A márka mindig is törekedett a minimalizmusra, amit azonban az Ochs und Junior settimana raw modellel műveltek talán túl sok a jóból.
Az óraipar nagyágyúi közül kétségkívül Ludwig Oechslin érdemelhetné ki a meg nem értett zseni címét. Nélküle az Ulysse Nardin mai arculata teljes mértékben elképzelhetetlen volna. Nem véletlen, hogy ő az egyetlen, aki a Le Locle-i márka manufaktúra kaliberét, az UN-118-t is használhatja.
Ugyanakkor a mostani újdonságukban nem ezt a kaliber találjuk, hanem a svájci óraipar egészének alapkaliberét, pontosabban annak klónját, az Sellita SW-200-t. Hogy ezt visszalépésnek kell-e értékelni, abban annyira nem lehetünk biztosak. Oechslin az Ulysse Nardinnal való együttműködést megelőző időkben is szívesen dolgozott az ETA-2824-es kaliberrel, olyan képességekkel látva el, amit kevesen gondoltak volna kivitelezhetőnek. Például 3 további alkatrésszel ellátva éves naptárral látta el, ha pedig öt másikkal egészítette ki, akkor olyan holdfázissal, amely kb. 3,5 millió év alatt gyűjt össze egy napnyi eltérést.
Ennél azonban sokkal minimalistább, ha úgy tetszik egyenesen fapados a számlap. Miután kikerül a CNC-ből csupán egy nikkel-fürdőt kap, és már építik is be a tokba. Más kérdés, hogy valószínűleg sokan a letisztultság netovábbjának tartják majd egészen addig, amíg ki nem derül, hogy valójában mit is látnak. A számlapon kívül nem sokat, hiszen sem indexek, sem számjegyek, de még márkajelzés, vagy egyéb felirat sincs a számlapon. Pusztán hét lyuk és egy körív. A lyukak a napokat jelképezik, míg a körív pusztán dizájnelem.
Ennek ellenére persze a márka megkéri az árát ennek a modellnek is. Mérettől függetlenül (36 mm vagy 40 mm) egységesen 2400 frankkal leszünk szegényebbek.
