Van valami csábítón delejes, rejtélyes csoda az aranyórák aurájában, ami egyszerűen megbabonáz. A legtöbb ember talán legyint rájuk, egészen addig, míg kézbe nem fog egy amolyan „igazit”. Egy olyat, mint a most következő IWC Portugieser Yacht Club Chronograph, mely hamar elcsavarja az ember fejét, s elmerül tőle a rózsaarany bűvöletében.
A „tömörarany” óra, a nemesfém hordozta puszta értéken túl, sugároz egyfajta többlet energiát, amit tényleg csak az érthet meg igazán, aki már viselte vagy kézbe vette legalább. Különösen igaz mindez, valamely magas presztízsű márka, mondjuk az IWC Schaffhausen modelljei esetén. S szinte bizonyos, hogy még ha korábban esetleg ódzkodott is tőle az ember fia, egészen másképp viszonyul majd hozzá, az első fizikai kontaktot követőn, s talán végleg szerelembe is esik.
Be kell vallanunk, e csábítás igen erős a képeken látható, a 2010. évi SIHH alkalmával bemutatott, ám ma már ebben a formában nem gyártott, IWC Portugieser Yacht Club esetében is. A 45.5 milliméteres átmérővel született, 18 karátos rózsaarany teste mágnesként vonzz minden tekintetet. Még akkor is, ha az óra maga mintha igyekezne árnyékot keresni. Vulkanizált kaucsukszíja rejtő feketében feszíti csuklóra, s bár alul szintén arany, s nem is apró zár kapcsolja össze, zárt állapotban ebből csak keveset enged látni kifelé.
A számlap felől
közelítve, most sem csalódnak, akik a „bázismodelltől” megszokott megjelenésre számítanak. Elegáns, jelen esetben szintén aranyból formált, szerelt számok szaladnak körbe a színjátszós, leginkább a szürke valamennyi árnyalatában ragyogó, ún. ardoise számlapon. A hatost és a tizenkettest kivéve. Az előbbi kifejezés egyébiránt francia eredetű. Ha muszáj neki hazai megfelelőt találni, az leginkább a „pala” szó lehetne. Bár talán sem a magyar verzió, sem a hozzá társított képzet nem adja vissza kellőképp az óra esetében is tapasztalható szürkés – lilás színkavalkád varázsát.
Az óra, annak ellenére, hogy nem kifejezetten búvár
…amúgy mégis ki búvárkodna egy színarany órában egyébként?…
de mindenképp masszívan vízálló karóra. Ennek megfelelőn a számok mögött álló indexek, illetve az óra és a percmutatók is fénylenek a sötétben. A kronográf másodperc mutatója sportosan menő, azaz piros. Ellenben a nagy és a kismutató tengelye alatt állandón járó, aranyból formált „másik” másodpercmutató jelzi a gombnyomás nélkül is folyton folyó időt.
Legfelül aztán egyetlen segédszámlapon találjuk a kronó perc- és óragyűjtőjét. Kívül 60 percnyi, belül 12 órányi osztás fért fel, melyekhez külön – külön is jár egy – egy mutató.
A szerkezet az IWC 38 köves, automata, 89361 jelű, 68 órás járást biztosító kalibere. Csúcsképessége a fentieken túl a „flyback” erő. Azaz, a nullázó gombot megnyomva egyből zérus pontba áll a kronográf valamennyi keze, s kezdik is egyből a legfeljebb 12 órányi futásukat újra az elejétől. A hasonló gombnyomás, egy nem „visszaszállós” szerkezet esetén biztos időpontfoglalást eredményezne a hivatalos márkaszervizek valamelyikében. Hiszen, mint tudjuk, e nélkül a komplikáció nélkül, előbb a megállító gombot kell bepasszírozni a tokba, s csak utána jöhet a „reset”.
S végül, mindezek tetejébe dátumablakot is kapunk, szépen a hármas számjegy elé, de nem annak helyére téve.
