A mechanikus órák kedvelői általában élből utasítják el az utóbbi évek (eladási számaikra nézve mindenképp) sikertörténetének számító „okosórák” valamennyi válfaját. A vállalkozó kedvű GVCHIANI azonban elektronikus alkatrészek felhasználása nélkül is ügyesen becsempészett némi fineszt, automata órájuk zafírüvege alá. Íme, a GVCHIANI Masterblock, okos óra másképp.
In medias res, a képeken látható mechanikus svájci óra a „blockchain” és „bitcoin” technológiákra rímel. Műszakilag ugyan mindez nem ad hozzá (igaz el sem vesz), a 2015 (2013) óta jegyzett óra (– ékszer, vagy ékszer – óra?) márka igencsak „combos” óráinak műszaki értékéhez. Mindössze 2 dimenzióban gondolkozva, 50 millimétert takar ki a térből, mind az X, mind az Y tengelyen. Középen óriási X-ablakon keresztül olvashatjuk le az időt. A tok titán, jelen esetben DLC, azaz bevont felületű, ezért fekete.
X
Az alapító Shant Ghouchian, genfi ékszerész, rövid ideig a Patek Philippe szolgálatában, majd 2008 óta saját lábaira állva, előbb mint ékkő beépítő, majd a fenti dátum(ok) környékétől saját óramárkát „futtató” svájci vállalkozó. Nem meglepő tehát, hogy a GVCHIANI márka modellkínálatának legalább a felét efféle nemesfémből készült, drágakövekkel agyonpakolt X órák teszik ki. Ez utóbbi identitás az ismeretlen felfedezésére csábít. A külcsín mögötti belső értékek mindazonáltal sem túl ismeretlenek, sem igazán állnak összhangban a karórák árazásával. A Sellita SW500 kronográf, mint egyfajta ETA leány ugyan nem rossz, de több millió forintos karórába, már 2015-ben is kérdéses, ma viszont kifejezetten rossz döntésnek tűnik.
Az itt látott újdonság a fenti paramétereken belül maradva ezért leginkább valóban az „ismeretlen” faktor okán lehet érdekes. Mernénk rá fogadni, hogy kevesen tudják pontosan, mi is az a „bitcoin”, illetve a „blockchain”. Az előbbiről kétségtelen mindenki halott már, az utóbbi ellenben elképzelhető, hogy magyarázatra szorul. Ezt teszi az GVCHIANI Masterblock is, hiszen valójában ezen technológiát domborítja ki a hatalmas X zafírüveg alatt, a számlapon. A „bitcoin”-hoz igazából vajmi kevés köze sincs, hacsak nem az, hogy online fizetve e nem valódi valutával is teljesíthetjük a 2008 db eladó modell ellenértékét.
BITCOIN
A virtuális valuta, avagy pénzeszközként hivatkozott „valami” az utóbbi években sok helyen felbukkan. Egyesek hatalmas pénzeket keresnek vele – rajta (állítólag), de arról is hallani, hogy lényegében csalás, a pénzmosás, az átverések színtere. Nos, mind eme véleményekben lehet igazság, azt viszont mindenképp szögezzük le, hogy a „Bitcoin” valójában nem pénz, legalább is a klasszikus értelemben véve semmiképp. Ellenben egy rendszer, egyfajta elektronikus fizetési szolgáltatás, mint a PayPal. Az egész trükk mindössze az, hogy egy hatalmas, de központi szerverek, adatbázisok nélkül működtetett globális hálózat szavatolja, hogy a benne áramoltatott adatok, adott esetben fizetési tranzakciók, utalások, stb. megmásíthatatlanul mennek végbe.
Azok valódisága garantált, függetlenül bármelyik banktól, állami szereplőtől, jogszabályoktól. Ez utóbbit szokás előnyként emlegetni, holott épp ez hordoz rendkívüli veszélyeket a felhasználóra nézve. Nincs biztonság, nincs biztosítás, nincs jogszabályi szinten szavatolt és szüksége esetén érvényesíthető szabályozás, nincs érdekérvényesítő szerv, csak a kockázat.
BLOCKCHAIN
A rendszert működtető számítógépek, a „bitcoin bányászok” sem ásnak elő semmiféle képzeletbeli ércet a mélyből. Helyette folyamatosan kódolnak, avagy fut rajtuk az a kliens program, ami a hálózat működését, avagy a „blockchain” láncolat fenntartását, bővülését, működését biztosítja. Ha valaki „bitcoin”-t vásárol, lényegében szolgáltatásért fizet egy erre szakosodott szereplőnek, aki adott esetben lehet legálisan működő vállalkozás, de lehet akár bűnszervezet tagja is. Persze jelenleg ez a része többé-kevésbé rendezetten, ám valójában jogilag alig szabályozott módon működik, nemzetek, államok, jogrendszerek felett és között. Az átutalt pénzünkért cserébe a szolgáltatást nyújtó, a „blockchain” technológia által szavatolt módon garantálja számunkra, hogy a befizetett pénzünkért kapott képzeletbeli valuta, avagy a „bitcoin” a rendelkezésünkre áll, s adott esetben azt újra valódi pénzre válthatjuk, vagy épp fizethetünk vele. Mindez sokkal inkább hasonlít egy online, virtuális bankra, mintsem pénzeszközre, épp csak a szolgáltatói oldali szereplőnek elutalt forint, euró, dollár, stb., nem ekként szerepel egy szintén virtuális „pénztárcában”, hanem, mint x.y mennyiségű „bitcoin”. Persze a virtuális pénztárca sem egészen az, amit az elnevezése takar, de ezt talán majd máskor.
Blabla…
Az egész techno katyvasz értékelhető, a jövőben esetleg valóban majd általánosan használt eleme a „blockchain” technológia. Annak veleje egy folyamatosan létező, elosztott, nem központi szerverekhez kötött hálózat és adathalmaz (peer-to-peer), amibe úgy kerül rögzítésre az információ (lényegében ez a „block”), amit utána nem lehet megváltoztatni (egyébként lehet, de ez már tényleg mélyvíz), s ekképp garantált az adatok valódisága.
Erre épít a GVCHIANI újdonság is. A számlapot megpakolták QR kóddal rendesen, ami mint tudjuk a vonalkód egy továbbfejlesztett változata. Jóval több információt kódolhat, s ami fontosabb, biztonságosabban, nehezebb hamisítani, manipulálni. A számlapra, mint látható, igen sokszor felkerült. Álljanak bárhogy is a mutatók (hiszen mégiscsak egy óráról szólnak e sorok), így a QR kód valamelyik kifejtési ponton, de biztosan mindig leolvasható. A megfelelő alkalmazással lecsipogva aztán végre feltárul a mondanivaló. Elméletileg láthatjuk a konkrét óra valamennyi gyártásához, teszteléséhez és eladáshoz köthető és rendelkezésre álló adatot. Nincs szükség garanciakártyára, illetve az óra hordozza azt. Az aktuális tulajdonos saját maga is könnyedén kiolvashatja, hogy mikor készült a modell, milyen teszt és összeállítási mozzanatok sorozatán, percre pontosan mikor és hogy szerepelt, majd hol és név szerint kinek adták el. A „blockchain” technológiának hála ráadásul mindez (elméletileg) megmásíthatatlan, hiszen a Cryptolex (a technológiai szolgáltató) biztosítja a peer-to-peer hálózatot, amely a rendszer sajátosságainak hála mindig elérhető. Sosem áll le, sosem szűnik meg (elméletileg). Persze, ha minden kliens lekapcsol, mondjuk egy globális háború, vagy bármilyen természeti katasztrófa, vagy egy jövőbeni technológia forradalom következtében, az egész hálózat megsemmisülhet, viszlát adatok, viszlát garantált adatbiztonság.
Komplikáció
Az óra által ekképp kínált többletfunkció bár érdekes, gyakorlati haszna nyilvánvalóan kevés, legalább is, ami nyomon követhetőségét jelenti. Mi garantálja, hogy minden egyes új tulaj majd veszi a fáradtságot, vagy érdekli egyáltalán, hogy tudassa a rendszerrel, hogy „hello, a 2001. GVCHIANI Masterblock immár az enyém”? Ám kétségtelenül megteheti, szemben a ma kapható, akármelyik vagy bármelyik karóra esetén alkalmazott anonim életutak követhetetlenségével, hiszen legjobb esetben az első tulaj neve, ha felkerül a garanciakártyára, de inkább még az sem. Az óra gyártásának folyamatiról pedig nagyjából soha nem tudhatunk meg semmit, sőt! Egyes márkák kifejezetten üzleti titokként kezelik.
A GVCHIANI Masterblock 2010 példány erejéig elérhető 2018 tele óta. A listaár 16.500 CHF, azaz több, mint 5 millió forint. Hogy ér –e, a 30.000 forintos nagykeráron beszerezhető szerkezettel szerelt QR kódos kocka ennyi pénzt? Dehogy. A márka honlapján egyébiránt, valóban egyedülálló módon nem csak megvásárolhatjuk a sajátunkat online, de az átlátható nyomon követhetőség jegyében azt is látjuk mennyit sikerült már értékesíteni a kollekcióból. Szűk 1 év alatt mindössze 6 db talált gazdára. Más kérdés, hogy a gyártási költségek valószínűleg már ennek hála is bőven megtérültek, feltéve, ha nem ajándékba adták oda őket. A gyártó ekképp talán nem elégedetlen, miközben az órakedvelők közössége testközelből kaphat egy kis ízelítőt, hogyan is működik a „kriptovaluták” világa.