Nem, szerencsére a Greubel Forsey Hand Made 1 nem a formatervének köszönhetően érdemelte ki a retró jelzőt. A két mester nevét viselő márka teljesen más szemszögből az.
Ha esetleg valaki most érkezett volna a Hold sötét oldaláról, azzal gyorsan tudatjuk, hogy már majdnem egy évtizede tart az óraiparban a retró-trend. Magyarul az 1960-as, 70-es évek formanyelve jelenik meg többé-kevésbé változatlanul az újonnan kiadott modelleken. A Greubel Forsey szerkezet és díszítés szempontjából alapítása óta mindig is a legmagasabb követelményeknek tett eleget, egészen hihetetlen minőséget állítva elő. Más kérdés, hogy évente jó esetben 100 óránál ez azért nem lehetetlen feladat, főleg, hogy csillagászati árakért is tudják értékesíteni portékájukat.
Hogyan lehet ezen még egyet csavarni?
A válasz ott van az óra nevében: mindent kézzel, illetve kézi szerszámokkal készítenek. Ez alatt nem az értendő, hogy kézzel állítják össze a szerkezetet, vagy egyes részek kézi munkát is tartalmaznak. Szó szerint kell venni. Konkrétan a zafír üvegek, a tömítések, a kövek, a főrugó és a szíj stiftjei azok az alkotóelemek, amelyek nem tartalmaznak kézi munkát. Minden más, összesen az óra elemeinek 95 százaléka nem látott gépet, vagy olyannal készült, amelyet tisztán kézzel vezéreltek.
Mi ebben a kihívás?
Nyilván nem kell mondani, hogy a CNC-gépek biztosította precizitást itt az emberi kéznek kellene helyettesítenie. Bármennyire is ügyes kezű valaki, egy modern CNC pontosságát nem érheti el. A probléma azonban nem megoldhatatlan. Egyszerűen nem ugyanazt kell csinálni, mint a gép, azaz nem egy meglévő szerkezetet kell lemásolni. Mindent az alapoktól terveztek újra, ami nem is feltétlenül mérnöki kihívás volt, hanem kommunikációs. Mindenkit be kellett vonni a tervezés folyamatába, a nyers darabot megmunkálótól a díszítést végzőig.
Akadtak olyan elemek is, amelyeket összetettségük miatt egy “mezei” esztergával nem lehet elkészíteni. Ez elsősorban a tourbillonra vonatkozik. Itt növelni kellett az alkatrészek számát. Bár van tourbillon nélküli modelljük is, egy Greubel Forsey óránál illik ott kell lennie ennek a komplikációnak, tehát nem puszta mazochizmus húzódik meg a háttérben. Hiába az elhivatott munka, az ember mégiscsak ember, azaz hibázik. Számokban kifejezve nagyjából 5 elkészített elemből csak kettő felel meg az elvárásoknak, a maradék három selejt. Nem véletlen, hogy 6000 munkaórába kerül egy Hand Made 1 születése. Nyilván nem egy ember keze alatt történik ez, de azért ne számítsunk arra, hogy idővel gyakorlatot szereznek. Évente két, legfeljebb három Hand Made 1-re lehet számítani.
Mennyi?
Árat kérdezni teljesen felesleges, amúgy is a megrendelői igények változatossága nagy szórást okoz. A Greubel Forsey kollekciójának még “olcsóbbik” darabjaiért is hat számjegyű frank összeget kérnek, ez a óra pedig garantáltan a ötszázezer és egymillió közötti sávban lesz.
A Greubel Forsey húzása abból a szempontból érdekes, hogy ezzel az évente alig néhány órát készítő, kizárólag megrendelésre dolgozó “klasszikus”, sokszor AHCI-tag órásmesterekkel száll versenybe, miközben hozzájuk képest óriási K+F apparátus (saját ötvözetükből készül a hajszálrugó), géppark és anyagi erőforrások állnak rendelkezésre. Ugyanakkor évi 2-3 darab aligha fog bekavarni.