Bár funkciókban nem olyan gazdag, mint digitális társa, mégis az Omega Seamaster Diver 300M America’s Cup lesz a nyerő.
A svájci óraipar szereplőinél, főleg a nagy presztízsűeknél csak is akkor lehet szó együttműködésről, ha a partner is a lehető legmagasabb szintet képviseli. Ez (is) az alapja a Hublot-UEFA párosnak, erre volt visszavezethető a Rolex-F1 felállás, és ugyanez a helyzet az Omega America’s Cup esetében is. Utóbbi itthon az ország történelmi múltja miatt kevésbé ismert, ténylegesen azonban a legnagyobb presztízsű vitorlásverseny.
Nem változott semmi
Szintén jó svájci szokás szerint nem is csupán egyetlen órával készültek az eseményre. Ez egyébként a márkánál is alapnak számít, hiszen az olimpiákra is rendszerint több modellt mutatnak be. Az America’s Cup esetében eddig egy digitális X33-as alapú, illetve az általunk megtapogatott Diver 300M modellel igyekeznek a vitorlázásért rajongók kedvére tenni. Utóbbi azon szinte biztosan sok tágabb körből is tud majd magának vásárlókat keríteni.
Ez elsősorban annak köszönhető, hogy viszonylag visszafogott módon jelennek meg az órán a rangos eseményre való különböző utalások. Oly annyira igaz ez, hogy még egy jártasabb órabarátnak sem fog azonnal feltűnni, miben is más ez az óra, mint a többi Diver 300M. A számlapon ugyanazt a hullámmintát találjuk, mint az alap Diver 300M modelleken, a mutatók is azonosak, ahogy a feliratok is. Látszólag a lünetta sem rejt semmi újdonságot. Más szóval egy „átlagos” vásárló sem riad el az órától.
Vagy mégis
Ugyanakkor pont a fent említett helyeken találjuk azokat az apró módosításokat, amelyekkel ez a modell mégis kitűnik. A számlap hullámmintája pont fordítottja az alapmodellnek, azaz a vékony hullámokat nem a számlap síkjába marták, hanem kiemelkedik onnan. A másodpercmutató ellensúlya, avagy vége az America’s Cup kupáját mintázza, a kerámiabetétes lünetta skálázása pedig a regattákhoz használható osztást kapott. Egy további kis többlet a mutatóknál a percmutató színátmenetes, kékből pirosba való kivitelezése.
A tok azonban egyetlen kivételtől eltekintve semmi sem változott. Az átmérő az ismerős 42 milliméter, a koronát és a héliumszelep a szokásos helyen találjuk három, illetve tíz óránál. Vastagsága is a szokásos, 13,8 milliméter. Ez azért már az a méret, ami nem csúszik ki-be könnyen az ingujj alatt, de nem is ez az egyik fő feladata. Az alapmodellektől való apró eltérését, és egyben az America’s Cupra való leglátványosabb utalást a hátlapon találjuk. Itt is a tényleges kupa sziluettje köszön vissza, illetve egy méretes „B” betű, utalva a verseny, pontosabban mondva a selejtező helyszínére, Barcelonára.
Najád vagy nam najád
A hátlapot természetesen nem bontottuk meg, így nem tudtuk megállapítani, hogy Naiad záras-e a hátlap, azaz ha egy szerviz után visszahelyezik a hátlapot, akkor feliratok az óra függőleges tengelyéhez igazodva helyezkednek-e el. Ellen szól, hogy ezt a márka rendszerint feltünteti a, még a olimpiára (pl. pekingi téli és párizsi nyári) készült, arany medálos darabon is. Mellette pedig, hogy láthatóan igyekeztek vizuálisan a lehető legkevesebbre szorítkozni. Ennek ellenére mégis sokkal valószínűbb, hogy a hátlap nem az.
Ahogy az lenni szokott, az óra valamivel drágább, mint az alapkollekció darabjai. A kaucsukszíjas kivitel 6800, míg a csatos 7100 euró. Ugyanakkor mégis van valami az órán, ami a vitorlázás iránt közömbös vásárlókat is érdekelheti. Pontosabban mondva nincs. Méghozzá dátumablak. Ugyan nem ez az egyetlen Diver 300M modell, amely nem jelzi ki a dátumot, de egy kezünkön lévő ujjaink eleget ahhoz, hogy összeszámoljuk ezeket. Feltéve persze, ha egyáltalán még kaphatóak. Hiszen zömében azokat is valamilyen együttműködés szülte. Bár ezek a modellek jellemzően nem limitáltak, de rendszerint csak egy adott mennyiséget gyártanak belőlük, azaz nincsenek folyamatosan gyártásban. Ha valakinek fontos a dátum hiánya az Omegának ebben a kollekciójában, akkor nem nagyon van más választása.
