Nem maga a szerkezet érdekes a H. Moser & Cie Endeavour Perpetual Calendar Tantalum Blue Enamel esetében, hanem a körítés.
Azt persze azért gyorsan jelentsük ki, hogy önmagában a szerkezet igenis érdekes. Annak ellenére is, hogy lassan már húsz éves lesz. A HMC 800-as ugyanis egyike azon nagyon kevés öröknaptáras szerkezeteknek, amelyeknél (szinte) mindent a koronával állíthatunk. Tehetjük mindezt bármikor, illetve előre vagy hátra is léptetve azt. Az egyedüli kivételt az szökőévek négy éves ciklusának kijelzésére szolgáló tárcsa képviseli. Azt ugyanis az óra hátulján találjuk, és aligha lesz szükség arra, hogy rendszeresen állítgassuk. Ettől függetlenül azonban nyilván kell majd „játszani” az órával annak, aki nem rendszeresen viseli, hiszen kézi felhúzású a szerkezet. Hetente egyszer azért persze rá lehet nézni, és pont ennyi – 7 nap – a járástartalék is.
Ami az órát érdekessé teszi, az tokjának anyaga. Ahogy a névből is látható, tantálból készül, és az első alkalom, hogy a márkánál ez az átmeneti fém szerephez jut. Ebből a szempontból így akár gyűjtőknek is érdekes lehet. Maga a tantál egyébként nem is annyira új anyaga az óraiparban, mint az gondolnánk. Kereskedelmi forgalomba először az 1980-as évek legvégén került, de azóta is kifejezetten ritkának számít.
Platinánál is ritkább
Oka, hogy maga a tantál is rendkívül ritka, másrészt kifejezetten kemény is. Ennek következtében a megmunkálása is nagyon körülményes. Hiába szerepel a tantál az óra nevében, valójában csak a tok nagyobb része készült ebből az anyagból, a hátlap és a korona is rozsdamentes acél.
Amiért azonban a 42 milliméter átmérőjű és 13,1 milliméter magas tokot szeretni lehet, az a tantál kékes fénye. Bár a sajtófotókon ez kevésbé látszódik valójában egészen könnyen megkülönböztethető pusztán színe alapján mind a rozsdamentes acéltól, mind pedig a fehéraranytól, illetve platinától, hogy a titánról ne is beszéljünk.
Atipikusan tipikus számlap
Így érhető, miért is lett kék a számlap színe. A számlap egyébként egyszerre nagyon jellemző a márkára, és távol is áll attól. Utóbbiért az erősen textúrázott felület felel, amely szöges ellentétben áll a márka minimalizmusért való rajongásával. Jellemzően ugyanis sima felületeket láthatunk tőlük. Tipikus is a márkára, hiszen a színátmenetes számlapot ők tették ismét népszerűvé, mondhatni a védjegyükké vált. Nagyon különleges azonban, ahogy a színátmenetet elérték.
A megszokott megoldások helyett zománcozással értéke el kívánt hatást. Összesen négy különböző árnyalatú porból jön létre a központból a szélek felé sötétedő színátmenet. A számlapokat természetesen nem a márka készíti, hanem egy erre szakosodott iparművész, és a folyamat jellegéből adódóan biztosan igen magas a selejtarány.
Többek között ennek is tudható be, hogy 75000 frankot kérnek egy példányért, ami persze soknak hangzik, de nyújtott „extrákért” valójában nem is annyira vészes. Éppen ezért borítékolható, hogy lesznek rá jelentkezők, még akkor is, ha nem limitált modellről beszélünk. A zománcozott számlap elkészítésének módja miatt amúgy is mindegyik darab egyedinek tekinthető, azaz nincs is szükség mennyiségi korlátozásra.
