A címszereplő modellről írtunk már. Ahogy arról is, hogy a gyári óratok és fémszíj vésése meglehetősen megosztó kérdéskör. Az viszont nehezen vitatható, hogy a képeken most bemutatandó produkció eszelősen jól sikerült. Íme, MAURICE LACROIX AIKON, de Az Egyetlen!
Ötlet
Ami nem titkoltan az Audemars Piguet Royal Oak Frosted Gold, fehéraranyba öntött legendájától, ha tetszik modern kori ikonjából merített ihletet. Majd hosszú napok tervezése, végül pedig 220, csodálatos kézműves munkaóránál is több erőfeszítés után az eredmény magáért beszél.
Bár szinte lehetetlen fényképen visszaadni azt, amit saját szemünkkel látunk, ha kézbe vesszük ezt az immár abszolút egyedi
Maurice Lacroix AIKON modellt.
Hogyan készült?
Az órát vésés előtt mindig darabokra kell (érdemes) szedni, hiszen így nem sérül sem a szerkezet, sem az üveg, illetve egyszerűbb dolgozni vele.
A szétszerelést követően a vésnök mester gondosan megrajzolta (kézzel), majd grafikai tervezőprogram segítségével rámodellezte a megálmodott mintát a tokra és a csat szemeire, hogy lássuk, hozzávetőlegesen miként mutat majd a végeredmény.
A rajzok, tervek elfogadását követően kezdődött a végtelennek tetsző, éjszakákba nyúló görnyedt, nagyító alatti küzdelem az emberi szem, türelem, idegrendszer, kézügyesség, tehetség, gyakorlat és a rozsdamentes acél felülete közt, melyből végül szemmel láthatóan az előbbi csapat került ki győztesen.
Persze nem könnyítettem meg a Mester dolgát. Elvárás volt, hogy a gyári élek sehol, de szó szerint sehol ne sérüljenek. Eme igény kezdetben nem aratott hatalmas lelkesedést, mondván ilyesmivel senki más nem foglalkozik. Csakhogy, a megrendelő és a vésnök sem átlagos – ennyire talán lehetek szerénytelen – és igenis elvárás volt, hogy ha már a gyártó olyan szépen munkálta meg az óratok, a lünetta és a szíj szemeinek éleit, mi se tegyük tönkre, hacsak lehet.
És mindent lehet, csak akarni kell! Egy karc nem sok, annyi sem esett oda, ahova az nem való.
A végeredményről, illetve a vésés folyamatáról is leginkább az összefoglaló, bemutató videó regél a legszebben.
A munka végeztével aztán gondos kezek szerelték az órát egésszé, hogy a végeredmény valami eszméletlen legyen. „Frozen Flowers” nevet kapta, immár az újjászületés „keresztségében”. S azóta nem csupán óra, de valódi ékszer. Annyira, hogy bizony a svájci székhelyű gyártó figyelmét is felkeltette.
De ez már egy másik, talán később elbeszélésre kerülő történet… 😉
A mesteri kivitelezést, és a csodás végeredményt köszönöm Szijjártó István vésnök mesternek!
