Nevéhez hűen a 60. „születésnapját” ünneplő Rado DiaStar Original külsőleg szinte minimálisan tér csak el elődjétől.
Viszonylag jól is járt ezzel a Swatch-csoporthoz tartozó márka. Mivel a retróra lassan másfél évtized elmúlta ellenére továbbra is van kereslet, ezért annyira nem is kellett megerőltetniük magukat. Nem volt szükség alapos áttervezésre, vagy egyéb műszaki újításra, esetleg egy teljesen új kollekció megalkotására az évforduló előtti tisztelgésként. Elég volt elővenni a jó pár évtizeddel ezelőtti terveket és mai technológiával előállítani azt, ami akkor valóban forradalmi volt.
A márka ugyanis a 60-as évek legelején egy elnyűhetetlen órával akar jelentkezni és ennek érdekében nem átallott úttörő munkát végezni. A tokot volfrámkarbidból készítették, az üveg pedig zafír volt. Előbbiből manapság fém fúrásához használt fúrószárakat szokás csinálni, utóbbi meg manapság már széles körben elterjedt, de akkoriban ez volt az első karóra zafírüveggel. A forma érthető módon erősen futurisztikus volt, amit a felhasznált anyagok indokoltak is. Egyben évtizedekre, gyakorlatilag a 2000-es évek végégig hatást gyakorolt a márka egészének formavilágára is.
Csak a szokásos
Ez a forma ma legjobb esetben is retró-futurisztikusnak tekinthető, és a jubileumi modell messze nem olyan forradalmi, mint elődje, sőt! A lünetta, pontosabban a tok teljes felső felülete Ceramos, azaz valóban egy újfajta, titánkarbid alapú kerámia. Ugyanakkor a Rado évtizedek óta kerámiában utazik, így tőlük ez azért nem váratlan húzás. Főleg úgy, hogy a tok többi része közönséges rozsdamentes acél. A négy jubileumi modell közül egyedül az ezüst számlapos változat fazettált zafírüvege az, ami kilóg a sorból.
A szerkezetet a márka R764-es kalibernek nevezi, valójában azonban a jól ismert Powermatic 80-nal van dolgunk. A 80 órás járástartalék tehát garantált, és azt is jó eséllyel feltételezhetjük, hogy a magasabb kivitelű Powermatic 80-t találjuk a tokban. Különlegesség azonban, hogy a szerkezetet aranyozták, amiből azonban sajnos semmit nem látunk, hiszen a hátlap tömör.
A hatvanas évekbeli DiaStar különleges anyagjai miatt kifejezetten drága volt: 260 dollárt kértek érte, ami jelenünkben nagyjából tízszer ennyinek, azaz 2600 dollárnak felelne meg. Ehhez képest ma még a fazettált zafírüvegű modellért is csak 1850 frankot kérnek, míg a másik „sima” háromért csak 1350 frankot. (Jelenleg a frank és a dollár nagyjából paritáson forog.) Ahogy mondtuk, a Rado itt most az egyszerűbb utat választotta.
