Fiatal márka ugyan, de ez nem akadály, hogy az óraipar legnagyobbjaival versenyezzen. Vessünk is gyorsan egy pillantást a Moritz Grossmann BENU 37 modellre, miért is tudják ezt megtenni.
Nyilván független márkaként nem gyárt hatalmas mennyiséget, így az exkluzivitás eleve adott. Van azonban néhány különlegesség is, amivel képes kiemelkedni a többi márka közül. Ilyen például a mutatók színe. Ezeket rendszerint hőkezeléssel szokták kékíteni, a márka azonban szintén ilyen eljárással inkább barnás-lilás árnyalatot ad a Moritz Grossmann BENU 37 mutatóinak. A számlap összességében nem különösebben izgalmas, hozza a glashüttére jellemző egyszerű, de elegáns vonalat.
Nagyon nem igaz ez az MG 100.0-ás manufaktúra szerkezetre. Szakítva Glashütte hagyományaival a kézi felhúzású szerkezetet nem fedi háromnegyedes híd, de azért a felénél nagyobb rész továbbra is rejtve marad szemeink elöl. Ennek anyaga egyébként nem réz, hanem alpakka. Így azonban a billegő teljes környezete láthatóvá válik, és persze a vonatkozó hidakat vésetekkel is ellátták, ahogy az is, hogy a csapágykövek aranychatonokkal foglalták. Ahogy látszik, a kövek nem rubinok (szintetikusok, ahogy az a legtöbb esetben előfordul). Színűk alapján ugyan gyémántok is lehetnének, de valójában “csak” zafírokkal van dolgunk.
Látszik tehát, hogy odafigyeltek a részletekre (l. még a mikrométeres állítást lehetővé tevő szabályzókulcs kidolgozását), és mindezt egy viszonylag szerény, 37 milliméteres aranytokba elhelyezve prezentálják. Ugyanakkor meglehetősen magas árat kérnek: 27000 eurót, ami egy kismásodperces óráért meglehetősen ambiciózus ár.
