Bár évforduló sehogy sem jön össze, az Omega Speedmaster Anniversary Series ezen modellje egyszerűen nem hiányozhatott a sorozatból.
Többek között azért, mert a kérdéses, 310.30.40.50.06.001 referenciaszámú modell elődjét még 2021-ben kivezették. Pedig az a modell kilenc évig volt a kínálatban, ráadásul pont a megfelelő időben is mutatták be még 2012. Bármilyen hihetetlen is, ez a modell bizonyos szempontból még a Moonwatch-modelleknél is nagyobb jelentőségű, mivel tulajdonképpen ezzel indult az Omega űrbeli kalandja. Nem véletlenül nevezik most már ezeket a modelleket FOIS-nek.
Ez a betűszó bár emlékeztethet értékpapír kereskedelemben használt betűszavakra, ténylegesen a First Omega in Space a betűszó feloldása, azaz az első, űrt megjárt Omega. Ezzel pedig még jóval a NASA-val való hivatalos együttműködés előtt járunk. Egész pontosan 1962. október 3-án jutott fel az űrbe egy második generációs Speedmaster (CK 2998-4) a Mercury-program Sigma 7-es küldetése során. Az karóra kilenc órát töltött az űrben Walter Schirra csuklóján, amely az űrhajós saját tulajdonú órája volt.
Teljesen érthető, hogy a márka nem engedhette meg magának ennek a modellnek a kollekcióbeli hiányát. Egyedüli kérdés, hogy miért vártak erre ennyit? Még a szerkezet sem lehet kérdés, mivel az is rendelkezésre állt a 60 évfordulóra.
Retró kívül
Lehet, hogy egy új tok elkészítésére (is) kellett az idő. Hűen követi az eredeti CK2998-as vonalait, azaz egy szimmetrikus tokot kapunk, és még a fülek is az eredeti „egyszerűbb”, egyenes formát idézik. Az átmérő 39,7 milliméter, ami kronográfok esetében még a kisebb méretek népszerűsége mellett is teljesen elfogadható. Az elődmodellhez, azaz a 2012-eshez képest még a magasságból is sikerült faragni 0,6 millimétert, azaz immár 13,4 milliméteres magassággal van dolgunk. Kronográf esetében ez szintén egészen elfogadható, de nagyjából a határa annak, ami az ingujj alatti gond nélküli „mozgást” lehetővé teszi.
A toknál maradva a lünetta lesz az, amin majd lehet vitatkozni. Természetesen nem a megjelenése miatt. Továbbra is a tipikus Speedmaster tachiméter skálát kapjuk, és immár a pöttyöcske is megjelenik, méghozzá pont ott, ahol a történelmi modelleken, 90-nél. Apró részlet ez, de a 2012-es modellnél például hiányzott. Ugyanakkor a lünettabetét anyaga eloxált alumínium. Ez ugyan megfelel a történelmi hűségnek, viszont ennél azért már van fejlettebb anyag, lásd kerámia, amellyel a márka amúgy is ügyesen bánik. Szerencsére odáig azért nem „fajultak el” a dolgok, hogy az üveg is plexi legyen, helyette a méltán bevált zafírt kapjuk.
A hűségre való törekvés a számlapon is megmutatkozik. Erről nem csupán a kétszintes felépítés árulkodik (segédszámlapok), hanem elsősorban a számlap színe. Egy teljesen új színnel van dolgunk, amellyel a márka a hatvanas évek színeit igyekszik visszaadni. Az erősen sötétszürke, némi kékes „beütéssel” rendelkező számlap minta egy patinásodott 1960-as évekbeli modell színét és hangulatát igyekezne visszaadni.
High-tech belül?
Ahol azonban korunk technológiáját találjuk, az a számlap alatti világ. A 2021-ben bemutatott 3861-es kézi felhúzású szerkezet természetesen Master Chronometer tanúsítvánnyal rendelkezik, de valójában nem is olyan modern, mint ahogy gondoljuk. Bár természetesen messze nem csereszabatosak, de 3861-es a Lemania 1873-as kaliberéhez vezethető vissza. Az egykori szerkezetgyártót még Breguet-vel együtt vásárolta meg a Swatch-csoport 1999-ben. A hátlap tömör, ami abból a szempontból kár, hogy a szerkezet ennek ellenére is szépen díszetett.
Az órát a márka ismert csatjával szoríthatjuk csuklónkra. Arról, hogy kényelmesen is ölelje körbe csuklónkat a zárba integrált finombeállítási lehetőség gondoskodik. Mindezért listaáron 8700 eurót kell leszurkolni, ami azért még egy tény elárul. Hiába volt ez az modell (mármint a ihletforrás) az első Omega az űrben, mégiscsak 100 euróval a hasonló képességekkel rendelkező Moonwatch alá árazták.
