A Maurice Lacroix Moonphase Masterpiece Retrograde az újabb bizonyítéka annak, hogy a márka kitart, nem hajlandó kapitulálni.
A 2010-es évek első felében egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem sikerült magasabbra pozicionálni a magukat. Ugyanakkor a zászlóshajónak tekintett Masterpiece-kollekció darabjaival elért sikerekről nem szeretnének lemondani. Ennek köszönhetjük, hogy továbbra is rendszeresen egy-egy újabb “mestermunkával” bővül a kollekció.
Jelen esetben egy alaposabb ráncfelvarrásról beszélhetünk, elvégre ezzel a komplikációval nem most találkozunk először a márkánál. Sőt! Mondhatni a retrodgrád komplikáció a Masterpiece-modellek egyik ismertetőjegye. Persze az is igaz, hogy ezzel a konkrét kialakítással eddig még nem jelentkeztek. Eddig ugyanis a napok rendszerint a holdfázissal osztoztak a számlap alján lévő segédszámlapon, a retrográd naptár kijelzését a járástartalékéval egyensúlyozták.
Az újonc számlapjának szimmetrikus elrendezése is többé-kevésbé új. A márka az előző évtizedben szívesen használta ki az asszimetrikus formatervben rejlő lehetőségeket, mi több, a Pontos-családban egy egész alkollekciót is szentelt ennek (Pontos Décentrique). Hiába azonban a szimmetrikus megjelenés, a két retrográd skála továbbra is szokatlan megjelenést ad a számlapnak. Erre tesz rá egy lapáttal az eltérő textúrák használata.
Szintén új, pontosabban módosított a szerkezet. A ML292-es kaliber egy alap 2824-es klónt takar, amelyet a márka saját moduljával szerelt fel. Gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy süllyesztett nyomógombokkal kell állítani a dátum különböző funkcióit. Klasszikus megoldás ez, amit egy jóval magasabbra pozicionált és árazott márkának nem kellene már elnézni. Itt azonban ez még elfogadható. Ellenkező esetben aligha kérnének 5000 frankot a 43 milliméteres tokba szerelt óráért. Annak triplája, de akár négyszerese is indokolt lehetne. Ennyire azért nem erős még a márka neve.