A pontos névről ne is beszéljünk, bőven elég lesz, ha IWC Toto Wolff néven emlegetjük a márka legújabb F1-es óráját.
Immár négy éve piacon van a schaffhauseniek műszaki szempontból kiemelkedőnek számító csúcsmodellje. Ahogy az persze lenni szokott, üzleti szempontból állítólag inkább szerénynek az eredmények. Az okok között bizonyára kiemelkedő szerepet játszik a csillagászati vételár, ami az elmúlt időszak alatt csaknem húsz százalékkal tovább emelkedett.
Értelemszerűen műszaki szempontból semmi újat nem hoz az óra. A módosítások mindegyike kizárólag esztétikai, történetesen az IWC által támogatott csapat színjeibe öltöztette az órát. Tolongani emiatt aligha fognak érte, viszont mégiscsak kiszélesítette a potenciális vásárlók körét. Ha pedig az óra tágabb környezetét vizsgáljuk, akkor elsőre nem is tűnik olyan elhamarkodott döntésnek.
Az F1 új globális szponzoraként az LVMH-csoport, vele pedig az Hublot, TAG Heuer és Zenith óramárkák jutnak szerephez, ám műszaki szempontból egyik sem tud az IWC ezen modelljéhez hasonlót felmutatni. Marad még a Richard Mille, ám az ő óráik árban sokkal magasabban pozicionáltak.
Ugyanakkor a kivételes ütésállóság tényleg az egyedüli, amit az óra fel tud mutatni. Az ütésállóságot biztosító funkció vélhetően a beépíthető kaliber méretét is megszabja. Ebből adódóan nem a márka saját, hanem a Richemont-csoport szerkezete a 32101-es névre hallgató kaliber. Ez önmagában nem lenne gond, főleg, hogy a szerkezet szűk tíz éves pályafutása alatt már bizonyított. Azonban egy 95000 frankos időmérőtől azért már elvárható lenne az egyedi szerkezet. Főleg, hogy az IWC-nek van is bőven. Azonban a kerámiával bevont titántok így is 44 milliméter átmérőjű, a saját szerkezetek pedig csak növelnék a méretet, ami az aktuális trend szerint nem előnyös. Más szóval, ezzel a műszaki megoldással továbbra is csak elvétve találkozhatunk személyesen.