Sok szempontból lehet így értelmezni a legújabb Patek Philippe 5172G referenciaszámú kronográft, de visszalépésnek semmiképp.
Bár messze nem a leglátványosabb modell volt, amit a márka Bázelben kiállított, de az elérhetőbben árazott (most lehet nevetni) időmérői közül mégis a fenti kronográf tűnik ki. Először is azért, mert kézi felhúzású kronográfba manapság viszonylag ritkán futhatunk bele. Ami azt illeti, a Patek Philippe sem vitte túlzásba. Kínálatában újra csak 1998-ban jelent meg ez a komplikáció (konkrétan az 5070-es modell, a mostaninak “nagyapja), akkor még Lemania alapú szerkezettel. A második reinkarnáció 2009-től húzta egészen mostanáig. Az 5172G formatervezői szempontból úgy hoz újat, hogy a múltat idézi, de mégis szembemegy egy aktuális trenddel.
Ahogy láthatjuk, a fülek lépcsőzetes felépítése tipikus art deco formaelem. Mellesleg ez is egy olyan jellegzetessége az órának, amivel máshol, de még a márkánál is ritkán találkozni. A számlap színének megválasztása ugyan nem tekinthető forradalminak, elvégre a kék már jó pár éve igen divatos. Ugyanakkor egy új modellt nem a szokásos fekete vagy fehér (ezüst) színű számlappal bevezetni merész lépésnek tekinthető – legalábbis a márka saját mércéje szerint. A számlap megjelenése is a közel egy évszázaddal ezelőtti formavilágot idézi, de természetesen nem tűnik avíttnak. Összességében inkább sportosnak, az elődmodellhez hasonlítva pedig egyértelműen az.
Erre segít rá a tok átmérője is. Ez most 41 milliméteresre sikeredett, ami persze nem számít nagynak. Viszont az előző kivitelhez képest 2 milliméterrel nagyobb, azaz növekedett, miközben már legalább két éve látható, hogy a tokok újra zsugorodnak. Szintén egy nagyon szép elem a kronográf funkció nyomógombjainak díszítése. A sugaras minta finom utalás a 1463-as referenciaszámú modellre. Ez az óra volt az utolsó kézi felhúzású kronográf a márkánál a három évtizedes szünet előtt (amikor is komplikáció nem szerepelt a Patek Philippe-nél). Segítségükkel kezelhetjük a CH 29-535 PS kalibert. Régi motoros ez a szerkezet, ezért a járástartaléka is viszonylag alacsony, 65 órányi. Automatától persze szép teljesítmény lenne.
Szintén érdekessé teszi az órát az árazása. Listaára kicsivel több mint 66 ezer euró, ami így majdnem hétezerrel kevesebb, mint az elődmodellé. Nem valószínű, hogy az aligátorbőr helyett marhabőrből készült szíjon sikerült ennyit fogni. Utóbbi sokkal inkább az óra sportos jellegét hangsúlyozza.