Az Omega Aqua Terra Peking 2022 a márka utolsó olimpiai modellje az esemény előtt, és egyben a legkedveltebb is lehet – több okból is.
Persze a fenti név pusztán a zanzásított változata a spanyol nemesi nevek hosszúságával vetekedő hivatalosnak, amit a rend kedvéért egyszer le is írunk: Omega Seamaster Aqua Terra 150m Co-Axial Master Chronometer 41 mm “Beijing 2022”. Bármennyire is igyekeztek azonban a névvel tökéletesen leírni az órát, pont a leglátványosabb elemére nem sikerült utalást tenniük. Ne is kerteljünk sokáig, a számlap lesz az, amiért sokan inkább ezt a változatot részesítik majd előnyben, más, akár nagyon hasonló kivitelek mellett is.
Az aktuális, egyébként igen gazdag Aqua Terra kollekció számlapját vízszintesen futó minta jellemzi, amelyek hajófedélzetek fadeszkázatát hivatott emlékünkbe idézi. Ezt eltávolították és helyére egy olyan, kerámiából megformált számlapot ültettek, amely jeges felületet igyekszik eszünkbe juttatni. A felületet nem hagyományos óraipari megoldással állították elő, hanem lézermarással, ami persze érthető is. Elvégre kerámiát finoman szólva sem olyan könnyű megmunkálni, mint a rezet. A minta szépsége, hogy csak bizonyos szögből fedezhető fel, egyébként szinte homogén fehérnek hat. Fényképezni sem volt éppen leányálom.
Hó vagy jég?
Rögtön adja is magát a kérdés, hogy az óraipar többi, híres „jeges” modelljéhez képest milyen az Omega számlapja. Nyilván egyből a Seiko, Grand Seiko „snowfalke” számlapja az, ami illik, hogy eszünkbe jusson. Persze azt is egyből tisztázni kell, hogy a két számlapot objektív szempontok mentén nehéz összehasonlítani, hiszen más az anyag (kerámia helyett fém), és más az előállítás módja (marás helyett préselés) is. Ráadásul a megjeleníteni kívánt felület is különbözik: az Omega jégről, a Seiko frissen esett hóról beszél. Más szóval ízlés fogja eldönteni, hogy kinek melyik tetszik jobban.
Ha az óra egészét nézzük, akkor ez az olimpiai Aqua Terra ügyesen emeli ki a számlap témáját. A szerelt, jégcsapokra emlékeztető indexek kék színe a jeges látványvilágot erősíti, az óvatosan adagolt piros (felirat és számjegyek a négy fő helyen) pedig éppen csak annyit dob a dizájnon, hogy ne fagyjunk meg. Értelemszerűen a 41 milliméteres rozsdamentes acélból készített tok polírozott felületei is jól illeszkednek a témához. A már-már idilli téli összképet a dátumablak zavarja meg egy kicsit. Létjogosultságát azonban egy Aqua Terránál a legkisebb mértékben sem kérdőjelezzük meg. Sokoldalú, hétköznapokon, de akár ünnepi alkalmakkor is bátran viselhető darab. Mindössze a dátumtárcsa hátterének fehér színe üt el a számlap “jegének” fehérétől.
Belülről
A szerkezet a márkától megszokott módon Master Chronometer minősítésű, azaz kronométer és METAS tanúsítvánnyal is rendelkezik és értelemszerűen a koaxiális gátszerkezet sem hiányzik. A 8900-as manufaktúra kaliber napi +4 másodperces pontosságával nálunk is hozta a METAS által megszabott értéket, ahogy egyébként az összes eddigi, általunk eddig tesztelt ilyen minősítéssel ellátott szerkezet is. A 60 órás járástartalék ugyan pont nem elég a hétvége átvészelésére, de ez a probléma egy óraforgatóval megoldható. Inkább azon búslakodjunk, hogy a tömör hátlap miatt a szerkezetből semmit nem látunk. Helyette itt jelenik meg az utalás az olimpiára. A nyilvánvaló jelképen és feliraton túl a furcsa minta egy stilizált kínai írásjegy, eredetijének tél a jelentése. Egyből látható az is, hogy itt még nem najád zárral (Naiad-Lock) van dolgunk, azaz a minta nem áll egyenesen.
Két kompromisszumot kell tehát kötnünk, amelyből az egyik (dátumablak) sokaknak valószínűleg egyáltalán nem az, míg a másik aligha zavaró, hiszen a hátlapot viselés közben aligha látjuk. Cserébe viszont egy olyan külsőt kapunk, amely egyrészt különbözik az összes többi Aqua Terra modelltől (még a színvilágával leginkább hasonlító 220.10.41.21.02.004 ref. számútól is), és az előző évek gyakorlatától eltérően nem limitált. Igaz, a többi modellhez képest egy kicsivel többet is kérnek érte, listaára 6100 euró.
