Új szelek fújnak! A ROLEX valami olyasmit tett (közzé) 2019. augusztus utolsó hetén, amire mostanában alig, s korábban sem gyakran akadt példa. A figyelem középpontjába most egy, mindössze 1 perc 45 másodperces videót állítunk, ami a maga valóságában sok mindent elárul arról, miként is készül a márka egyik legfontosabb szerkezete: Íme, a ROLEX COSMOGRAPH DAYTONA CALIBRE 4130 automata mechanika!
ROLEX COSMOGRAPH DAYTONA CALIBRE 4130 összeállítása. Fotó: ROLEX
A titok
Aki a ROLEX modelleket legalább szőrmentén ismeri, annak hamar feltűnik, hogy a cég mintha szégyenkezne az óratokokba épített szerkezetek miatt. Szinte soha, egyetlen modell esetében sem látjuk ugyanis az egyébként rendkívül pontos és strapabíró mechanikus szívet betekintést engedő, nyitott, zafírüveg hátlapon keresztül. Eközben valamennyi vetélytárs, legyen az valós rivális vagy (és ők vannak többen) csak azzá lenni vágyó boldog-boldogtalan majd mindegyike a hátsóját mutogatja. Legextrémebb példa talán az U-BOAT legújabb szériája, amely nem által már kvarc szerkezetet sem véka alá rejteni, ahogy arról a 118. nyomtatott lapszámunkban már olvashatott a nagyérdemű.
A ROLEX viszont e téren is külön utakon jár, s ha fel is pakol pár képet egy-egy összerakott szerkezetről a hivatalos weboldalra, nem igazán kényeztette el a kíváncsi szemeket. Egy „hogyan készül” videó pedig szinte lehetetlennek tűnt. Ezidáig!
19.08.23.
Történt ugyanis 2019. augusztus 23. napján, hogy a márka idestova 7 éve működő YouTube oldalára kikerült a fent említett videó, amely az aktuális Daytona modellekben szolgáló Calibre 4130 szerkezet összeállítását prezentálja. Sőt, látni engedi a gyárépületet, ahol a történet szerint minden egyes részegység elkészül, a kohót, ahol a felhasznált acél és más különleges ötvözetek rotyognak, hogy aztán a szorgos órásmesterek kezei alatt a mechanikus belső összeálljon, egyesével és egytől – egyig.
A mozgóképbe öntött eposz ugyan nem szól róla, de a legenda úgy tartja, mire egy adott Rolex óra elkészül, pontosan 1 teljes év telik el, a nyers érc megolvasztásának folyamatától, egészen addig, amíg el nem hagyja a gyártó kapuit. Eközben gépek végzik azt, amit azok jobban tudnak, de minden más feladat emberi kezeknek jut osztályrészül. S lényegében ez az új „gyárlátogatás” videó is ezt hangsúlyozza. Láthatjuk, ahogy a kifinomult motorikus érzékkel megáldott ujjak egésszé pakolják a szerkezeteket adó részelemeket, s építik be azt a megfelelő óratokba.
4130
Továbbra sem tudhatjuk meg persze, hogy az alkotórészek hogyan is készülnek pontosan, ahogy arról sem kapunk még sejtetést sem, mennyi készül belőlük, pedig de jó lenne kristály tisztán látni, mondjuk az évente elkészülő Rolex órák darabszámát illetően! Kronométer tanúsításra beadott számok alapján legfeljebb csak egy alapos becslésre telik. A taktika e téren változatlan. Azt viszont tudhatjuk, hogy a videó sztárja, a Calibre 4130 a korábban használt Zenith El Primero alapokon felépült, azaz nem in-house mechanikát váltotta, 2000-ben, s utolsó (publikus) ráncfelvarráson 2005-ben esett át.
Amit tudhatunk róla,
az a még ma is korrekt, negyed évszázaddal ezelőtt viszont kifejezetten kiemelkedőnek számító, 50 óráról 72-re növelt járástartalék, mely egyáltalán nem megy a járás pontosságának kárára. A tartalékokért ráadásul első ízben felelt kerámia csapágygolyókon gördülő felhúzósúly, avagy rotor, mely, mint látható, továbbra sem a díszítettségéről híres, ellenben 68%-kal hatékonyabban tölti az energiát tároló laposrugó-tekercset.
A 4130 Daytona szerkezetben debütált az ún. Parachrom hajszálrugó, egy Rolex szabadalom, mely anyagát tekintve egyfajta niobium – cirkónium ötvözet. Igen jól ellenáll az ártó mágneses tereknek, a hőmérsékletváltozásoknak és az órát érő esetleges sokkhatásoknak (leejtés, rázkódás, ütések). A kék színű oxidréteg 2005-ben került fel rá, hogy most végre mi is megcsodálhassuk, egy csaknem 2 perces videó lejátszása során.
A kaliber igazán fontos újdonsága végül a függőleges kapcsolási rendszer kronográf, melynek hála az indít – megállít – újra indít, illetve a nullázó gombok megnyomására sokkal gyorsabban reagál, mint az addig megszokott, hagyományosabbnak számító megoldások. Ezenfelül jóval hosszabban tartó „kronográf használatot” tesz lehetővé, anélkül, hogy e komplikáció „futtatása” hátrányosan befolyásolná az alapszerkezet pontosságát. Hiszen a járástartalékot, működő „stopperrel” mindketten egyszerre merítik, s ez általában sietésre készteti a legtöbb mechanikus szerkezet. Végül az óra szervize is könnyebbé vált, lévén egyszerűbb szétszerelni, tisztítani, olajozni majd újra összeállítani, így áttételesen csökkennek a költségek, nő az élettartam.
