A svájci LONGINES mintha kissé alul értékelt pozíciót foglalna el, annak ellenére, hogy a gyökerei egészen 1832-ig nyúlnak, mélyen le, egészen az óragyártás fundamentumáig. Nem csoda tehát, hogy igen széles választékkal, s több érdekes újdonsággal is kecsegteti vásárlóit. Közülük volt szerencsénk közelebbről is szemügyre venni egy megfizethető, sportos kronográf modellt, következzék a LONGINES CONQUEST L3.700.4.56.6 rövid tesztje.
Az árnyékba szorult LONGINES-nak jutó szereposztás bizonyára leginkább a cégcsoporton belüli erőviszonyoknak köszönhető. Mint tudjuk az anyacég, a Swatch Group „legnagyobb” neve B-betűvel, a legnépszerűbb pedig O-val kezdődik, így a „hosszú mezők”-ről elnevezett, „szárnyas homokóra” emblémát viselő „testvérnek” inkább a középmezőny jut, ahol viszont emelt fővel jár az élen.
Büszkeség
Amire több szempontból is oka lehet, hiszen a LONGINES kapta meg először a Swatch V.H.P. („Nagyon Nagy Pontosságú”) szerkezetét, sőt a marketing szerint azt kifejezetten a számára fejlesztette az ETA. S ha már PR fogások; nemrég vált közkincsé egy pár éve megtalált, majd felújított, a 21. századi berendezéseken is kielégítő minőségben megjeleníthető videóanyag, kvázi az első reklámfilm, ami – a LONGINES féle – óragyártásról készült, 1910-ben.
Érdemes rászáni azt a három percet:
és Balítélet
A nálunk járt LONGINES CONQUEST L3.700.4.56.6 természetesen nem zsebóra (mint a fenti videón), de még csak nem is mechanikus. Nem V.H.P, ám szintén ETA féle kvarc szerkezet teszi a dolgát benne, amit gyakran hajlamosak vagyunk elítélőn lebecsülni, méghozzá alapvetően tévesen.
Kvarc
Valamennyi karóra egy műszaki cikk, s a napórát kivéve valamennyi számol, mint valami együgyű számítógép. Kis túlzással attól óra az óra, hogy folyamatosan számon tart valamit. Hogy mit? Nyilván az eltelt időt, a másodperceket, a perceket – vághatjuk rá hamar, de ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. A valóság sokkal műszakibb. Mozgást számol, majd azt alakítja át a mutatók, esetleg a digitális kijelző által megjelenített pontos idő formátumára. A homokóra apró homokszemek átesését „méri”. Galileo Galilei 1583-as ingaórája, nem meglepő módon az inga kilengését. Egy modern, mechanikus szerkezet a billegő táncát. A kvarc, egy ásványi anyagból készült, apró hangvilla oszcillációját. Ez utóbbi már inkább vibrálás, hiszen meglehetősen gyors, de mégis csak mozgás. Intenzív ütemű rezgés, amire az elektromosság gerjeszti.
A kvarc ún. piezoelektromos anyag. Mindez pongyolán annyit tesz, hogy fizikai behatásra, elektromosságot termel, ami fordítva is igaz. Elektromos feszültség alá helyezve, rezgő mozgást végez. A mechanikus órák működéséhez szükséges energiát többnyire egy, esetleg több, közegében relatíve nagyméretű, feltekert hajszálrugó tartalékolja. A kvarc ehhez képest, kisteljesítményű áramforrást, többnyire gombelemet használ. Ez utóbbi feszültséget továbbít a fémhengerbe zárt, hangvillára emlékeztető, kvarckristályból készített oszcillátornak, s az ettől rezeg. A rezgést egy számítógépnek nevezhető nyomtatottáramkör számolja, s egy indukcióstekercsen át, a mért jelnek megfelelően vezérli a mutatókat tekerő, apró motort, illetve adott esetben a folyadékkristályos kijelzőt.
Mire jó?
S hogy miért jó mindez? Az évszázados, mechanikus ketyegők igen érzékenyek a környezeti hatásokra. A hőmérsékleti változásokra. Mágneseségre. A bolygónk gravitációs vonzására. Kezünk rázkódására. Ütődésekre. Ahogy mindezen fizikai, ha tetszik természeti jelenségekre mi magunk is reagálunk, úgy az óránk is azt teszi. Kevesebbet, vagy többet billeg a billegő. Egyenletlen lesz folytonos, ide–oda fordulása, s maga az ezt számolgató komplett instrumentum, több, vagy épp kevesebb eltelt időt mutat majd, mint ahogy azt tenné, ha ezek a hatások elkerülnék.
A modern szerkezetek gyártói egy sor trükköt bevetettek már, hogy mindezt minimalizálják. Erre látszott alkalmas megoldásnak a kvarc oszcillátor, már az 1920-as években. Az elektromosság táplálta rendszer „esze” nem tartalmaz olyan méretű mozgó alkatrészeket, mint a mechanikus nagytestvér, ezért többnyire hidegen hagyja bármiféle átlakos mértékű fizikai behatás. A „kvarc-órák” esetén az egész időmérés velejét adó rezgő mozgás átlagosan több ezerszer sűrűbb, szó szerint, mint egy nem elemes órában. Ez a tény önmagában is sokkal nagyobb pontosságot eredményez a kvarc órák térfelén…
Állj!
Ezen a ponton félbeszakítjuk a fejtegetést, egyrészt mert most nem célunk pálcát törni sem a mechanikus, sem a kvarc oszcillátoros időmérés felett, másrészt, mert az előző gondolatok folytatása, s a végén némi katartikus értékválasztás, s annak magyarázata is megtalálható nyomtatott magazinunk, az Óra Magazin 116. számában.
LONGINES CONQUEST
A nálunk járt, kvarc szabályozású kronográfhoz visszakanyarodva, egy olyan sorozat tagja, amely már 1984 óta, azaz 36 éve szerepel a gyártó kínálatában, s ekképp szinte önmagában képviseli a márka sportos világát. Hogy komoly örökség rejtőzik itt, azt a konkrét, tesztre kölcsönkapott modell hátlapja sem rejti el, legalább is az értő szemek elől semmiképp. A modellcsalád neve, a referencia szám és sorozatszám, valamint a 300 méterig szavatolt vízállóságról árulkodó hátlapi felirattal megkoronázva középen a LONGINES eredeti védjegyét láthatjuk, amely 1867 óta használatos. Fölötte a márkanév alapító, Ernest Francillon nevének kezdőbetűi.
Tempus fugit
Repül az idő, s a konkrét karóráról még szó sem esett. Azt már tudjuk, hogy miféle szerkezet táplálja, 41 milliméteres átmérővel, rozsdamentes acélból készült tokba zárva, a végtelennek tetszőn tovaröppenő órákat, perceket, másodperceket, hogy a gombnyomásra indítható és meg is állítható időintervallum mérésére szolgáló komplikációt, avagy a kronográfot már ne is említsük. Ráadásul az L3.700.4.56.6 referenciaszámú tesztalany ezt egészen végletekig kihegyezve, századmásodperc pontosan tudja. Erre utal a 8-óra index mellé rejtett, apró, piros 1/100 felirat.
A látszat csal
Az elsőre koronavédőnek tetsző „koronavédő”, részben az, ami, de nagyobbrészt a kronográf vezérlőgombjai. A felső megnyomásával elindítva aztán érdekes dolog történik. A kiindulási helyzetben piros, centrális másodpercmutatónak (látszó) kar alól megindul egy acélszínű, magasfényűre polírozott penge, hiszen valójában eddig a pontig bizony rejtőzködött a kronográfhoz rendelt másodpercmutató.
A vörös, ami eltakarta, továbbra is rezzenéstelen áll. Fura. Az ember fia nem érti, hogy akkor az ott most mit csinál. Aztán megállítva (szintén az indító, felső gombbal) a stoppert a piros kar is ugrik egyet a számlapon. Ekkor döbbenünk rá, hogy az bizony a századmásodperc mutató, ami nevéhez méltón (1 század másodperc lévén nem egy hosszú pillanat) oda ugrik, ahol leolvashatjuk mennyi óra, mennyi perc, mennyi másodper és mennyi századmásodperc telt el, mióta a kronót elindítottuk. A számlapra írt 0 és 100 közé eső számozás tehát ehhez szolgáltat tájékoztatást.
Számlap
Több számozást nem is nagyon találunk az óra képes felén. Egyedül a 12 óra kapta meg a maga, matematikailag is értelmezhető karakterpárját. Minden más egész órát, lumineszcens festékkel töltött, lecsapott végű, rakott indexek jelölnek, magasfényűre polírozott keretbe zárva. Testestek, markánsak, tökéletesen leolvashatók, s mindez pontosan így igaz az óra és a percmutatókra is. A futó órához rendelt másodpercmutató – talán már kitalálható – hogy a hatóra tájon elhelyezett segédtárcsán ugrál körbe és körbe. A matt fekte számlap súlypontja fölé pedig ez előbbivel összhangban és egyensúlyban álló, ezüst keretes, piros kismutatós segédkörök adják, háromórához közel a kronográf perc-, kilencóra felé kifejtve pedig a 12 órányi időintervallumot észben tartani képes óragyűjtőjét.
Felirat még a márkanév és az aktuális, a hátlapitól modernebb megjelenésű védjegy, vagy logó, a már említett 1/100 piros felirat, és a 30 bar (300 méter) vízállóságra emlékeztető jelölés, s persze alant a „swiss made”, származást igazoló „bizonyítvány”. Kapunk dátumablakot is, amely csaknem kiszorítja a négyóra helyét, de azért mégsem annyira, hogy akadályozzák egymás leolvasását. Az ablakban látható dátumtárcsára festett számozás pedig kellően határozott ahhoz, hogy funkciója könnyen használható, de zavaró sem legyen, ami az összkép kiegyensúlyozottságát illeti.
Korona, de nem vírus
Amolyan modern mód „Longines-os” lett a felhúzókar, ami kissé túl hosszú és nagy, különösen ahhoz képest, amit úgy általában megszoktunk egy 41 mm-es óratokon. Szokatlan a látvány, ám ezzel az átmérővel (az órának létezik 44 és 48 (!) mm-es kivitele is) valójában nem zavaró, ami a viselés kényelmét illeti. Ellenben még vizes vagy kesztyűs kézzel is igen könnyű „kitekerni” és működtetni, hiszen a 300 méteres merülés bizony csavarzáras koronát kíván.
A hol szálcsiszolt, másutt magasfényűre polírozott tok, illetve fémcsat elemei szépen kivitelezettek, ezt a márkától el is várjuk. Talán a csat pont az, ahol érzünk némi költséghatékonyságra törekvést. Valahogy túl könnyű, súlytalan, túl olcsó hatása van, akkor is, ha a súlycsökkentés egyébként egy sportoláshoz szánt karóra esetén nem hátrány.
Hátrány viszont a magasfényűre polírozott lünetta, ami bár szép és elegáns, igazi karcmágnes lesz az idők során, rá tehát érdemes lesz vigyázni. Hiába a szépségért szenvedni kell, vagy legalább is odafigyelni, s ha mégis meggyötri majd az élet, egy pár ezer forintos polírozó kendővel, a legtöbb hajszálkarc majd pillanatok alatt „ledörzsölhető”.
