Kerámia. Gyors, nem reprezentatív közvélemény-kutatást követően kiderült, hogy az átlagember ezer dologra gondol a szó hallatán, étkészlettől kezdve fogászati beavatkozásokon túl ezer mindenre, csak egyre nem: svájci luxusórára. Ez minket azonban cseppet sem szabad, hogy zavarjon, ugyanis egy fantasztikus anyagról van szó, lássunk most néhány fontos újdonságot ebbe a régi-új matériába csomagolva!

Számtalanszor írtunk már kerámiaórákról itt, az Óramagazin hasábjain, így most sem a közönséget, sem magunkat nem terhelnénk a cirkónium-dioxidok nagy hő és nyomás során gyakorolt furcsa viselkedésével, az alternatív anyagok boszorkányosságaival és egyéb technikai részletek kimerítő tárgyalásával. Lássuk inkább, hogy mit jelent ez az anyag a luxusóraipar számára, lássuk, mik a trendek!
Jean-Claude Biver a közelmúltban közvetlenül nekünk egy kérdésünkre azt nyilatkozta, szerinte a kerámia jelenti nem csak a jövő, de már a jelen megfelelő anyagát is minden nem nemesfém karóra számára. Biver, aki a TAG Heuer, az Hublot és a Zenith felett bábáskodik és aki az Audemars Piguet, Omega, Blancpain – és persze az Hublot – nevek felvirágoztatásával vívott ki magának örökös helyet a svájci óragyártás nagyjai között, bizony szeret ilyen elvágólagosan fogalmazni, és legalább ennyire nem szeret tévedni.
Miért? Mert nem vált ki allergiás reakciót, mert nem karcolódik, mert nem veszít a színéből vagy fényéből, mert könnyű, mert magas szinten is lehet dekorálni, és mert jól néz ki… Bő egy éve, amikor így nyilatkozott, Biver nem csak a levegőbe beszélt: már akkor is javában zajlottak az Hublot-n belül az anyag továbbfejlesztésével kapcsolatos kísérletek, kutatás-fejlesztő eljárások. A cél? A kerámiát érdekesebbé, változatosabbá tenni, hogy ne csak mindig a fekete, fehér, esetleg valamilyen nyomott kék színben készülhessen tok.
Bár számos gyártó – köztük élen járva, de ezért megfelelő mértékig el nem ismerve a Rado, mellettük pedig az Omega, a Rolex és Blancpain – dolgozott a kerámia szó szerinti színesebbé tételén, csak nagy nehézségek és fontos kompromisszumok árán sikerült nekik színes kerámiát előállítani. Mielőtt visszatérnénk az Hublot-ra és a megoldásra, lássuk, mik voltak ezek a kompromisszumok!
Nos, az egyik mindenkinél jelentkező, de érdekes módon talán a nagyérdemű számára kevésbé feltűnő ilyen jelenség a színes kerámiaelemek méretének korlátozott mivolta. Színes lünettákat láthattunk a Rolextõl, a Blancpaintól és az Omegától már évekkel ezelőtt, de a tokokra, hogy-hogy nem, soha nem terjedt ki tudásuk.
Bár a Rolex bõ tíz éve már bemutatta első kerámialünettáját – a sorozat a 18 karátos sárgaarany Oyster Perpetual GMT-Master II-vel kezdődött, majd 2007-ben pedig a kék kerámia következett a Yacht-Master II-n, illetve 2010-ben a zöld a Submariner Date-en –, a másik szűk keresztmetszet a Rolexnél és mindenki másnál is a színek változatosságában és élénkségében, vagyis inkább azok hiányában keresendő. Történt ugyanis, hogy a különböző tesztek során kiderült, hogy a kerámiának színt adó pigmentek a fent említett bõ 1000–1600 °C-os hő hatására a kerámiával ellentétben nem erősebbek lesznek, hanem szétmennek, elszíneződnek, majd kellemetlen megjelenésű foltokat hagynak a munkadarabon, így téve 100-ból 98–99 lünettaméretű egységet is eladhatatlan selejtté.

Például a Rolexnél kifejlesztett eljárás esetében alumínium-oxid és króm-oxid keverékével érik el a „Pepsi” kék-piros lünetta nyomott, vöröses pirosát. Az egész piros-kék lünetta a piroshoz szükséges alumínium-oxid és króm-oxid keverék formájában kezdi karrierjét, még a számok és az indexek is lézerpontossággal kialakításra kerülnek ezen a darabon, hála az első nagyobb hőhatással járó öntvényégetés-lépésnek.
Azért, hogy a kék felső felet megkapják, a piros alapdarabot egy vizes oldattal – tökéletes pontossággal csak a felső felet – áztatják, így tartva a felső részt alacsonyabb hőmérsékleten a hőkezelés során, következésképp másik színt érve el, mint ugyanazon darab nem vízzel kezelt részén. Az eredmény, ahogy Bázelben is láthattuk 2014-ben a fehérarany „Pepsi” bemutatásakor, egy mélykék és matt, nyomott bordó-piros lünetta. Ennél, éppúgy mint a teljesen kék, teljesen zöld, vagy barna-fekete Rolex-lünetták esetében a legkevésbé sem beszélhetünk élénk, harsány színekről, az más kérdés, hogy ez a kényszerű technikai megoldás véletlenül pont, hogy jól, talán jobban is áll a Rolexnek, mint a roppant harsány színek használata.
Jól mutatja a kerámia, ez a lényegében sok ezer éve használt anyag modern szintre emelésével járó kihívásokat, hogy még a legnagyobb márkák is csak kis lépésekben, limitált szériákban tudják időszakosan új szintre emelni, és legtöbbször évekre szóló nagy csend következik egy-egy ilyen, fájdalmasnak és problémásnak bizonyuló próbálkozás után.
Az Omega például egy Seamaster Planet Ocean-szérián mutatott be élénk narancssárga lünettát, és hogyan és miért lett ebből limitált kiadás? Nos, úgy, hogy bõ tizenötmillió forintos áron kizárólag platinából készült tokkal kínálták ezt a technológiai újítást. Erre azért volt szükség, mert egy acéltok egyszerűen nem termeli ki egy ennyire összetett, drágán elállított, gyakorlatilag kísérleti stádiumban lévő eszköz árát. Ezzel szemben a platinatokok árfelhajtó hatása, kombinálva egy exkluzív, ritka kiadás ígéretének további árnövelő tényezőjével, már segíthet kompenzálni.
Ugyanez történt a fent említett piros-kék „Pepsi” GMT-Master II 2014-es bejelentésekor: az akkor (egészen az idei, 2018-as Baselworld kiállításon bejelentett acél Jubilee „Pepsiig”) csak fehéraranyban, tízmillió forint feletti áron kínált modell kellő mértékben limitálta a vásárlói kört, így a lassan és nehezen előállítható lünetta alacsony éves gyártása már nem volt annyira problematikus. Az, hogy 2018-ra ez a lünetta meg tudott jelenni acélban, két dolgot jelenthet, melyek közül csak spekulálhatunk, hogy melyik igaz a Rolexre…

Egyrészt elképzelhető, hogy könnyebb és gyorsabb lett a kék-piros lünetta gyártása, így a Rolex időszerűnek látta bemutatni egy lényegesen elérhetőbb, hárommillió forint alatti árszinten is ezt a technikai bravúrt, ezzel kedvére téve számtalan Rolex-vevőnek, akik áhítattal várták egy acél-Pepsi újbóli megjelenését…
Másrészt az sem éppen kirívóan elrugaszkodott teória, hogy a Rolex amúgy is mesterségesen irtózatosan korlátozott acélóra gyártásába belefér egy újabb modell, ami bár roppant versenyképesen árazott, valójában – az acél Daytonához hasonlóan – csak a mesében, a szürke piacon 50%-os felárral és kiváltságos Rolex-vásárlók kezén létezik… Ahhoz nem férhet kétség, hogy a piac mára nem hogy elfogadta, de egyenesen imádja a Rolex által döbbenetes erővel és fegyelemmel visszatartott acélkínálatot, így hát nem jelent kockázatos újdonságot még egy ilyen „gyűjtői” darab bevezetése. És hogy mit nyer ezzel a Rolex? Először is egy újabb „grálstátuszú” modellt a kínálatában, másrészről pedig – túlzás nélkül – döbbenetes nemzetközi felhajtás és végeláthatatlan pozitív (és ingyen megszerzett) sajtónyilvánosságot a világ minden piacán.

Ez utóbbi azért is tűnik elképzelhető lépésnek, mert – mint említettük – a piac mára megszokta, hogy bizonyos Rolex-modellekre egyes piacokon 1–3 (!) éves várólista van – így hát vissza nem üthet –, illetve mert a kerámiaórák piaca erősödik. A Rolex innovatív imázsába pedig nem fér bele, hogy egy általuk több mint tíz éve az úttörők egyikeként kifejlesztett technológia ne tudjon elérhető árszegmensben is, legalább a látszat kedvéért, megjelenni. Szorul a hurok, ahogy a sok tízezres órák privilégiumának számító kerámia lebukdácsolt a sokezres, néhány ezres, majd mára az ezer dollár alatti árú órák közé.
Nem is emiatt, hanem a vele egy szinten mozgó, vele közvetlenül versenyző márkák miatt főhet a Rolex feje, és épp ezért volt zseniális lépés a piros-kék „Pepsi” 2018-ra időzített bemutatása. Történt ugyanis, hogy a BaselWorld 2018-on bemutattak egy óriási technológiai újítást, egy olyat, amely ha nincs a Pepsi, jó eséllyel ellopta volna a show-t a Rolex elől: ez az Hublot Big Bang UNICO Red Magic.

Az Hublot-tól már láthattunk egy mágikus megoldást: ez volt a 2011-ben bemutatott (és persze még ma is gyártott) Magic Gold, mely 24 karátos arany és boronkarbid (kerámia) high-tech kombinációjával kreált egy gyémántok kivételével megkarcolhatatlan, minősített 18 karátos új aranyötvözetet.
A színes – tényleg nagyon, nagyon színes – kerámiák fejlesztése 2012 körül indult az Hublot-nál, azok tökéletesítése és ipari gyártásra emelése pedig összességében öt évet igényelt.
Mi az Hublot-manufaktúra 2017 nyarán tett látogatásakor már láthattuk, hogyan készülnek ezek az új kerámiák, igaz, akkor még nem volt szabad egy szót sem ejtenünk erről, ugyanis az eljárás és az ehhez kapcsolódó termékek még bő háromnegyed évig, azaz a 2018-as BaselWorldig féltett titok tárgyát képezték.
Mi a nagy durranás ebben a nagyon piros Big Bang UNICO-ban? Hát épp az, hogy nagyon piros. Az Hublot mint a legelső élénk színű piros kerámiát méltatja ezt a fejlesztést, félreértés ne essék, bár vehetünk piros kerámiabögrét a boltban ezer forintért, addig az a kerámia valójában fehér és csak pirosra mázolták, míg ez a megoldás anyagában piros.
Az anyag nyitja a különleges sütőben és sütési eljárásban rejlett. A szabadalmaztatott eljárásról az Hublot annyit közölt, hogy a lényeg a munkadarab rendkívül egységes módon történő felhevítése, a tökéletesen kontrollált hóterhelésnek köszönhetően az anyagban található pigmentek nem égnek szét és nem hoznak létre korrigálhatatlan elszíneződéseket a folyamat végére. Itt jegyezzük meg, hogy a Rolex hivatalos kommunikációjában szintén kiemeli a szélsőséges pontossággal betartott ideig és hőmérsékleten végzett sütési folyamatokat, mint a minőségi végtermék elengedhetetlen fázisát.
Az Hublot nem habozik tisztázni: ez a fejlesztés 100% Hublot, őket illeti a szabadalmi jog és ők készítik házon belül ezeket a tokokat. Tokokat? Bizony, itt már nem jelent problémát tokméretű részek színes kerámiából történő megmunkálása sem! Sőt, tovább megyünk: a nyári látogatás során láttunk olyan prototípusgyártásokat, amelyek egy még magasabb, elrugaszkodottabb látványvilág felé fogják vinni a kerámiákat, de ezekről még hallgatnunk kell…
Ami kicsit furcsa a Red Magic bejelentésében, az a Ferrarival történő közös modell – minden bizonnyal ideiglenes – hiánya. Az egyik szempont ugyanis egy korábbi Jean-Claude Biver-interjú alapján a jellegzetes Ferrari piros kerámiából történő megalkotása volt. Valószínű, hogy az Hublot minden félreértést elkerülendő magának akarta a piros (vagy úgy egyáltalán, az élénk színes) kerámia bejelentését és az ezzel járó rivaldafényt, de csak idő kérdése lehet egy nagyon piros Ferrari limitált kiadás a Red Magic 500 darabja után.
Még pár szót muszáj ejtenünk a Red Magicről, de immár nem a színe miatt: az új gyártási eljárásnak hála ugyanis az így előállított kerámiák az Hublot bevallása szerint nem 1200, hanem 1500 HVI keménységűek, így még ellenállóbbak, mint a hagyományos kerámiák.
A Red Magic a cég 330 alkatrészből összeálló UNICO in-house kronográf-szerkezetével érkezik egy 45 milliméter átmérőjű tokkal, benne PVD fekete titáncsavarokkal, nyitott számlappal és –nem meglepő módon – egy nagyon piros szíjjal.

Nem szabad azonban attól tartanunk, hogy a svájciak csak csillagászati áron mérik a high-tech kerámiákat, íme a Rado True Thinline legújabb, természet által ihletett 2018-as sorozata. Túlzás nélkül állíthatjuk, a BaselWorld 2018 egyik legszebb, legmeglepőbb és leginkább lenyűgöző kollekciója ez, döbbenetesen elegáns már maga az alapötlet is, a megvalósítás remek, az árszabás pedig versenyképes. A kétezer frankért kínált sorozat alapjául szolgáló színes – zöld, kék és mélybarna – kerámiák előállítását, pontosabban az ezekhez szükséges sütési eljárásokat 2017-ben, tehát abszolút a közelmúltban tökéletesítette a lengnaui székhelyű márka.
Itt fontos megjegyeznünk, hogy a Rado nem tavaly, hanem 1986-ban mutatta be első kerámiamegoldását, így a cég az órás világ úttörői között helyezkedik el, ami a kerámiatokos és csatos órák gyártását illeti… És őszintén szólva, kicsit úgy érezzük, a Rado nem kapja meg a kellő elismerést érdemeiért. Sőt, tovább megyünk: nem titok (na jó, valójában az, de attól még igaz), hogy az Omega közelmúltban bemutatott színes kerámiamegoldásai és kerámiatokos, nagy felhajtásnak örvendő órái (Dark Side of the Moon-széria, Big Blue stb.) a cégcsoporton belüli testvérmárka, a Rado szakértelmére és fejlesztéseire épülve jöhettek létre, még az sem lepne meg, ha egy „közös” üzemben készülnének ezek, de erről már végképp nincsenek információink…
Az Omega viszont a Swatch Group egyik legfontosabb entitása, így érthető, hogy a Rado kerámiaknowhow-ja csak ritkán, és akkor is elnyomva villanhat meg az Omegának fontos piacokon.
Egy szó mint száz, ha más esetben az ember azért nem vesz „kis márkát,” mert a „nagyok” csináltak valamit először, nos akkor sem kell most félni, ugyanis a Rado tényleg ott van a tûz közelében immár több mint harminc éve, ha kerámiáról van szó. Sokáig csak ők és a Chanel J12 uralták a kerámia órapiacot, mert hát ilyen is volt, ugye.
A True Thinline-kollekció, melynek nevéből megint semmi nem utal az adott széria fõ témájára, a természettel való kapcsolatra és dizájnra – nehogy már becsússzon egy közérthető, szexi, leíró név a svájci óragyártásba, mert a világ kifordulna a négy sarkából –, szóval a True Thinline egy ETA 282.002 kvarcszerkezetet kapott, hogy elérhető legyen a tok hihetetlen, 5 milliméteres vastagsága. A 39-szer 43,3 milliméteres tok egyébként tökéletesen mutat a kézen, a páratlan vékonysága miatt azonban szinte magától kúszik be az ingujj alá.

Az igazi nagy durranás a lapos profil mellett a három számlap, melyeknél a zöld és kék esetében kagylót munkáltak meg oly’ zseniális módon, hogy a vékonyra metszett lap a kagyló kékes-zöldes, véletlenszerű fényjátékához még társítottak egy, a zöld esetében lézerrel felvitt falevél erezetmintázatot, míg a kék modellnél hullámzó vízfelület látványa tárul elénk, ha jó szögben tartjuk az órát. Kreatív ötlet, letisztult formavilág, hordható méret, kerámiatok és -csat, gondtalan kvarcszerkezet, egyedi számlap, mindez kétezer frankért… Ha ez egy Omega lenne, erről cikkezne a teljes órássajtó.

Végül, de nem utolsósorban essen szó a Longines HydroConquest 2018-as frissítéséről: színes, értsd kék, szürke vagy fekete kerámiabetétet kapott a lünetta, mely eddig alumínium volt. További részletekbe nem bocsátkozunk, mert vészesen fogy a hely, de a lényeg, és amiért a HydroConquest érdekes, mert bemutatja, hogyan bukdácsol le a pénzügyi táplálékláncon a kerámia és kerül bele a kétezer frank alatt árazott modellekbe is. Ez a trend pedig nem megállni, sokkal inkább felgyorsulni látszik.
Ezzel a kerámiaórák 2018-as áttekintésével igyekeztünk betekintést nyújtani a bizonyos helyzetekben igenis kiélezett svájci óraipar kulisszái mögé, a Rolex–Hublot-csata, a Rado–Omega kistesó-nagytesó ellentét, valamint az egyre elterjedtebbé váló egyszerűbb kerámiamegoldások mind-mind a pillanatnyi óraipari helyzet fontos történései közé tartoznak. Egy valaki jár jól mindezzel: mi, a fogyasztók, akik egy tartós, mutatós, minőségi és modern anyagot kapunk a pénzünkért… és ami a lényeg, szép lassan bár, de egyre kevesebb pénzünkért.

A cikk a Prémium Óra Ékszer Magazin 113-as számában jelent meg.