A Royal Oak Offshore annak idején forradalminak számított. Mai mása, az Audemars Piguet Royal Oak Offshore Chronograph Re-edition 25th Anniversary már majdnem klasszikusnak hat.
Ennek oka, hogy a 25. évforduló alkalmából a márka szinte tökéletes mását készítette el az eredeti, 1993-as modellnek. Azóta ugyanis már kétszer hozzányúltak a Royal Oak Offshore vonalaihoz, a modellfrissítések változtatásait az évfordulós modell kedvéért figyelmen kívül hagyták. Egy adott óra jubileum alkalmából történő újbóli piacra dobása esetén egy valamit azonban szinte minden svájci márka megváltoztat: a tok átmérőjét. Erre az Audemars Piguet-nek nem volt szüksége, maradtak a 42 milliméternél. Ma ez egy átlagos méret, 1993-ban azonban hatalmas volt.
Van azonban egy olyan eleme a toknak, amelynél nem bántuk volna, ha nem tisztelik ennyire az eredeti modellt. Az óra hátlapjáról van szó, amely az eredetinek tökéletes mása, és mindössze az óra neve, illetve az “automatic” felirat szerepel rajta. Nem éppen vérpezsdítő. Egy üvegbetétes hátlap valószínűleg elfogadható kompromisszum lett volna, elvégre nem befolyásolja az óra megjelenését, megőrizhetőek az eredeti vonalak, és mégis láthattuk volna a szerkezetet.
Az ugyanis szintén különbözik az eredetitől. Mielőtt a segédszámlapok elrendezéséből kiindulva bárki a jó öreg 7750 kaliberre tippelne, tartsa észben, hogy az Audemars Piguet mégiscsak egy kékvérű márka, és 1993-ban is az volt. Egy emberöltővel ezelőtt a Jaeger-LeCoultre szállította az alapszerkezetet, amit egy Dubois-Depraz kronográfmodullal egészítettek ki. A moduláris felépítésen nem változtattak, sőt, a modult továbbra is a Dubois-Depraz-tól szerzik be. Az alapszerkezet azonban a márka saját 3120-as kalibere. Ennek az óra viselője szempontjából legnagyobb előnye a 60 órás járástartalék, ami azonban a kronográf modul miatt 50-re csökken. Hátránya, hogy a moduláris felépítésből fakadóan oszlopkeréknek nem jutott hely, magyarul a kronográf gombjainak kezeléséhez nagyobb erőt kell kifejteni, mint azt egy kékvérű márkától elvárnánk. Ugyanakkor ez a nyerseség tökéletesen illik az Offshore indusztriális arculatához.
Az új szerkezet mellett legalább annyira örülhetünk a csat új zárjának is. Az első, 1993-as Offshore-nál még lemezből préselték, ami akkoriban ugyan még elfogadható volt, ma azonban egyenesen megbocsájthatatlan lenne. Az új zár elemeit mind acél darabkákból készítették, és kézbe véve is érezni a különbséget. Persze nem ezért kérnek 25000 frankot az óráért, amely ugyan nem limitált, de várhatóan csak egy-két évig marad a kollekcióban, és az évforduló miatt valószínűleg jól is fog fogyni.
