Ha az órát önmagában nézzük, nem nagyon lehet belekötni a Rado HyperChrome Chronograph Automatic Bronze modellbe, nagyobb kontextusból vizsgálva azonban van baj bőven.
Amit kapunk, az egy 45 milliméteres tok, amely a márka arculatához híven kerámiából készült. Felépítése monoblokk, ugyanakkor vették a fáradságot, és gondoskodtak az üvegbetétes hátlapról. Mi az akkor, ami bronz az órán? Valójában csak a tok oldalára erősítettek bronzból betétet, illetve a nyomógombok és a korona is ebből az anyagból készült. A mutatókat és az indexeket is bronzból formálhatták volna meg, de ez kevésbé lett volna ésszerű. Úgy tűnik, annyira mégsem vagyunk nyitottak, hogy a patinát a számlapon is elfogadjuk. Maradjon csak a tokon. A mutatókat és az indexeket tehát színben igyekeztek a tok oldalán lévő betétekhez igazítani, ezért vörösarannyal vonták be.
Szerkezetként az ETA 2894-2-es, modulos felépítésű kronogárfot kapjuk, azaz semmi különösebbet. Egyedül a rotor kölcsönöz valami egyediséget a szerkezetnek. Ez csupán azért jelenthet gondot, mert ezért az óráért 4900 frankot kérnek, és ráadásul csak bőrszíjat kapunk.
Ez azonban még mindig nem lenne akkora baj. Az igazi gondot a márka arculata és az időmérői által képviselt stílus között feszülő ellentét jelenti. A Rado önmagát innovatív anyagokat használó és formabontó dizájnú órákat rajzoló márkaként határozza meg, ami talán a 2010-es évekig igaz is volt. Mára azonban a kerámia már az óraipar fősodrának része. A Rado HyperChrome Chronograph Automatic Bronze formája aligha nevezhető forradalminak, vagy újítónak, a bronz pedig egyenesen az emberiség által használt legősibb ötvözet. Nehéz így innovatív termékként tekinteni erre az órára, még akkor is, ha egy híján ezer példányra limitálták.
