Új család legkisebb tagja a Parmigiani Tonda PF Micro-Rotor, amely lényegesen több annál, mint aminek elsőre látszik.
Úgy tűnik, hogy tavaly nyári újdonsága a márka nem pusztán “elhajlás” volt, hanem sokkal inkább apiac tesztelésére létrehozott termék. A Tonda PF család ugyanis csak nehezen tagadhatja le, hogy elődje bizony a Tonda GT kronográf volt. A GT nevéből adódóan nyilván egy sportos időmérőt takar, a “PF” modellek azonban sokkal elegánsabbak, egyenesen kifinomultak. A PF ténylegesen a márka nevének két kezdőbetűje (Parmigiani Fleurier), valójában azonban ennél többet jelent.
Tekintve, hogy az alapításának 25. évfordulóját ünneplik, a “PF” egyben a megújulás jele is. A számlapon szereplő logót ugyanis teljesen újra cserélték, amely ebből két betűből áll csupán. Nem utolsósorban egyben azt is jelzi, hogy új ember áll a mára élén, és a Tonda PF család az első, amely az ő irányítása alatt született.
Az évfordulót egyben arra is felhasználták, hogy egy kicsit korrigálják a korábbi évek irányát. Az örök érvényű „vissza a gyökerekhez” jelszóval újra arra kezdtek el összpontosítani, amiben a márka a kezdetektől fogva jól szerepelt: a részletekre és finom, visszafogott megjelenésre. Lássuk be, ez a márka nem azoknak szól, akik karórájukkal akarnak arcoskodni, vagy villogni.
Új, de ismerős
A család belépőmodellje a manufaktúra szerkezettel szerelt, kétmutatós modell, amely ugyan újonnan rajzolt, ám mégis jellemzően Parmigiani stílusú, 40 milliméteres tokban mutatkozik be. Az alapmodell esetében minden acélból készült, kivétel a recézett lünetta, amely platina. Szintén nem fukarkodtak nemesfémmel szerelt indexeknél, illetve a mutatóknál, itt azonban fehérarannyal van dolgunk. Ezek a kézzel gilosált szürke számlapon kaptak helyet, amely pont ennek a díszítésnek köszönheti, hogy nem tűnik üresnek. Pedig ha megnézzük tényleg csak a legszükségesebbet találjuk, és ennek is tudható be, hogy a számlap szinte tökéletesen kiegyensúlyozott. A logó ellenpontja ugyanis a dátumablak a számlap alján.
A szerkezet természetesen a márka sajátja, elvégre a még ma is élő névadó, Michel Parmigiani igazi zseni. Ennek, illetve a szerkezet mikrorotorjának köszönhető, hogy a tok 8 milliméter alatt maradt (7,8 mm egész pontosan). A kis rotor egyébként ugyanabból az anyagból készült, mint a lünetta – platinából.
Érthető módon ezek meglehetősen megdobják az óra árát. A platinával kiegészített acél változat 21000 euróba kerül, míg az arany 49000-be. Ezzel egyértelműen a dárgább luxus-sportórák közé tartozik az óra, viszont eleganciájával és visszafogottságával sikeresen el is különül nem csupán a két legjelentősebb modelltől (Royal Oak, Nautilus), hanem az utóbbi években születettektől is. Teszi mindent ezt úgy, hogy hű marad saját arculatához is, más szóval, hiteles.
