelési fázis során mért értékek részletes lajstromára.
A bőség zavara ez, hiszen megannyi hőfokon, megannyi pozícióban és módon mérik az adott modell járásának pontosságát, de viszonylag hamar (angolul vagy japánul is tudók előnyben) kihámozható, hogy ez a konkrét sorozatszámú karóra itt a képeken (372/500 – azaz ez a 372. darab, az 500 legyártott mennyiségből), tehát a 372. átlagosan 1,8 másodpercet siet 24 óra alatt.
Hiszi a piszi…
Mondtuk mi mégiscsak ugye tesztelni jöttünk Cézárt, s nem dicsérni, ám a valóság még ettől is kedvezőbben alakult. Az általunk csak „valóságalapú” tesztüzemnek nevezett módszert is ismertettük már, s e konkrét SBGH257G esetén végig járva annak útját, azt tapasztaltuk, hogy az eltérés inkább közelít a napi 1 másodperchez, mint a kettőhöz, azaz igen pontosnak mondható.
Persze mindez el is várható, hiszen – annak ellenére, hogy immár három éves gyártásból származik – a képeken látható karóra egyrészt lényegében a legújabb GS búvárral ekvivalens, másrészt – bár ez a modell már (hivatalos márkaboltban legalább is) nem kapható, hiszen említettük, hogy mindössze 500 db készült belőle – a hazai hivatalos kiskereskedelmi ára 3.450.000 Forint (volt).
Mit kapni ennyi pénzért?
Egyrészt egy remek, automata és mechanikus szerkezetet, mesésen folyó (a magas féllengésszám okán) másodpercmutatót, komoly pontosságot. 60 bar, azaz 600 méterig jó vízállóságot, kerámia lünettát, szép csomagolást, de mindez mégis alapvetően nem feltételen olyan „nagy szám”, ha a vetélytárs gyártók kínálatát is számításba vesszük, sőt.
Ami viszont már valóban ebbe a nem csekély árszegmensbe repíti (vagy repítette) az SBGH257G-t az alapvetően a következő két attribútum:
A számlap
Ami bizony gyönyörű. Bár kissé talán túl sötét-kék, ezért amolyan „fű alatt” (vagy inkább víz alatt) marad, hacsak nem éri igazán erős fény, illetve nem nézegetjük közelről. Ez utóbbi esetekben azonban egyből feltárul aprólékosan kidolgozott, igazán szép textúrája. Tudjuk, hogy a Seiko / Grand Seiko mestere e táncnak, s talán a képeken is látni, hogy a műsor, e 2017-es búváróra esetén is parádésra sikerült.
Ám még ennél is nagyobb durranás az ún. magasintenzitású titán tok és fémcsat, ami állíthatjuk, hogy az iparág legjobbjai közül való, részrehajlóan szemlélve, akár egyenesen a legjobb .
Egyrészt félelmetesen könnyű. Könnyebb, mint a többi, illetve a legtöbb titán tokos és -csatos karóra, holott a méretei leginkább csak Godzilla testéhez mérhetők.
46,9 (!!!) mm-es tokátmérő, 17 mm-es tokmagasság.
Ennek ellenére az óra, az összes szemmel a csatjában is könnyebb, mint például egy kerámia tokkos Omega Speedmaster, bőr szíjon!
Ez a nem semmi.
Hihetnénk emiatt, hogy akkor bizony ez papírból van, de nem. A gyártói állítás szerint ez a titán anyag hétszer (!) karcállóbb (azaz keményebb), mint az óragyártásban tipikusan használt, rozsdamentes acél ötvözet. Igaz, ezt nem mertük tesztelni.
Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.
Zaratsu
De csak azért nem, mert a sérült Zaratsu polírozást bizony csak a felkelő nap országában lehet helyrehozni (legalább is tökéletes módon és mértékben, na meg stílusosan). A tok és a csat másik lenyűgöző jellemzője ugyanis, még csak nem is ez a sokat emlegetett és elvileg titkos, bár már rég nem annyira rejtegetett magasfényű polírozás, hiszen arról már tudjuk, hogy eszement és gyönyörű. Amit viszont nem tudunk meg addig, amíg nem fogunk egy magas intenzitású titán tokos Grand Seiko-t a kezünkben, hogy mennyire szép és élénk a fénye.
Sehol a borongós, keserű szürke titán! Helyette majdnem olyan fémszínű anyagot markolunk, mintha acélból lenne.
Őszintén szólva, bizonyára sokunk feltette magában a kérdést, hogy ugyan már egy titán tokos búváróra, három és félmillió forintért, mi értelme ennek…?
De mi, most már látjuk és érezzük, hogy ez bizony korántsem az az átlagos, pehely könnyű búvár, amire egyébként látni bőven példát, főleg a svájci versenytársak kínálatában.
Hiba
Az egyetlen, ami sehogyan sem passzol a képbe, az a titán zár a csat végén. Bár a szteroidos óratokhoz éppen illeszkedik a szintén testes zár, de valahogy továbbra is kissé, nincs rá jobb szó, ormótlan az egész.
Tökéletesen működik, valódi búvár számára (is) igen hasznos, gyors állítós hosszabbítást tesz lehetővé, nagyjából 2 centiméter hosszan, ami igen bőkezű, ha a fémcsat hosszát akarjuk a csuklónak épp kellemes, vagy arra tökéletesen illeszkedőre szabni, de valahogy továbbra sem tetszik.
A kialakítása igen egyszerű, talán már túl egyszerű is, s tudjuk, hogy az egész már hosszú évek óta a professzionális Seiko búvár órák sajátja, ahol (a néhány százezer forintos eszközórán) tökéletesen rendben van, praktikus és hasznos, de ebben a kategóriában, ilyen anyaghasználat, ilyen élkidolgozás, ilyen polírozás és számlapi kép mellett ez már így nem elég.
Egy teszt-beszámoló úgy szép, ha őszinte és igaz. És ami nem tetszik, azt is közre kell, hogy adjuk. S szeretnénk még fogást találni az SBGH257G-n, de az előbbi zár kérdésen átlépve, máshol bizony nem találtunk rajta.
A súly, a megjelenés, a számlap, illetve a róluk készült képek magukért beszélnek. A hátlapi acél oroszlán dombormű okkal lehet büszke erre az egyszerre letaglózó, mégis kifinomult búvárórára.
Az órát köszönjük a Chronoshop.cz –nek!
