A luxussportórák koronázatlan királyának tekinthetjük a Laurent Ferrier Grand Sport Tourbillon modelljét, amely sok, jóval nagyobb és ismertebb márka karóráját utasítja maga mögé.
Ha esetleg még nem tudnánk, mi fán is terem a luxussportóra, és miért kérhetnek el többet egy acéltokos modellért, mint egy aranyért, fussuk át ezt a korábbi bejegyzést. Amivel ez a lassan nagynak számító, 44 milliméteres modell többet tud, mint az Audemars Piguet, a Patek Philippe, a Chopard, az A. Lange & Söhne, az egyrészt a limitáció. Mindössze egy tucat készül belőle. Vírusválság ide, vagy oda, ezek nagy részére már valószínűleg van vevő. Az magyarázat pedig nem más, mint az óra mögött álló személy, Laurent Ferrier.
Azért az, ha valaki 35 évet lehúzott a Patek Philippe-nél, meghatározó szerepet játszott a Nautilus megvalósításában (nem tervezésében!), majd ottani pályafutását a tervezési, pardon, kreatív-osztályon zárta, sokat nyom a latba. Talán ezért is készít első ránézésre klasszikus megjelenésű modelleket, amelyek azonban mégis frissnek, és nem konzervatívnak hatnak.
Végre csattal
A mostani újdonságára is igaz ez. Persze azzal a kitétellel, hogy valójában az óra nem új. Még tavalyi. Ami új, az a számlap színe, de ami még fontosabb, a csat. Ennek hiányában ugyanis aligha követelhetné magának a luxussportórák trónját. Teszi mindezt szerényen, hiszen az óra a szerkezetének pont leglátványosabb tulajdonságát nem mutatja meg. A tourbillont a számlap felől ugyanis nem látjuk. Beszélhetünk itt tudatos formatervezésről, elvégre a luxussportórák klasszikus képéhez ez (egyelőre) nem illik. De szintén a dizájn szempontjából egyben egy igazán klasszikus elem. Azt közvetíti ezzel, hogy Itt a tourbillon az időmérés pontosságát szolgálja, nem pedig a “magamutogatást”. Bevált gyakorlat volt ez a hamvaiból lassan újjászülető óraiparban a 80-as években.
Szintén fontos volt, hogy a tavalyi barna színű számlapot kékre cseréljék. Mint tudjuk, ez ebben a kategóriában kötelező elem. Ugyanakkor a számlapnak csupán a központi része kapta ezt a színt. A perem felé haladva egyre sötétül, és végül átmegy feketébe. Az indexek és a dárda alakú mutatók a klasszikus színkör szabályai szerint a kék komplementerét kapták meg, azaz narancssárgák. Természetesen lumineszcensek.
Ismerős szerkezet
Értelemszerűen a kaliber sem új, ugyanakkor a versenytársakétól eltérően nem automata. A Laurent Ferrier óráinak jellegzetes hagyma alakú koronájával összesen 80 órára elegendő energiával tudjuk ellátni a szerkezetet. Ugyanakkor annak sötétszürke és szálcsiszolt felületei nagyon is modern megjelenést adnak. Ha pedig alaposabban, értsd nagyítóval szemügyre vesszük, akkor az óraipar legszebb hagyományai szerint végzett díszítésben gyönyörködhetünk. A gyakorlott szem természetesen nagyon apró hibákat azonban kiszúrhat, ami azonban éppenhogy emeli az óra értékét. A díszítéseket ugyanis egytől egyig kézzel készítették.
Így talán már érthető, hogy miért csak egy tucat készül belőle, illetve miért is kérnek el 172000 frankot egyetlen egy darabért.