Belépőkategóriások között a márka az utóbbi években egyértelműen letette névjegyét. A Roamer Mechaline Pro modellel simán léphetnének feljebb.
De nem teszik, mi pedig ennek inkább csak örülünk. Még a 2010-es évek első felében kijelentették, hogy ők igenis a belépőszegmensben képzelik el a jövőt, ott akarnak sokat nyújtani. Bár a legádázabb verseny pont itt folyik, a márka azért elég jó kártyákat tart kezében.
Egyike ezeknek a saját tokgyártó kapacitás. Ezzel azért olyan sokan nem rendelkeznek, főleg, nem ebben a kategóriában. A beszállítótól való függetlenség egyrészt nem teszi őket kiszolgáltatottá, másrészt egyedi elképzeléseiket is megvalósíthatják mindenféle emelt költség nélkül. Láttunk is erre példát évfordulós modelljükben.
Ugyanakkor mint minden márkánál – legyen bármilyen szegmens versenyzője is – a nyereséget az alapkollekció órái termelik. A csúcsmodellek inkább csak a név öregbítésére szolgálnak. A Roamarnél egyike ezeknek a jól ismert Searock búvárok, illetve ide tartozik tesztünk alanya is, a Roamer Mechaline Pro.
Pro
Adódik is egyből a kérdés, hogy mitől Pro. A korábbi modellekhez képest az egyik ilyen jellemvonás a nyomásállóság. Az elődök jellemzően 50 méterig álltak ellen a víz nyomásának, a profi kivitel ennek duplájára képes. Nyilván nem ezzel az órával fog az ember búvárkodni, de sem váratlan helyzetek, sem pedig balszerencsés esetek nem okoznak meglepetést. A tok átmérőjéből is faragtak egy keveset, 41 milliméterre csökkentve. Nyilván lehetett volna kisebbre is, de egyelőre úgy tűnik, hogy egy elegáns időmérő olyan 39-41 milliméter közé sorolódik be. Persze egyrészt kivételek azért mindig vannak, és öltönyórák ennél kisebbre is szoktak sikerülni.
Ebből tehát már egyből ki is derült, hogy nem öltönyórával van dolgunk. Ugyanakkor egy hétköznapi mindenes szerepét gond nélkül képes betölteni az óra. Aligha meglepő módon ez is a rendeltetése. Többek között ezért találunk rajta dátumablakot, és ami ennél is hasznosabb, az a mutatók lumineszcens festéke. Ennél a műfajnál ezt általában elhagyják, még ha utóbbi időben egyre többen fordítanak arra figyelmet, hogy ez ne így legyen. Ha pedig már a mutatóknál vagyunk, vegyük észre, hogy nem pusztán lemezből stancolták. A mutatók az indexekhez igazodva elnyújtott gúla alakúak. Így persze több munkába telik a polírozás is, elvégre két síkot kell tükörfényessé varázsolni, nem pedig egyet, mint például a stancoltaknál.
Számlap
Ha pedig már a részleteknél tartunk, vessünk egy pillantást a számlapra is. Kiviteltől függően az alapszín változhat, a legjobb leolvashatóságot azonban természetesen a nagy kontrasztot képző párosok nyújtják. Ilyen a kezünk között járt óra is fekete hátterével és ezüst indexeivel, mutatóival. Az indexek a központi textúrázott központi rész fölé is benyúlnak, de nem érintkeznek vele, ezzel is növelve a számlap térhatását.
A feliratokat sem vitték túlzásba, azaz viszonylag letisztult a számlap megjelenése. Persze lehet reklamálni, hogy mi szükség a „Rotor self-winding” feliratra. Elsőre valóban feleslegesnek tűnik, hiszen evidens, amit közölnek. Itt azonban nem az információ adja a lényeget, hanem a felirat szerepe. Az ugyanis a számlap felső felén lévő „Roamer 1888” felirattal alkot párost, függőlegesen tagolva a számlapot. Miért van erre szükség? Figyelemelterelés. A dátumablakkal ellátott óráknál mindig gond a számlap egyensúlyának megőrzése. Van ahol nem törődnek vele, van ahol nem jó megoldás születik. Így azonban szemünk önkéntelenül is a függőleges tagolást veszi figyelembe, a dátumablak pedig funkcióját megőrzi anélkül, hogy a számlap egyensúlyát felborítaná.
A szerkezetben egy régi-új ismerőst köszönthetünk. Jártasabbak egyből felismerik az ETA-2824-es felépítését, de kövek számából azt is, hogy nem ETA-val van dolgunk. Nem is Sellitával. Ebbe a modellbe az STP 1-11-es kaliber került, azaz a 2824-es klónja, amelyet jelen esetben a Fossil-csoport gyárt. Mivel a kapacitásuk évi százezer darab, ezért viszonylag ritkán találkozni vele. Ugyanakkor a felépítését minden órás ismeri, szervizelése nem jelenthet kihívást.
Swiss made
Egy újabb jellemző vonása az órának, hogy mindenütt „Swiss made” feliratokat találunk. A belépőszegmensben valamennyire érthető, hogy egyes alkotóelemek nem Svájcban készülnek, a Roamernél azonban ez nem így van. Összesen négy „Swiss made” felirat sikerült összeszámolni. Egyet a szokott helyen, a számlap alsó felén, de kapott belőle a tok és a csat is, illetve nagyítóval a szerkezeten is olvasható. Így a legkisebb kétség sem férhet hozzá, hogy ez bizony egy telivér svájci.
Ha pedig már a csatnál tartunk. Meglepő módon a csat is saját gyártmány. Meglepő azért, mert ebben a kategóriában ritkán dolgoznak saját csattal. A kidolgozásba itt is nehéz belekötni. Ha kötekedni akarunk, akkor azt a zárnál tudjuk. Jó lett volna, ha lehetőség nyílna apró léptékekben állítani a csat hosszát. Persze pillangózárnál, amivel ez a csat is készült, eddig még nem oldották meg.
Már csak egy jellemző maradt hátra: az ár. Alulról súrolja a kétszáz ezret, ami a fenti tulajdonságokat figyelembe véve már-már baráti. Főleg, ha vesszük a fáradságot és összehasonlítást végzünk. Ha valaki hétköznapokra egy általános célú karórára vágyna, érdemes a választásnál figyelembe venni.
