Az alapvetően maláj, részben viszont meglehetősen nemzetközi MING 2019-ben hangos sikert, s némi felháborodást is kiváltott az órák iránt rajongók körében. Lássuk hogyan is alakult, illetve hol tart ma a MING sikerstory.
Minden kezdet nehéz?
Nem feltétlenül! Igaz, első modellük bemutatása (MING 17.01 – 2017) még nem igazán váltott ki túl erős visszhangot, hogy aztán 2019-ben harsány érdeklődés, s ami még fontosabb, mindent elsöprő vásárlási kedv mutatkozzon a nagyjából 17 perc alatt elfogyó MING 17.06 modellcsalád iránt.
Alig 2 esztendő az óraiparban, legfeljebb egy nagyobb lélegzetvételre elég, főleg, ha egy gyártó valóban komolyan is gondolja, és nem vásárolt alkatrészekből, beszállítóval gyártatott óratokkal, szíjakkal, számlapokkal, na és főleg szerkezettel képzeli el az önmegvalósítást. A komoly siker, ha átmeneti is, mégis rapid állt össze a MING-nek, ráadásul az előbb sorolt ismérvek részleges hiányának ellenére (értsd a tervek egy részén kívül semmi sem saját), s ez nem kis szó.
Persze kellet ehhez a 2019-es GPHG „Horological Revelation” díj bezsákolása, amely kategória már önmagában is minimum nehezen értelmezhető, másrészt tudjuk, a genfi óra-oszkár épp olyan megkérdőjelezhető, mint a hollywoodi filmes mustra, legalább is, ami a „nyertesek” kiválasztása mögött meghúzódó érdekeket–motivációkat illeti.
Hírnév
Bárhogy is, a MING számára kétségtelen meghozta az ismertséget és a sikert, ám ez csak a „recept” fele. Fontos hozzávaló még a kínált termék kívánatossá tétele, s ez egyébként pontosan úgy történt a 6 fő óramániás, de leginkább a Kuala Lumpurban élő Ming Thein fotós, tervező, üzleti tanácsadó által jegyzett márka esetében, mint valamennyi ún. mikromárka esetén.
A kifejezést ebben cikkben megmagyarázzuk.
Know how
Rajzoljunk meg egy karórát papíron vagy tervező szoftver segítségével. Lehetőlég merítsen a korábban már sikeres modellek képi világából, de ne emlékeztessen azért túlságosan egyikre sem. Találjunk hozzá kompetens gyártókat, partnereket, mint a Manufacture Schwarz Etienne (svájci óragyártó), a Jean Rousseau Paris (főleg óraszíj készítő vállalkozás) vagy épp a Swatch Group szerkezetgyártó fellegvára, az ETA (amit aligha kell bemutatnunk az Óra Magazin olvasói számára).
Végül adjuk a kész terméket jó áron (1250 CHF – bő 400.000 forint), de korlátozott számban, s ha túl hamar elkapkodják, szánjuk–bánjuk, s mutogassunk ujjal a gonosz mamutra, (SWATCH – ETA), hogy mindennek ő az oka, mert nem ad több szerkezetet, pedig a MING igazán akarná…
„A gép forog, az alkotó pihen”
És kész! A 625 db óra már előrendelésre tényleg pillanatok alatt fogyott el az online polcokról. Az igény, a vágy akkora lett, hogy a fenti szabadkozás külön közleményben került ki a MING közösségi oldalaira, gátat vetve kicsit az elégedetlen tömegek panaszkodásának, akik kértek volna még.
A gyártó igyekezett is megnyugtatni mindenkit. Csak semmi pánik, mindenki nyugodjon le a … lesz folytatás.
S lett is. Igaz, a recept közben kissé megváltozott. Továbbra is külső beszállítóktól érkezik a MING 19.02 WORLDTIMER, ám az ETA 2824-2 automata mechanika helyett már a Manufacture Schwarz Etienne által készített ASE220.1 szerkezet ketyeg benne, s az ár ennek megfelelően tízszeres szorzóval emelkedett. Mondanunk sem kell, az „elfogyott” jelző, valahogy viszont már nem akaródzik megjelenni a márka weboldalán a legújabb modell esetében. Igaz, arra sem találunk utalást, hogy korlátozott mennyiségben állna rendelkezésre.
Egyébként nem rossz!
Maga a szerkezet egyébként valóba szép, különösen, ha kedveljük a csontvázas kialakítást és az mikro-felhúzósúly alkalmazását. A díszítés és a kidolgozás finomsága elsőrangúnak hat. A 39 mm-es átmérővel készülő (az órákat várhatóan leghamarabb 2020 év végén szállítják ki a megrendelőknek) titán tok, illetve a számlapi kép (igaz, erősen emlékeztet a H. Moser & Cie. legsikeresebb formavilágára) ezzel együtt szépnek, harmonikusnak mondható.
Nincs megállás…?
Ami a fentiek ellenére gátat vethet a MING sikerének, az (egyrészt a koronavírus miatt kissé megszakadni látszó beszállítói lánc) s (az előbbivel erősen párhuzamba állítható) alapkoncepció. Hiszen mennyire valószínű, hogy tömegek hajlandóak lesznek majd több, mint 4 millió forintnak megfelelő összeget kifizetni egy maláj márka, svájci partnerei által gyártott és összerakott órájáért?
Nem őszintébb út vajon egy mikromárka számára, ha megmarad annak, ami? Idegen alkatrészekből, megfizethető karórákat építeni. S ha a formatervben képes valami újat, vagy legalább is nem annyira elcsépelt kreatúrát szülni, az lesz az igazi siker?
2020
A siker valódi mérőszáma természetesen (mint általában) a pénz, avagy az eladott karórák mennyisége. Tudja ezt a MING is, s a hirtelen jött népszerűségtől kissé talán megrészegült fellángolást újfent ésszerűbb léptek követik idén. Bemutatkozott ugyanis (mindössze pár nappal ezelőtt) a MING 17.01 (vagy a 17.06) reinkarnációja, a 27.01.
38 mm átmérővel készülő acéltok, egyszerű, letisztult látványvilág, a számlapon is. A szerkezet újfent ETA, az ár ennek (némiképp) megfelelően 3950 svájci frank (1.3 millió forint) + áfa + vám. S a trükk szemlátomást ismét működik!
Igaz, a 27.01-ből mindössze 125 egységnyit „vállal” gyártani a MING, legalább is a 2020. „vérzivataros” év végéig, s a megadott mennyiség újfent már előrendelésre elfogyott!
Nincs megállás!
Bajban az óraipar? Senki sem akar karórákra költeni? S lám, 125 ember azonnal akad, aki hajlandó előre kifizetni, több, mint 1 millió forintnak megfelelő valutát, egy 42 órányi járástartalékkal „megáldott”, kézi húzású ETA 7001 (rendben, némileg módosított, de akkor is csak egy olcsó, sorozatgyártott) mechanikus szerkezettel szerelt karóráért, ami egyébként olyan egyszerű, mint a bot?
Úgy fest, hogy igen!