Ha átlagos magyar pénztárcához igazodva szeretne valaki mechanikus szerkezettel szerelt karórát vásárolni szinte kizárt, hogy ne botoljon bele az Orient óráiba. Persze azért kompromisszumokat kell kötni.
Ha valaki komolyabb komplikációra vágyik, akkor azt természetesen ne ennél a márkánál keresse. Azonban számos modellel rendelkeznek, amelynek komplikációja egyszerűen kivitelezhető és a számlapon látványosan tálalva meglehetősen drámai hatást tud tenni. A kezünk ügybe került Orient Classicre (ref. szám: FM03002W) is részben igaz ez. Itt persze elsősorban a klasszikus formanyelvre való törekvés szabott gátat a látványosabb megjelenésnek. Ennek megfelelően a számlap talán egy kicsit túlságosan is óvatoskodónak tűnhet: igyekszik minél általánosabb képet mutatni magáról, nehogy valakit megsértsen vagy elriasszon. Látványosan ez a segédszámlapokon mutatkozik meg, amelyek bőven elbírtak volna egy kis színt, esetleg feltűnőbben elkülönülő felületet. Színből amúgy is csak mérsékelten jutott a számlapra. Persze ízlés kérdése, hogy a számlap tetszik-e vagy sem, ugyanakkor a számlap tengelyein (9-3 óra, ill. 12-6 óra) elhelyezett lumineszcens markerek jelenléte egyértelműen felesleges. Látszik, hogy kizárólag hat óránál van meg a teljes kör alakja a markernek, a maradék három helyen a számjegyek egyszerűen föléjük lógnak, és van ahol alig látszik belőlük valami. Ezeknek így hasznavehető funkciójuk aligha van. Nem valószínű, hogy figyelmetlenség az oka az ilyesfajta kivitelezésnek, sokkal inkább gazdaságossági szempontok döntöttek. Az ebben a szegmensben versenyző óráknál rendkívül fontos a méretgazdaságosság, egyszerűen nem tartották indokoltnak, hogy egy számos más helyen is alkalmazott számlapot módosítsanak. Egyébkén a mutatókon szereplő lumineszcens anyag mennyisége bőven elegendő ahhoz, hogy az órát sötétben is le lehessen olvasni. Persze azért ne SuperLumiNovára számítsunk.
A 43 milliméter átmérőjű tok zömében polírozott, ahogy azt egy önmagát klasszikusnak meghatározó órától el is várjuk. Egyedül a fülek felső felülete szálcsiszolt, így követve az óraipar egyik íratlan formatervezési szokását, illetve egyben esztétikai szempontból is kapcsolatot hozva létre a csattal. Polírozott felületeken nyilván sokkal könnyebben feltűnnek a sérülések, emiatt szerencsés lett volna a konkáv lünettának legalább a nagyobbik síkjának felületét szálcsiszolni. A fotókon szereplő modellt ha naponta nem is, de többé-kevésbé rendszeresen viselik, a sérüléseket pedig szűk félév alatt sikerült összeszedni. Különösen az 5 óránál látható zavaró.
Viselés szempontjából azonban nem lehet panasz. A tok egy átlagos átmérőjű (17-19 cm) csuklóra szépen felül, ennél szűkebb esetében azonban már gondot jelenthet a fülek túlnyúlása. Bónuszként üvegbetétes hátlapot is kapunk, hogy ne csak hallhassuk, hanem láthassuk is a szerkezetet.
Persze azért csodát itt se várjunk. A 46U40 automata kaliber az Orient sajátja, azaz akár manufaktúra szerkezetnek is nevezhetjük. Persze a svájciak egy kicsit elkényeztették a világot a “manufaktúra szerkezet” szóval, és rendszerint látványosan kidolgozott, gyönyörűen díszített szerkezetet értünk alatta. A 46U40 nem ilyen. Gyakorlatilag díszítetlen, egyedül a márka logója szerepel a rotoron. Ez azonban sokkal inkább a japán óragyártás gondolkodásmódját tükrözi. Náluk továbbra is a funkció az első. Így például a 46U40 jobban hasznosítja felhúzásnál karunk mozgását, mint például az ETA 2824-es (és klónjai), Ugyan pontosságát napi +25/-15 másodpercben határozzák meg, azért tudni kell, hogy a japánok (a Seiko is) itt rendszeresen alábecsülik szerkezeteik képességeit. Magyarul a 46U40 ennél azért pontosabb. A hatékony felhúzás miatt mondtak le arról, hogy kézzel is fel lehessen húzni az órát (és persze anyagi előnyei is vannak), ugyanakkor a másodpercstop hiánya ma már azért kifogásolható.
Az óra igazi gyenge pontja azonban a fémcsat. A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem könnyű jó fémcsatot készíteni, és van olyan nagyon ismert svájci márka, amely nagyon hosszú ideig presztízséhez egyáltalán nem méltó fémcsatot készített óráihoz. Az Orientnek a fémcsatja azonban már tényleg csereérett. Tény, hogy tömör szemekből áll össze, ami ebben az árkategóriában egyáltalán nem magától értetődő, ugyanakkor a fülekhez illeszkedő szem már csak lemez, ami egy idő után deformálódik, azaz eláll majd a toktól és lötyögni is fog. Másik gyenge pont a zár. Nem is használhatósága, hanem kivitele miatt. A zsanér megmunkálása nem csak csúnya, hanem pontatlan is, emiatt könnyen mellézárhatjuk, majd szenvedhetünk a kinyitással. Kár, hogy erre kevés figyelem jutott, mivel az alapelképzelések jók. A zárhoz közeli szemek csavarokkal könnyen, akár otthon is eltávolíthatóak, a záron pedig három állás gondoskodik arról, hogy tényleg a lehető legkényelmesebb méretet állíthassuk be a viseléshez.
Az Orient Classic FM03002W a fenti hiányosságaival tisztában van, és ennek megfelelően árazzák is. 80000 forint körüli összegért ilyen komplikációkkal ellátott mechanikus időmérőt aligha kapunk a piacon. Svájci ennek többszöröse, a Miyota 91XX-as szerkezettel készülő órák pedig ennél egy kicsivel drágábbak. Ha pedig valakit tényleg el kezd zavarni a fémcsat, nyugodtan cserélje le bőrre. Az amúgy is jobban illik klasszikus külsejű órákhoz.
[ape-gallery 1305]