A Titanic felszínre hozott roncsából is készített karórákat a magyar származású svájci órásmester, Yvan Arpa. Lássuk most röviden, mit jelent számára az Óramágia Mesterfokon!
Még óráskörökben is viszonylag kevesen tudják, hogy Becsei Áron világhírű órásmester mellett kis hazánk egy másik világhírű órakészítővel is büszkélkedhet, a magyar gyökerekkel is rendelkező órakészítő Yvan Arpa személyében. Történetünk kezdetekor, 2007-ben, hősünknek megakadt a szeme a Titanic rozsdás roncsának egyik felszínre hozott alkatrészén és megvásárolta azt. A legendás hajó ekkor még nem volt természetvédelmi értékké nyilvánítva, így a jelentős mélység ellenére – (ami esetünkben 3800 méter!) – profi és amatőr búvárok kedvükre fosztogatták.
A Titanic 1912. április 2-án indult első (és utolsó) útjára az egyik belfasti kikötőből. A hajót a „Harland and Wolf” hajógyárában készítették. Az addigi legnagyobb utasszállító volt. Zavarba ejtő méretei ellenére már legelső útja alkalmával igyekezett megdönteni a New York-i menetidő fennálló világcsúcsát. Sokak szerint a kapitány által diktált őrült tempó vezetett végül az Ikarusz bukását idéző közismert tragédiához, mivel a túlterhelt kazánházakban tűz ütött ki, a lobogó szén pedig felpuhította a Titanic oldalfalát, pontosan azon a helyen, ahol később a jégheggyel találkozott.
Nem rozsdamentes acél
S hogy mit kezdett Yvan Arpa egy nagy-halom rozsdás vasdarabbal? – Természetesen beolvasztotta. Ebből a kivételesen ritka fémötvözetből készült a Romain Jerome órák rozsdafoltokkal ékes, összetéveszthetetlen lünettája. A céget – (Romain Jerome, röviden: RJ) – Alain Bajulaz hozta létre, és két gyermekéről nevezte el: ők voltak a kis Romain és a kis Jerome, mint az ókorban Romulus és Remus.
Legendás névadók ide, vagy oda, az RJ óragyár 2006-ig nem csinált túl sok érdemlegest, ám Yvan Arpaval az élen mindez egy csapásra megváltozott. Az első és mindmáig legnagyobb sikert a Titanic hajóroncsából készült órák kifejlesztése és piacra dobása jelentette. A szomorú történet „elmesélésekor” Yvan Arpa minden részletre gondosan odafigyelt. Az órák koromfekete számlapjához a Titanic rakományából származó szénpor keveréket használt; a kis piros másodpercmutatók a Titanic hő és sebességmérőjét másolták le, így a Tüzet és Földet idéző számlap termékeny feszültségbe került az Időt és Vizet jelképező, jellegzetes rozsdafoltokat utánzó óratokkal. Az óraszíj minden esetben fekete volt, hiszen Arpa egy történelmi léptékű hajókatasztrófát próbált meg elmesélni, nem egy hollywoodi ihletésű szerelmi történetet. Így a rozsdát övező opcionális rózsaarany mellett a pici piros másodpercmutató lett az egyetlen vidám vonás a komor hangulatot árasztó óraszobron.
Végtelen határok
A Titanic órák kedvező fogadtatásán felbuzdulva Yvan ismét munkához látott. A „Legendák Sorozatának” második darabjaként ezúttal a világűrt kívánta meghódítani, és az emberi kultúrtörténet újabb jelentős állomását, az amerikaiak büszkeségét, a Holdra szállást és az 1969-es Apollo-programot célozta meg. Arpa olyan időmérőt akart, amely méltó párja lehet az általa kreált Titanicnak, de az Ikarusz bukását idéző gyászos hajókatasztrófa után – annak mintegy pozitív ellenpontjaként – most az emberiség egyik legnagyobb sikertörténetét próbálta elmesélni. – 3800 méteres mélységből irány tehát a 380.000 kilométeres magasságba!
S hogy miként álmodta valóra a mester, e végtelen határokat célzó karórákat? A következő részben erre is fény derül!
Írta Debreceni Balázs
Szerkesztette RetekG