Nem is volt olyan távol sokáig a márka „őskollekciója”, a Parmigiani Fleurier Toric Petite Seconde 40mm formájában (is) tér vissza.
A Toric-kollekció, pontosabban a legelső Toric modell volt az, amellyel Michel Parmigiani útjára indította nevét viselő márkát. Mindez még 1996-ban történt. Ugyanakkor addigra Parmigiani már rendkívüli elismertségnek örvendett, amit elsősorban restaurálási képességeivel ért el. Olyan darabokat is sikerült életre keltenie, amelyek más, szintén neves mestereknek nem engedelmeskedtek.
Az utolsó Toric-modell 2020-ban, Michel Parmigiani 70. születés napján jelent meg a márkánál, majd viszonylag gyorsan el is tűnt. Az ok egyrészt meglehetősen konzervatív külsejében, illetve a márka gyengélkedésében is keresendő. Utóbbi miatt az elmúlt években a Tonda PF kollekció szerepelt szinte kizárólag a márkánál, meglovagolva a luxussportórák népszerűségét.
Jönnie kellett
Sokáig egy lábon azonban nem ajánlott állni, főleg, hogy a márkáról évek óta úgy hírlik, hogy eladó. Várható volt tehát egy újabb kollekció megjelenése, megújítása. A Toric esetében nagyjából ugyanazokat az esztétikai megoldásokat látjuk viszont, amelyek a Tonda PF darabokat is sikeressé tették. Teljesen letisztult, de egyben makulátlan megjelenése. A számlapon tényleg csak a legszükségesebb információkat találjuk, legfeljebb a márka logója lehetne még eltüntetni. Pontosan hasonló filozófia szerint dolgozik a H. Moser & Cie is, mégis látványos a különbség a két márka között.
Ez részben annak is köszönhető, hogy a Toric ahol csak lehet az aranymetszés szabályait alkalmazza, folytatva a Michel Parmigiani által teremtett hagyományt. Szintén feltűnő a különbség a két márka számlapjainak hangulata között. A Toric kifejezetten visszafogott, amire számlapjának matt fénye is sokat rásegít. Valójában persze nem is, hanem szemcsés felületű, ami nagyon szétszórja a beeső fényt. Az oldalán finoman letört számlap egyébként nem a szokásos réz, hanem arany. Ennek felületét polírozzák borkő (egész pontosan kálium-nátrium-tartarát), tengeri só, ezüst és víz elegyével, majd festik a pasztell színek egyikére.
Arany egyébként a PF-780-as manufaktúra kaliber össze hídja és csapágylemeze is, ezzel is jelezve, hogy nem mindennapi modellel van dolgunk. Erről árulkodik egyébként a díszítés is. Csak élletörésekből állítólag összesen 2 méternyit kaptak a különböző elemek, amiket mind kézzel végeztek. A felületeken az óraipar szokásos genfi csíkjai helyett is Fleurier csíkokat (Côtes de Fleurier) találunk. Mivel az óra kézi felhúzású, ezért a szerkezet meglehetősen lapos, csupán 3,15 milliméter a vastagsága, így maga az óra is viszonylag lapos marad (8,8 mm).
A sok aranynak és és kézzel végzett munkának ára is van. Az óra csupán nemesfémből, platinából vagy vörösaranyból készül, 56500, illetve 49500 frankot kérnek egy példányért. Hogy ezek a Toric modellek fogják-e újra talpra állítani a márkát, az erősen kétséges, de szép ajándék a Michel Parmigianinak, aki sajnos egészségi állapota miatt már aligha fog tudni órákat felújítani.
