A Rolex 1963-ban készített egy újdonságot, egy kronográfórát. Nem lett volna ez különösebben nagy dolog, de ma már tudjuk, az egyszerűen csak Rolex Daytona néven ismertté vált óra legendává lett.
Az óra…
Az amerikai autóversenyzés félelmetességének nemcsak megtestesítője, de legtöbbször helyszíne is a Daytona International Speedway. Ez a pálya tehát a névadója a Rolex egyetlen kronográfjának, amellyel bemutatásakor, 1963-ban a hősies versenyzők és az autósportok szerelmesei előtt tisztelgett a Rolex.
A kor legjobb kronográfjainak egyike született meg ezzel, egy valójában egyszerű, igen funkcionális kronográf, amellyel végre a Rolexek szerelmesei maguk is mérhették a köridőket.
A kontrasztos segédszámlapok és a számlap köré, kívülre elhelyezett tachimétergyűrű jellegzetességén, valamint a jól ismert és kikezdhetetlen Rolex minőségen túl azonban mégiscsak lennie kellett valaminek, ami a Daytona fél évszázados sikeréhez vezetett. Talán volt is, de biztosabb, ha úgy gondolunk erre, hogy a Daytona óra – valójában a Rolex – maga építette a maga sikerét.
Mindez még akkor kezdődött, amikor a még csak néhány éve megnyitott Daytona-arénában egyetlen, az autók presztízsével egyenértékű óra létezett a legtöbbek számára: a Rolex. Különös, de az igazsághoz tartozik, hogy a ’60-as évek elején még nyoma sem volt Amerikában az európai termékek mai kultuszának. A háború utáni évtized azzal is demokratizálta az amerikai társadalmat, hogy mindenki számára elérhetővé tette azokat az olcsó fogyasztási cikkeket, amiket ontott a helyi ipar. Jól éltek, gyarapodtak, de luxusról, pláne európai luxusról még szó sem lehetett, és nem is érdekelte őket.
Svájci órák helyett is jól elvoltak az amerikaiak a maguk gyártotta egyszerűbbekkel, kivéve persze a módosabb emberek egy kis részét, köztük a világlátott sztárokat. A Rolex nyomban a Daytona International Speedway 1959-es felavatását követően felvette a kapcsolatot a vezetőkkel. Az 1960-as években már a versenyek hivatalos időmérője is a Rolex volt, s az ehhez szükséges kapcsolatok építésében biztosan az is segített, hogy a pálya megálmodója és Campbell nagy tisztelője, a NASCAR-alapító William France – talán nem csak a Campbell iránti tiszteletből – szintén régi Rolex-tulajdonos volt.
1962-ben hirdették meg először a meghívásos Daytona Continental-versenyt, s bizonyos források szerint ez volt az első év is, amikor a Daytona felirat egy Rolex órára rákerült. A Le Mans-i mintára éppen 24 órányira szabott száguldás győztesének járó jutalom már az első évben is egy Rolex karóra volt. A később csak 24 Hours Daytona néven emlegetett versenynek 1992 óta már névadó szponzora is a Rolex, azóta Rolex 24 at Daytona a hivatalos elnevezés.
A történet ilyen előzményeit ismerve ma már az is természetesnek látszik, hogy amikor a Rolex elkészítette új, és elsősorban autóversenyzőknek szánt kronográfját, az a Daytona nevet kellett hogy kapja, de azért mégsem volt ez ennyire egyszerű. Már a ’40-es években is készített ugyanis kronográfokat a Rolex, köztük az első Oyster-tokos 4500-as modellt is. Mégsem ez, hanem az 1955-től 1961-ig gyártott 6234-est tartják a mai Cosmograph Daytona órák egyenesági felmenőjének. Természetesen még kézi felhúzású kronográfokról beszélünk, az első automata Daytonára egészen 1988-ig kell majd várni. A Cosmograph felirat sem került még a kronográfok számlapjaira, mert bár ezt a nevet már 1953-ban regisztráltatta a Rolex, sokáig egy holdfázis-kijelzéses órájuk viselte csak. A 60-as évektől került fel aztán a Cosmograph szó a kronográfórák számlapjaira, de érdekes módon még az 1980-as évek elején is csak esetlegesen.
Ne legyünk ünneprontók, hiszen a Rolex Daytona 50. születésnapját ünnepeljük, de a tények tisztázása már biztosan nem árthat meg a legendának. Tény, hogy az 1960-as évek első felében még nem tervezhettek ilyen szép jövőt az új kronográfnak. Az óra és a daytonai kapcsolat csak az egyike volt a lehetséges befutóknak. Az látszott csak biztosan, hogy a 60-as évek elején a Rolex elkötelezte magát az autósport exkluzív világversenyei mellett. Technikailag azonos Rolex órák jelentek meg akkoriban Daytona és bizony Le Mans néven is, de ugyan ki emlékszik már erre? Pedig az USA-ban 1964-ben még Le Mans néven bevezetett óra ugyanaz volt, ami egy évvel később nevében már Daytonához kötve mutatkozott be újra. Le Mans versenypályáján 1927 óta tartják meg minden évben a híres 24 órás autóversenyeket, tehát a névvel minden rendben lett volna még Amerikában is, de vajon – ahogy a rossz nyelvek tartják – tényleg előfordulhatott, hogy csak az amerikaiak számára könnyebb kiejthetősége miatt maradt rajta a Rolex kronográfján a Daytona név? Ezt már nem tudjuk meg, de érdekes elgondolni, milyen apróságokon múlott, hogy nem Le Mans nevét viseli ma az óravilág legkeresettebb kronográfja.
Az igazat megvallva egy kicsit zavaros tehát a születéskori legendárium, de minden megbocsátódik amikor – akár a történelemből ismert számos esetben – a kihívók így-úgy eltűnnek a színről, s marad egyetlen egy, az uralkodó. Mert bizony a Rolex Daytona Cosmograph a világ egyik, ha nem „a” legismertebb karórája, minden kronográfok referenciadarabja. Az acéltokos modelleket még ma is az elérhetetlenség mítosza lengi körül, s bár ez napjainkban már nem áll fenn, tény hogy volt időszak, amikor – ha nem akarta a másodlagos piacon kialakult felárakat megfizetni – csak hosszas, akár többéves várakozólistára iratkozhatott fel a leendő vásárló. Az 1998 és 2008 közti években bizony szelíd, megbocsátó mosolyt, de esetleg hangos nevetést is kiválthatott, ha valaki egyszerűen csak besétált egy Rolex-kereskedőhöz, hogy kérjen egy acél-Daytonát.
Megmagyarázhatatlan, hogy miért alakult ez így, ugyanis az acélmodellek évtizedekig kimaradtak a reklámokból, a cég érthető módon az aranyból készült modelleket tolta inkább előtérbe. Fizetett reklámok helyett talán tényleg a nagy versenyzők kezén, benzingőzben a kormányt fogva agyonrázott, puritánabb acélórák teremtették meg azt a mély alapot, amely az acél Rolex Daytona modellek későbbi nimbuszához vezetett.
A leghíresebb, Paul Newman nevével is fémjelzett korszak órái mára gyűjtemények féltett kincsei lettek. Ezután az első igazán nagy változást az óra automata verziójának 1988-as bemutatkozása jelentette. Az elődökben addig alkalmazott Valjoux 72-es szerkezetet a Zenith El Primero átalakításával létrehozott új, Rolex 4030-as követte. Szakértő szem ráismer ugyan a Zenith-eredetre, de minthogy az eredeti alkatrészeknek csupán 40%-át tartotta meg a Rolex, ez már egy egészen más óraszerkezet volt. Talán furcsa így jellemezni, de olyan volt a 4030-as, mint egy jó vérvonalak keresztezéséből született hátasló. Itt-ott kicsit kiszámíthatatlan és finomkodó, de teljesítménye kifogástalan. Az évek során még technikai finomítások sora következett, de 2000-ben végleg eljárt az idő felette. Abban az évben bemutatott új Daytona-generáció már teljes egészében saját tervezésű óraszerkezetet kapott. Ez a 4130-as számú mechanizmus minden gyerekbetegségtől mentes, kifinomult, mégis robosztus, vagyis nagyon Rolex. Azóta is ezt a szerkezetet találjuk a Rolex Daytona modellekben, a 2013-as év teljes kollekcióját is beleértve.
A Rolex, mint egy nagy hajó, látszólag lassan, de biztosan halad. Sokszor észre sem venni óráikon az apró változásokat, évek múltával aztán mégis az tűnik fel, hogy már megint sokkal – és sokszor másoknál is – előrébb tartanak. Ezen a módon halad, de valahol az élen jár a cég a fejlesztések tekintetében is.
Bár a Rolex Daytona Cosmographot nem lehetett csak úgy átalakítani, mégis sokat változott, míg a mai állapotába került. A jelenlegi csúcsmodell nem a legdrágább Rolex óra, mégis rá irányul minden figyelem. Az új, 950 ezrelékes tisztaságú platinatokkal készülő modellről van szó, amely technikailag csaknem azonos az elhíresülten elérhetetlen acél- és az aranymodellekkel, de jól látható apró részletek azért megkülönböztetik.
Az egyik ilyen a Cerachrom márkanevű kerámiából készült üvegráma. Melegbarna színe és a bele speciális eljárással, tűélesen gravírozott tachiméterskála minden más Daytona-modelltől eltérő külsőt kölcsönöz neki. No meg a számlapjának színe is nagyon szokatlan, de annak miértje már egy másik történet.
