Hogyan tegyünk izgalmassá (izgalmasabbá) egy közel hetven éves dizájnt? A Mido Commander 1959 „Pixel” egy kis időutazással oldja ezt meg.
A Swatch-csoport belépőkategóriás márkái közül a Mido a legmagasabbra pozicionált. Erről árulkodik, hogy az itt alapnak számító Powermatic 80 kaliberek legmagasabb kivitelét kapják, illetve a többiekhez képest jóval szabadabb kezet kapnak a formatervezők. Érdekes módon azonban mennyiségben ők gyártják a legkevesebbet.
Bár maga a Commander kollekció is gyakorlatilag a retró megtestesülése, a négy modellcsalád közül a Commander 1959 viszi a prímet. Szinte változtatások nélkül készítik ezeket. Számlapjának köszönhetően a legújabb darab mégsem tűnik annyira korosnak. A trükk egy kis időutazás, amellyel 1959-ből az 1970-es évekbe repülünk, mondhatni egyenesen egy korabeli diszkóba. A számlapon kék és rózsaszínű különböző árnyalatai pixeleket idézve jelennek meg, ráadásul meglehetősen élénk tónusban. Az igazi nagy dobás azonban, hogy a ezeket a pixeleket mind lumineszcens festékkel vitték fel a számlapra, így az óra sötétben meglehetősen egyedi képet ad. Akár egy diszkógömb is lehetne.
Leolvasni nem gond
Meglepő módon a leolvashatóság ennek ellenére egészen jónak mondható. Köszönhető mindez a Commander-kollekció jellegzetes, széles mutatóinak, illetve az ugyancsak méretes indexeknek. Ráadásul a szokásos halvány neonzöld színben ezek is leolvashatóak sötétben.
Igazodva a megidézett korszakhoz, a tok átmérője mindössze 37 milliméter. A csuklóra feltéve még ennél is kisebbnek hat, hiszen nincsenek fülek. Cserébe az átmérőhöz képest viszonylag vastag a tok a maga 10,5 milliméteres magasságával. Ez azonban csupán a két érték egymáshoz viszonyított arányára vonatkozik, önmagában a 10,5 milliméteres vastagság több mint elfogadható.
A „ludas” a szerkezet, hiszen a Powermatic 80 az ETA 2824-es kaliberének alaposan továbbfejlesztett változata. A 2824-es pedig sosem számított különösebben kecsesnek, megbízhatónak azonban annál inkább. Értelemszerűen csupán minimálisan díszített, de mivel a tok hagyományos monoblokk felépítésű emiatt a szerkezetet amúgy sem látjuk.
Amilyen ötletes a modell, olyan drága. Legalábbis ez szokott lenni az alapfelállás a svájciaknál. Ehhez képest a „pixeles” Commander 1959 szinte az egyik legolcsóbb darab a családban a maga 740 frankos árával, így akár még jó vételnek is nevezhetjük.