Az ÓraMagazinOnline hasábjain, alapvető elvárás az objektivitásra való törekvés. Kezdhetném ezért azzal, hogy néha mégsem könnyű az „egy lépés távolságot” tartani, de szükségtelen. Dicsérő szavak következnek, de továbbra is elfogulatlanul. Egyszerűen, ami jó, az jó. Lássuk, miként perzselik fel a megfizethető órák piacát Prometheus lángjai.
Portuguese
Ismét egy microband, újfent Portugáliából. A Prometheus Watch Company idén 10 éve, hogy megfizethető, főleg búvár-sport órákkal ostromolja a piacot.
Örök kérdés, hogy van –e igazából létjogosultsága a hasonszőrű cégeknek?
Ebben az üzleti modellben, a saját szerkezetek készítésének esélye konvergál a nullához. A legtöbb alkatrészt innen – onnan vásárolják, külsős cégekkel gyártatják. Az már jó, ha legalább az összeszerelést maguk végzik el. De tegyük a szívünkre a kezünket. Nem valami ilyesmit művel, vagy legalább is művelt nagyon sok jól bejáratott, kvázi luxusmárka is?
Dehogynem.
A különbség tehát főleg abban áll, hogy a micrók azoknak kínálnak alternatívát, akik egyrészt szeretik az órákat, szeretik a változatosságot, és/vagy nem tudnak, nem akarnak se milliókat, se százezreket rájuk költeni.
Az is igaz persze, hogy ennek a „missziónak” az oltárán igen sok a silány, értékelhetetlen kacat, s ez sajnálatos. Ám cikkünk főszereplője ez utóbbira ékes ellenpélda.
Megmutatja, hogy igenis lehet olyan minőségű órát kapni 150 ezer forint alatt, ami versenyre kelhet akár a millió forintos Panerai vagy Omegával is!
Nagy szavak ezek egy „kis” márkáról, mondhatnók. De látni fogjuk, hogy nem a levegőbe beszélünk. Kézbe vettük, megforgattuk, tekergettük és tetszett.
Az óráról
A tok 42 mm széles és acél, koronák nélkül. Ami általában a „pont jó” méret, a 300 méterig vízálló, sportos kategóriában. Ehhez némileg hozzáad a két korona, de azok széttolt helyzete, ahogy a tokfülek megfelelő íve is segíti a kényelmes hordást. A 14.75 milliméteres vastagság épp határeset, de még elfér az ingujj alatt.
A tokforma nem váltja meg a világot. Láttuk már a régi Seiko kronográfokon, hasonló a Seiko Padi, vagy jó pár régebbi Heuer, ahogy kedveli ezt az kivitelt a modern Doxa is. Ezzel együtt mégsem az unalomig lemásolt kerek vagy négyzetes téglalap formavilággal próbál elvakítani a gyártó.
A csat
Kiemelkedő az óratok éleinek magasfényűre polírozott kidolgozása. Nem túlzás azt állítani, hogy majdhogynem megszégyeníti a legalább tízszer drágább Omega búvárt, pedig ez utóbbi sem az a csúnya fajta.
A tokba csimpaszkodó acélcsat és zár valami remek, különösen, hogy ezen a ponton általában valamennyi megfizethető márka elvérzik. A Prometheus Eagle Raynek ide is jutott pénz és gondosság.
A csatszemeket menetes csavarok tartják egyben, s a zárhoz hasonlóan aprólékos alapossággal megmunkált valamennyi. A tükörfényű és a kőmosott hatású polírozás ízlésesen váltakozik. A zár pontosan csukódik s nyílik. Ráadásul – búváróra lévén – kapunk egy pazar, külön gombos, szíjhosszabbító mechanikát, ami egyszerűen, de jól működik. Hat lépésben, összesen másfél centivel engedi, hogy játszunk, anélkül, hogy csavarhúzó, vagy stiftért és kalapácsért kellene nyúlkálni a fiókba.
A gyártó honlapján láthatjuk, hogy 17 féle verzióban tervezi elkészíteni, lévén ez a modell jelenleg prototípus. Most csak előrendelhető. Szállítás 2019 tavaszán. Ha nem lenne bejövős a nálunk járt kék számlapos és kék lunettás stílusa, mindezt szürkére, feketére vagy fehérre hangolva is megkaphattuk volna, ha nem fogytak volna már el azok a példányok. Akad viszont meteorit számlapos kivitel is, ami a különlegességet keresőknek lehet jó választás.
Komplikációk
A kombinációbőség oka, az órába pakolt komplikációk körül keresendő. A dupla korona ugyanis a GMT funkció miatt került rá a tokra. Az egyébként kerámia „külső” lünetta mellé, egy belső lünetta is társul, amit a felső, szintén menetes gomb teker. A belső tárcsára 12 osztás, s a GMT verziókhoz külön mutató is jár.
Elsőre fura, hogy minek belső lünetta, a GMT mutató nélküli változatra, hiszen az a képeken látottról is hiányzik, ahogy a dátumablak sem szerepel. Ez tudni illik a „no date” verzió. Az alapkoncepció multi-időzónás óra megalkotása volt, s az már túlzott költség lett volna, ha az ezt nem kínáló modelleket át kell tervezni. Ugyanakkor praktikusan gondolkozva, ha a belső lünettát az óramutatóhoz állítjuk, egyből külön mérni tudjuk, az adott pillanattól kezdődően elmúló időt, egészen 12 órán át. Mi ez ha, nem egy kvázi manuális kronográfszerkezet?
És ha már szerkezet
A belbecs nem Miyota, nem Seiko, hanem ETA 2824-2 automata, s mint ilyen, tudjuk, hogy ez egy igencsak megbízható igásló, az egyik legnagyobb tapasztalattal rendelkező svájci gyártótól.
A számlapi indexek, a mutatók, a külső lünettán a számok, a belsőn az egész felület svájci RC Tritec C3X1 lumineszcenc festékkel kezelt, és valami fergetegesen tartósan világit. Volt alkalmunk éjjel is tesztelni, és simán hozza a Rolex, a Seiko vagy a régebbi Paneraioktól megszokott minőséget. Órákon át bírja.
[ape-gallery 3939]