Több szempontból is kilóg a sorból a górcső alá vett Omega CK 859. Kezdetnek egyből itt a neve.
Nem csupán az átlag Omega vásárlónak nem mond semmit, de feltehetőleg az órák világában jártasaknak sem éppen sokatmondó az elnevezés. Ne is csodálkozzunk ezen. A márka nagyon tudatosan és pontosan adja meg egy-egy modell nevét, ami hosszúsága miatt sokszor néha már kontraproduktív is. Tény azonban, hogy igenis segít besorolni az órát, így akár látatlanban is konkrétan tudhatjuk, mivel is van dolgunk.
Persze nem volt ez mindig így. Főleg nem abban a korszakban, amelyből az óra ihletet merít. A dizájnból persze egyből látható, hogy ez bizony nem egy retró stílusú újdonság, hiányoznak ugyanis azok a stílusjegyek, amelyek a 60-as és 70-es éveket jellemzik. Ennél évtizedekkel korábbról származik az óra formaterve, hiszen tipikus, kései art déco vonásokat fedezhetünk föl, sőt, még arra is ügyeltek, hogy a korabeli logót, illetve feliratot használják.
Árulkodó múlt
Szintén árulkodó, hogy a külön-külön skálát kapott a percmutató és az óramutató is, azaz egyfajta precíziós eszközként tekintenek, tekintettek az időmérőre. Magától értetődően nem véletlenül tettek így. Az eredeti CK 859-es modell (ez az egykori referenciaszám) ugyan a harmincas években, azaz majdnem egy évszázada jelent meg, viszont ebben debütált a gyűjtők által nagyra becsült 30T2-es kaliber is. Valószínűleg egyetlenegy kaliber, az Omega 33,3-as kronográf kalibere népszerűbb ennél, amire rendszerint néhány 10000 franktól lehet szert tenni árveréseken.
A 30T2 megbízhatósága, de még inkább precizitása miatt vált legendássá. Persze ha egy márka a kronométer versenyekre fejlesztett szerkezetek tanulságait egy piacérett termékbe önti, akkor ne csodálkozzunk a végeredményen. Ahogy azon se, hogy második világégés alatt a katonaság érdeklődését is felkeltette, egész pontosan a britekét. Ők a 30T2-vel szerelt CK2292 referenciaszámú modellért voltak oda, tízezer számra rendelve azokat. Viszonylag sokáig, majdnem a kvarcválság kirobbanásáig maradt gyártásban a szerkezet, igaz, akkor már 286-os kaliber névre hallgatott. Mindenesetre aki történelmi Omegákból szeretne gyűjteményt, annak kötelező legalább egy 30T2-sel szerelt modellt darabjai között tudni.
Ínyenceknek
Egyértelmű tehát, hogy nem a tipikus, egyszeri Omega vásárlónak szól ez a modell, hiszen gyakorlatilag semmilyen aktuális trendhez nem igazodik. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy viszonylag szabadon dolgozhattak, nem kellett ilyen-olyan piaci elvárásoknak megfelelni. Látszólagos ellentmondás ez az elkészült termékre pillantva, hiszen jóformán nem különbözik a mintául szolgáló eredetitől. Igen, a tok átmérőjét 2 milliméterrel 39-re növelték, de a formája nem változott. Nyilván nem kell mondani, hogy a felületek lényegesen szebbek, mint amilyenek azok egy frissen elkészült eredetin valaha is voltak.
Kifejezetten látványos ez oldalnézetből, ahol a szálcsiszolt tokközép a fényesre polírozott lünettával és hátlappal találkozik. Ennek is köszönhető egyben, hogy viszonylag laposnak tűnik a tok. Bár a 11,7 milliméteres vastagság nem drámai, minden további nélkül könnyen jár ki s be a mandzsetta alatt, azért nem is éppen lapos. Bőven lett volna lehetőség arra, hogy ilyen méretek mellett nagyobb vízállóságot adjanak az órának. A biztosított 3 bar (30 méter) ugyanis egy kicsit sovány. Feltehetőleg ebben az esetben is tudatos döntés hoztak, hiszen gond nélkül ennek tízszeresét is tudják, de napjaink életvitele mellett talán jobb lenne az 5-6 bar. Persze az is igaz, hogy jó esetben gyűjteményi darabként feltehetőleg jobban óvják majd az órát.
Óvni vagy viselni
Pedig igazából akár napi rendszerességgel viselt darabként is megállná a helyét. Ez esetben talán a dátumablak az egyedüli, amit hiányolnának róla, de újbóli kiadásról lévén szó, itt tényleg nincs keresnivalója. Érdekesség azonban, hogy minden múltidézés ellenére a tokban nem állt meg az idő. Bár kézi húzású, elvégre ez illik a stílushoz, de semmi köze sincs a 30T2-höz. Legalábbis felépítés szempontjából. Azt talán meg lehet kockáztatni, hogy megbízhatóság és pontosság terén azonban adott a párhuzam.
Egyrészt magunk is +2 másodperc/napos járáspontosságot mértünk. Másrészt a 8926-os szerkezet egészen a 8500-asig vezethető vissza, ami még 2007-ben debütált. Ugyanakkor a 8926-os természetesen már Master Chronometer minősítésű, azaz eleget tesz a METAS követelményeknek. Különösen annak fényében érdekes ez, hogy a számlap anyaga a megszokottól eltérően nem cirkónium-dioxid, magyarul kerámia, hanem 925-ös tisztaságú ezüst. Az ezüst ugyan nem mágnesezhető, de fémként vonatkozik rá Lenz törvénye. Más kérdés, hogy az órát viselve hirtelen karmozdulatokat aligha fogunk fogunk végezni. Legfeljebb akkor, ha forrásban lévő vizet kapjuk le az indukciós tűzhelyről. A 15000 Gauss térerővel való dacolás képességénél azonban sokkal hasznosabb a két rugóház biztosította 72 órás járástartalék, azaz nem kell naponta foglalkozni a felhúzással.
Értelemszerűen egy ilyen modellhez egyedül bőrszíj illik, az óra hangulatához csupán ez megy. A két rétegből álló szíj magától értetődően kényelmes, és talán ennek a felépítésnek köszönhető, hogy nem annyira merev, nem kell „betörni”. Szintén különlegesség, hogy az óra ugyan nem limitált, de számozott, ami szintén egyfajta figyelmesség a gyűjtőknek. Hogy összesen mennyit gyártanak, azt homály fedi, mindenesetre nekünk a 984. darab jutott, azaz jó eséllyel nem csak kiemelt piacokon lehet majd hozzájutni. A szándékon kívül ehhez 6800 euróra (listaár) is szükségünk lesz.