Figyelem! Híresség a tesztlaborban! Rácz Jenő, Michelin-csillagos sztárséf órájával „mehettünk egy kört”! Lőhettünk jó néhány fotót, érezhettük a súlyát (szó szerint), napjaink egyik legkeresettebb, és a televízió képernyőjén egy időben a legtöbbet viszontlátott Rolex modelljének. Következzen az a sokat látott Michelin-csillagos Rolex Daytona!
Engedj közelebb!
A zöld, színátmenetes számlapos, 18 karátos sárgaarany ROLEX COSMOGRAPH DAYTONA, jó eséllyel ma a legismertebb, konkrét karóra Magyarországon. Milliók figyelték, számtalan alkalommal, ahogy a fent említett séf, Rácz Jenő, az egyik hazai kereskedelmi televízió, hosszú évek óta futó, igazi siker-műsorában ezt a bizonyos arany Rolex kronográfot viselve tanítja meg egy egész országnak, mit is jelent számára a „fine-dining”, vagy az „espelette paprika”.
A hazai háztartások rendszeres, esti programjává vált adásban feltűnve mindezt nem egyedül tette, teszi, ahogy szintén nem csak és kizárólag ezt az egy, konkrét órát láthattuk már a csuklóján. Azt azonban nehéz lenne vitatni, hogy ez a harsány, napfény színű, harmatos réteket idéző számlappal felpezsdített, tömör arany Daytona a legfeltűnőbb és a legérdekesebb is, a jól ismert főző-showban eddig megpillantható időmérők közül.
Mondanivaló
Minden Rolex történetet mesél, szól a gyártótól eredő szlogen, s van benne igazság.
Kétségtelen, hogy a világ bármely pontján történjék is, az a bizonyos első, „saját magadnak” vásárolt Rolex, valamilyen jelentős eseményt kell, hogy fémjelezzen az életedben. Olyasmit, amiről érdemes és szeretnél is megemlékezni.
Ez a Daytona, a Séf számára nem az „Első”, de kétségtelenül az „Igazi”, s életének egyik fontos, meghatározó mérföldkövét jelöli. Érezni ezt abból is, ahogy beszél róla, ahogy kézben fogta, majd átnyújtotta, mint büszke apa a gyermekét.
Kicsit féltetve, aggódva, amolyan „akarta is meg nem is” aura lengte körül, mikor a kezeink közé engedte, s látszott, hogy eközben azért megelégedéssel telve és szívesen tárja elénk. Tegyük hozzá, hogy méltán teheti is, hiszen nemcsak az óra, de a mögötte álló, és a hozzá vezető teljesítmény is magárért beszél.
Magazinunk alapvetően távol tartja magát a bulvár témáktól. Sokkal inkább az egyes óragyártók, márkák, illetve konkrét modellek bemutatására, azok valós értékeire fókuszál, miközben sosem tagadtuk, hogy szórakoztatni is szeretnénk.
Emlékszem…
változik a hangnem egy fokkal személyesebbre, mint az lenni szokott, hiszen valóban örömmel emlékszem vissza az első alkalomra, amikor Rácz Jenővel az órák iránti rajongásáról beszélgethettem.
Csupa szenvedély, csupa tűz volt minden szava, miközben érezni lehetett azt a kimért precizitást is, ami sohasem engedi neki, hogy csak úgy „odadobja a lovak közé a gyeplőt”. Talán ez a magyarázat arra is, hogy miért épp a Rolex lett számára az etalon. A leginkább vágyott óramárka, hiszen ahogy a genfi legenda lényegében nem tesz mást, mint egyszerűen „csak” órákat gyárt, úgy a Séf is ételeket alkot, ám az egyszerűnek hangzó missziót mindketten tökéletesre csiszolva művelik.
Részletek
A Rolex, mint óragyártó, illetve egy tetszőleges, általa készített karóra is egyrészt pontosan az, aminek látszik.
Egy időmérő instrumentum. Ám minden részletében, sok-sok évtizedes tapasztalattal tökéletesre csiszolva! Legyen szó a szívét és az eszét adó mechanikus szerkezetről, vagy a külső „báját” adó alkatrészek felépítéséről.
Másrészt a Rolex életérzést, életfilozófiát, eszmei értéket, világgá kürtölni vágyódó büszkeséget, az elithez tartozás vonzó, áhított és megrészegítő érzetét árulja.
A Rolex az az óramárka, amit mindenki, mindenhol ismer. Amiről mindenki hallott már, és amire – ha más nem titkon – mindenki vágyik is, s még azután is, hogy megszerezte „azt”.
A Séf
Valahogy hasonlón lehetne megfesteni azt a konyhaművészetben testet öltő „káprázatot”, ahova Rácz Jenő „bevarázsolja” azt, akinek megadatik a lehetőség, hogy az általa készített ételekből csemegézzen. Sajnálatos, hogy a koronavírus okán ez a klub jelenleg igencsak szűk és zártkörű, ám reméljük, nem lesz már így soká.
Visszacsavarodva az órák világához, emlékszem tehát, hogy midőn első alkalommal beszélgettünk Jenővel, három dolgot osztott meg velem, méghozzá nyomot hagyó szenvedéllyel.
Először is
Elárulta, hogyan is „készül” a tökéletes sárgarépa. Egy gyönyörű, egészséges, organikus, bio répa, amit heti háromszor öntözgettek sörrel, hogy aztán az érési fázis ideális pillanatában oda kerüljön elé a pultra. Ahol a legapróbb részletekre figyelve, megóvva minden ízét és szépségét megtisztítja, kellő ideig vajban füröszti, s mikor kívül bársonyos fénnyel ragyog, és belül mézédes játékossággal roppan, feltálalja a Vendégnek, éppen akkor, úgy és abban a formában, hogy az étel e konkrét elemével párhuzamos összhangban az egész tányér, s maga az étkezés is tökéletes harmóniában zengjen ízorgiát, az ízlelőbimbók orgonáján.
Másrészt
Nála így készül az étel, ami elképzelhetetlen a megfelelő időzítés nélkül. Állítja – s ez volt a második, amit akkor nyomatékosan a tudtomra adott –, hogy nála minden tányér úgy épül fel, mint egy tökéletes svájci óra. Az ízek, a látvány, a színek, az illatok, mind-mind az óra apró, sok száz alkatrészének feleltethetők meg, s az összesség csak akkor működik, ha teljes a harmónia az alkotórészek között.
Három a magyar igazság!
Harmadrészt mesélt arról is, milyen órák után ácsingózik leginkább. Tette ezt 2018 kora tavaszán, s lám, a lista első helyén szereplő, zöld számlapos, sárgaarany Dayton (innentől kezdve nyugodtan nevezhetjük „Cheftona”-nak is), most itt ragyog a tesztlaborunk asztalán, egyenesen a Séf csuklójáról lekapva, hogy közelebből is vethessünk rá pár hosszú pillantást.
A történet
Hiába, a Rolex ritkán téved, így a mögöttes tartalomra utaló szlogen ez esetben sem alaptalan. Rögvest szó esik magáról az óráról is, ígérjük, de előbb még a „mesélés”.
Bizonyos szempontból ugyanis ez a Rolex a Séf életében mégiscsak az „első”. Az első óra, amit hosszú és kalandos, tanulással, küzdelmekkel, kihívásokkal, megpróbáltatásokkal, tapasztalatszerzéssel, előmenetellel és harsány sikerekkel kísért külföldi pályafutása lezárásaként, már Magyarországra visszatérve vásárolt. Részben, hogy az évek óta áhított, és végre elérhetővé vált álomórát magáénak tudhassa, részben, hogy méltó szobrot állítson a hazatérés emlékének.
Miért olyan nagy szám?
Feltehető, s be kell ismerni, e kérdésre valódi választ akkor adhat az ember, ha kézben fogja, csuklón viseli ezt a nehézsúlyú sportmodellt.
Acél
Tény, hogy a Rolex karórák közül az utóbbi évek elsősorban az acél sportmodellek számára fialtak babért. A listaár dupláján, vagy még többért cserélnek gazdát a használt óra piacokon. Egyes modelleket egyszerűen lehetetlen hivatalos márkaboltban beszerezni. Már csak azért is, mert adott esetben már a gyártó nem gyártja, míg más újdonságok esetén sok az eszkimó, kevés a fóka (szól a tévesen idézetnek vélt frázis Madách, Az ember tragédiája c. drámája nyomán), azaz a Rolex egyszerűen nem gyárt annyit, amennyit el tudna adni, ekképp nem jut belőle csak a kivételesen szerencsés keveseknek.
A cél
Ehhez képest az arany modellekkel általában az a tapasztalat, hogy több év, akár évtizedes távlatban haladja csak meg egy használt a boltban kapható vadonatúj opció árát. Ehhez általában szükséges még, hogy megszüntetésék a konkrét nemesfém óra gyártását, illetve az inflációnak, a vámok, adók emelésének is hála a bolti listaár is meghaladja az 5-10 évvel korábbi szintet.
Kivétel
Ehhez képest, ha rápillantunk a zöld számlapos, sárgaarany Daytona használt piaci árára, azt látjuk, hogy 20-30%-kal drágábban kínáltatik, mint ahogy azt a márkakereskedés „kínálja”. Idézőjelben, mert bizony tessék megpróbálni, már csak a hecc kedvéért is besétálni bármelyik Rolex márkaboltba és kérni, de azonnal egy efféle órát.
Tapintatos – sajnos elfogyott, nincs készleten – reakció lesz a „fogadj Isten”, kaján mosollyal kikísérve. Pedig a listaár is igencsak borsos, bár egy tömör arany Rolex óra esetén nem szokatlan dolog ez. A hozzá-nem-férhetőség, illetve vele párhuzamosan a használt óra árak emelkedése pedig azon pletykákra vezethető vissza, melyek szerint ezt a konkrét modellt a gyártó nemsokára megszünteti.
Az elektronikus katalógusban ugyan még ott „figyel”, de bizony a nyomtatott, papír alapú verzióban – ami egyelőre nem igazán „publikus”… nem titkos, csak épp nem hozzáférhető a tömegek széles rétegeinek –, a nyomtatott változatban tehát már nem szerepel. Ez viszont bizonyára egy dolgot jelent, és nem azt, hogy véletlenül kihagyta azt az oldalt a nyomda.
Természetesen ez inkább csak érdekesség, főleg annak, aki a használt órák piacát rendszeresen nyomon követi, ettől még a Cheftona nem feltétlen lenne „nagy kaland”.
Mint írtuk fentebb, annak megértéshez bizony kézbe kell venni őkelmét!
Élmény
Tényleg az! Először is a sárgaaranytól sokan idegenkednek, s mindenféle jelzővel illetik. Holott a Rolex nem véletlenül keveri ezt a méregdrága „mézet” saját kohóinak „üstjében”. A színe, a tapintása, a fénye, a csillogása, rendkívül szép és elbűvölő. S fura mód, minden embernek jól áll. Legalább is biztosan ezt gondolja majd magáról mindenki, aki egy efféle órát a csuklójára vehet.
Látvány
A láncszemek szálcsiszolt külső pereme, a magasfényű tükörpolírozott középső elemek, illetve a tok és a lünetta ragyogása igazi ékszerré varázsolják ezt az időmérőt, miközben a súlya szinte lehúzza az ember kezét. Na nem épp úgy, mint egy 48 milliméteres átmérővel készülő acél monstrum, sokkal inkább képletesen, lélekben belül érezni, hogy a szó legszorosabb értelmében ennek az órának „súlya van”.
A 200 gramm körüli (a pontos adatot most kivételesen nem áruljuk el) 18 karátos arany egyébként az átlagosan 160-180 gramm környékén mozgó acél sport Rolex órákhoz mérten – a számokat nézve – nem tűnik számottevően „nehezebbnek”, de egészen más az élmény egyszerre kézben tartva egy acél, és ezt a napszínű ketyegőt.
Érdekesség,
hogy a saját maga kevert aranyötvözet mindössze 75%-ban „színarany”, 25%-a platina, réz, ezüst, palládium. A recept értelemszerűen titkos, s azért nem használt 24 karátos aranyat a gyártó – bár tehetné – mert abból nem igazán lehetne egy, az egyébként a mindennapi életbe, sportos karórának szánt időmérőt „egyben” tartani.
Karcok
Még a 18 karátos arany is, divatosan szólva, valódi „karcmágnes”. Puha fém. A tükörfényű felületeit legalább is, már a levegőben szinte mindig megtalálható por is felsérti. Mindez többnyire hajszálvékony nyomokat hagy a „drágaság” testén, de erős fényben, nagyító alatt, vagy közelről nézve bizony megszakad az ember szíve.
Egyébként meg, ez itt a képeken még mindig egy karóra, ami arra született, hogy viselve legyen, minden karc, minden sérülés az életútjának része, ez teszi őt egyedivé.
Zöldség
A számlap színjátszós és színátmenetes, eltérő fényviszonyok közepette más és más látványt nyújt. Az órát mozgatva másképp töri meg a fotonokat, és veri azt vissza az ácsingózó tekintetek felé.
Az arany indexekkel, mutatókkal és a Rolex védjegy koronával, illetve a kronográf gyűjtőinek belső kereteinek, s az ezekkel egyező színű, a számlapra felírt „DAYTONA” vörös árnyalatával kiegészítve a látvány meglehetősen izgalmas és különleges. Különösen, ha észre vesszünk olyan nyalánkságokat is, mint a most említett segédszámlapokat, amelyek nem „olvadnak bele” az óra számlapjába, hiszen attól mindig eltérően törik meg a fényt, valódi „számlap a számlapon” kialakítással.
Ugyancsak feltűnhet az egész órákat jelölő, nagyobb méretű, ámbár kecsesen megnyújtott, és egyfajta tőrhegyben végződő indexek mögé felfestett, egészen leheletnyi vörös festék, megint csak a modellcsaládra utaló felirat színével egyező árnyalatban.
Sebesség
A lünettára vésve és festve került fel a 400 km/óráig skálázott ún. tachiméter, avagy sebességmérő skála, melynek segítségével – meglepő módon – átlagsebesség mérésére is használhatjuk az egyébként teljes értékű, azaz nem csak 30 vagy 60 perc, de teljes 12 óra „külön idő” mérésére is alkalmas kronográf komplikációt.
Ez utóbbi működtetését biztosító nyomógombok – miként a korona is – csavarzáras védelmet kaptak, alapvetően a vízállóság érdekében, bár a kettő merőben eltérő megoldás.
Vízben is száguld
Amíg a felhúzókorona „betekert”, azaz zárt állapotában fokozza az óratok tömítettségét, azaz fizikailag is szavatol az óra vízállóságáért (100 méter), addig a nyomógombokra applikált zár lényegében azt akadályozza meg (zárt, a képeken is látható állapotában), nehogy „be tudjuk nyomni” az indító és a megállító gombokat. Ez utóbbi kettős ugyanis megfelelően tömített a megadott vízállóságértékig, ám a gombok benyomásával lényegében bepréselnénk a vizet az óratokba, ezért ildomos azt zártan „tartani”. Kis túlzással és akaratlanul, de akár már egy zuhanyzás közben is eláztathatjuk az órát. Aggodalomra persze nincs sok ok, hiszen a szerkezet kialakítása okán ezeket a gombokat korántsem olyan egyszerű a tokba betolni, mint akár egy Hublot Unico szerkezet esetén, ámbár mégis jobb az ilyesmivel biztosra menni, ezért került fel tehát a gombokra a menetes zár.
Teszt
Talán érezhető, hogy Rácz Jenő órája esetén az a jó pár „tesztkör”, amit megtettünk, inkább szólt „élményautózásról”, mintsem arról, hogy „kitapossuk” a „járgány” szemét. Tegyük hozzá, nem első alkalommal viseltünk Rolex Daytona-t. Tudjuk jól, hogy állta volna, illetve állná a strapát, akár pontosság, akár strapabírás terén, végtére mégiscsak a Rolex egyik zászlóshajóját tisztelhetjük benne.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a bizonyos „Paul Newman Daytona”, ami cirka 17,8 millió dollárért (5,3 milliárd forint!) talált gazdára egy 2017-es árverésen, a valaha legdrágábban eladott, használt karóra címét megszerezve ekképp. S nem kell szégyenkeznie a legendás filmsztár egy újabb, 2020 decemberében kalapács alá került Daytona karórájának sem, ami szintén igen magas áron, 5,5 millió amerikai dollárért (1,6 milliárd forint) kelt el.
Mi mást is kívánhatnánk ezek után, minthogy a Séf órája is legalább ilyen értéket képviseljen majd fél évszázad múlva. Addig persze még nagyon sok espelette paprikát, és elégedett vendégeket fog látni, miközben hozzásegíti viselőjét a mindig mesteri időzítéshez.