Meg sem lepődünk azon, hogy a Carl F. Bucherer Heritage BiCompax Annual formaterve egy múltbeli modellét idézi. Meglepetésben azonban mégis lesz részünk.
Még mindig, immár lassan egy évtizede tart a svájci órák világában a retró trend. Az ennek jegyében születő órák mind azonos recept alapján készülnek: keressünk a múltunkban egy modellt, lehet akár kevésbé sikeres is, kicsit frissítsük a formatervét, illetve növeljük az átmérőjét, és már készen is vagyunk. A külön utas svájci márka is beállt a sorba egyik idei újdonságával, de azért igyekeztek hűek maradni hírnevükhöz. Külön utas abból a szempontból, hogy eredetileg órakereskedők, azok előállításával csak az ezredforduló után kezdtek el foglalkozni. Központjuk pedig nem Svájc francia nyelvű területén helyezkedik el, hanem Luzernben, a gyártás is a Zürichtől északra fekvő Lengnauban folyik.
A cég levéltárának mélyéről egy 1956-os modell anyagait sikerült előásniuk, méghozzá egy két segédszámlapos kronográfét. Az akkori modell 34 milliméteres aranyozott tokkal készült, és kicsit formabontó módon diszkrét árnyalatú, de mégiscsak rózsaszínű számlappal rendelkezett. Ennyire merész a hat évtizeddel későbbi utód nem volt, bár a két változat közül az egyik pezsgő színűt kapott. Ez egyértelműen jobban is illik a 41 milliméteres tok acél és vörösarany anyagához. A két fém használata mellesleg szintén egy utalás a múltra. Legutoljára a 80-as években, illetve a 90-es évek legelején volt népszerű az acél-arany kombináció, és ismét kezd kedveltté válni. Aki inkább a sportos vonalat szereti, az bizonyára örül majd a “panda” számlapos acél változatnak, azaz a fehér számlapon fekete segédszámlapos színösszeállításnak, amelyhez stílusosan perforált bőrszíj is jár.
Amivel ez az óra többet nyújt elődjénél, az az éves naptár komplikáció, aminek egyszerre lehet örülni is, illetve bosszankodni miatta. Az éves naptárak igazán népszerűek a 2010-es évek legelején lettek, hiszen kényelem szempontjából szinte ugyanazt nyújtják, mint az öröknaptáras órák, ám könnyebb előállítani azokat és jóval olcsóbbak is. Azt, hogy évente egyszer, február végén kell állítani a dátumot, talán mindenki kibírja. Míg tehát funkcionalitás terén valóban nem lehet panasz, addig esztétikai kifogásunk lehet a naptárral szemben. A hónap kijelzése (4 és 5 óra között) ugyanis, legyen bármilyen kicsi az ablak, felborítja a számlap kiegyensúlyozott harmóniáját. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy az óra kijelezze a hónapokat, ellenkező esetben elég nehéz lenne beállítani. Adódott volna a lehetőség, hogy a napokat is megjelenítsék a számlapon, például 8 és 7 óra között. Erről nyilvánvalóan azért mondtak le, mert azzal már túlságosan zsúfolt lett volna a számlap. A hónap ablakát ugyanis a lehető legkisebbre szabhatták, hiszen nem egy rendszeresen leolvasott érték, sőt, valójában csak az beállításhoz használjuk, elvégre arra csak emlékszünk, hogy melyik hónapban vagyunk. A napot azonban sokkal gyakrabban nézzük meg. Ha annak a dátumhoz hasonlóan apró ablakot biztosítottak volna, akkor a funkcionalitás szenved csorbát. Ha viszont növelik az ablak méretét, akkor a szimmetria jegyében növelni kell a hónapét is, és máris kész a zsúfolt számlap.
Saját szerkezeteket gyártó márkaként a Carl F. Bucherer átrakhatta volna a hónap kijelzését a hátlapra, csakhogy ebben az órában nem manufaktúra szerkezetet találunk. A CFB 1972-es kaliber valójában egy ETA 2894-es (ETA 2892-es Dubois Dépraz kronográf modullal) szerkezet, amelyez a luzerni márka a saját éves naptár moduljával egészített ki. Nagyon tehát nem volt más választásuk, mint a számlapra tenni a hónapot. Ugyanakkor van egy kellemes hozadéka is házon kívülről érkező szerkezetnek: a kedvező árazás. Az acél kivitel 6900, míg az arany-acél 10500 frankba kerül. Egy éves naptárral és kronogárffal ellátott svájci automata időmérőért ez egy igen baráti összeg. Tudják ezt mások is, ezért nem árt sietni, főleg hogy mindkét változat 888 példányra limitált.