Rendszerint az újdonságokra fókuszálunk, melyek – paradox módon – egy ideje már általában valamiféle múltba merengéssel vegyes tisztelgés jegyében öltenek testet. Ehhez képest, tovább erősítve az ellentmondást, most valami „régiségre” irányítjuk a figyelmet, ami meglehet – bizonyos értelemben – jövőbemutató. Tesztlaborban egy ROLEX GMT-MASTER II 16710 „COKE”.
Vissza a jövőbe
Legalább is sokak vágya, hogy a Rolex végre abszolút a csúcsra járassa „GMT” sorozatát, melyből kétségtelenül majd kettő évtized óta hiányzik az a bizonyos fekete-piros lünettás „COKE” verzió. Hogy 2022-ben végre kap-e kerámia “koronát” ez a kiadás, egyelőre nem tudni. Amíg kiderül, be kell érnünk a korábbi verziók valamelyikével.
Bőség zavara
Egyfelől vád, a rajongók szemszögéből viszont kifejezetten az elismerés tárgya az állítás, miszerint a Rolex rendkívül statikus kínálattal rendelkezik, amin csak egészen apró részleteket változtat, és ahogy mondani szokták, „ugyanazt csinálja hatvan éve”.
E gondolatban van igazság, s mindkét oldal érveivel egyet lehet érteni, az viszont tény, hogy az állandóság konzervativizmusának látszata mögött valójában nagyon is változatos volt a legismertebb svájci óramárka kollekciója, legalábbis ami azt a bizonyos elmúlt 60-70 évet illeti. A GMT modellcsalád is eme periódus hajnalán bontogatta szárnyait, egészen pontosan 1954.-et írtunk.
Pilótaóra
Bár sokak számára a Rolex GMT-Master legkevésbé sem kapcsolódik a „pilótaóra” archetípusához, valójában mégis a modern (háború utáni) korszak vonatkozásában éppen erről volt szó.
A kettő időzóna együttes megjelenítésére is szolgáló karóra 1954-ben mutatkozott be, méghozzá a Pan American Airlines (amerikai légitársaság) pilótáinak igényei szerint. Maga az „igény” természetesen ettől korábbi, hiszen már jóval ez évszám előtt készült olyan zsebóra, ami, ha nem is csuklón viselhető módon, nem is egy azon számlapon megjelenítve, de bizonyos öszvér megoldással azért tudta ezt a „komplikációt”.
Nemes egyszerűséggel kettő különálló szerkezetet pakolva egyetlen óratokba, egyik oldal – egyik számlap, megfordítom – másik számlap, rajtuk tetszőlegesen beállított idő. Megoldás, az kétségtelen, ám aligha praktikus és semmiképp sem modern, s műszaki értelemben sem épp az órásmesterség fellegvára.
Ehhez képest a Rolex találmánya mondhatjuk, hogy korszakalkotónak számított, már csak azért is, mert ma már valamennyi komolyabb óramárka, illetve óragyártó tart több időzónát egyszerre kezelni képes, avagy – ahogy nevezni szoktuk – „GMT” modelleket is az aktuális kínálatában.
Variációk egy témára
Mielőtt az online tér szabta korlátokon kívül csordulna a történelem óra, annyit még érdemes kifejteni, hogyan is értettük az imént a „bőség zavara” kifejezést.
Az immár 68 éve futó Rolex GMT-Master ugyanis többféle anyagból, különféle stílusú fémcsattal, változatos színvilágú lünetta betétekkel, illetve számlapokkal és tokméretekkel kérette magát.
1989-ben, de valójában már 1983-ban ráadásul megérkezett a GMT-Master II (16710-1989, 16760-1983). Ez utóbbi „utód” nem feltétlen egyenesági leszármazottja, vagy folytatása a GMT-Master elődnek, sokkal inkább egy újra gombolt kabát, ami másképp működik, mint az „eredeti”.
Időzóna tobzódás
A hivatalos elbeszélés szerinti főbb különbség, hogy a GMT-Master II már három időzónát is megjelenít, ami valójában csak teoretikus lehetőség, hiszen egyszerre nyilván legfeljebb csak kettőt. A valóság inkább úgy áll, hogy amíg a GMT-Master felhúzókarján (kitekert állapotában) egyet húzva gyors dátumváltó funkciót kapunk (mint a Datejust vagy a Submariner modellek esetén), addig a GMT-Master II, ugyanebben a koronaállásban az óramutatót (kismutatót) „ugratja”, tetszőlegesen előre-hátra, attól függőn merre tekerjük a korona gombját. Így a GMT-mutatót (és vele együtt a percmutatót is) a helyén hagyva, kvázi kedvünk szerint navigálhatunk a lehetséges időzónák között.
Amíg tehát a GMT-Master lényegében egy negyedik mutatót rendel a 24 órás osztással jelölt, mindkét irányba forgatható lünettához, amit aztán előre – hátra tekergetve tudjuk leolvasni, a kiválasztott időzónákhoz tartozó pontos időt, addig a GMT-Master II GMT-mutatója már eleve ráállítható egy tetszőleges időzónára, majd a lünettával elővarázsolhatjuk a harmadikat is.
Macera
Aki állított már dátumot Rolex GMT-Master II órán, különösen 15 nappal „arrébb”, az épp megjelenítetthez képest, az tudja értékelni csak igazán, mennyivel egyszerűbb és gyorsabb a gyors dátumváltás, a hosszas tekergetéshez képest. Meglehet ezért tartotta gyártásban több, mint 10 éven át mindkét opciót a koronás svájci.
Végül aztán a GMT-Master II bizonyult kívánatosabbnak (legalább is az aktuális kínálat mutatta képlet szerint), s a modellcsaládból előbb a GMT-Master veszett ki 1999-ben, majd eltűnt a fekete-piros lünettás „COKE” is 2007. esztendőben.
A fenti történet ráadásul e kivonatos szösszenetnél jóval összetettebb és változatosabb, hiszen megannyi kisebb-nagyobb változás történt a hosszú évtizedek alatt. Itt egy rövidebb, ott egy hosszabb felirat, amott egy tokméret változtatás, s egy azon időben elérhető volt többféle csattal és zárral is a sorozat. Igazi labirintus ez, az elhivatott gyűjtőknek, ahol bőségesen elveszhet, aki igazán beleveti magát a részletekbe.
2001
Nem, még mindig nem az „Űrodüsszeia” a téma, sokkal inkább lerövidítve e sorokat, térjünk is rá a nálunk járt, lassan-lassan „vintage” skatulyába gyömöszölhető Rolex GMT-Master II tesztüzem ismertetésére, aminek a gyártási (de legalább is az eladási éve) 2001.
Az iménti múltidézés nyomán tudhatjuk, hogy ő már a három időzónát is kezelni képes, a dátumváltást az óramutató (kismutató) „körbeugratásával” megoldók közé tartozik, dátumnagyító lencsével, 40 milliméteres tokátmérővel, átfúrt és kecses tokfülekkel, „SWISS MADE” felirattal a számlapon.
Teszt
Bár az óra már a tömör acélvégszemmel szerelt, rozsdamentes csattal készült, mégis rendkívül könnyű és kifejezetten kényelmes viselet. Viszonyításképpen, az aktuális GMT-Master II 145 gramm ún. Jubilee csattal, amíg a 2001-es verzió tömörszemes csattal is mindössze 125 grammot nyom a mérlegen. Csatjában mindkét irányban 6–6 láncszemmel, melyek ma már szokatlannak ható díszített zárban egyesülnek, s azon biztonsági „retesz” is található.
A „COKE” egyébként praktikusan épp úgy működik, mint a 20 évvel fiatalabb utódja, bár az apróbb felhúzókoronát kétségtelenül nehézkesebb kezelni. Nincs rajta olyan „jó fogás”, mint a modern, nagyobb változaton.
Leolvashatóság és megjelenés tekintetében, egymásmellé téve a legfrissebb és a tesztelt változatot, látható, hogy a részleteket tekintve igenis jelentős a különbség, ám hangulatukban egyenértékű a két óra.
A már nagykorú 3185 automata húzású, mechanikus Rolex kaliber tökéletesen pontosan jár, napi 1 másodpercet késik. Járástartaléka 50 órát tesz ki.
Korából kifolyólag ezt az órát nem kívántuk különösebben komoly tortúrának kitenni, s nem feledtük, hogy az alumínium lünettabetét, illetve a rajta lévő festék bizony cseppet sem karcálló, bár a képek tanúsága szerint meglehetősen jól állta az elmúlt dekádok megpróbáltatásait.
20 év
Őszintén szólva, nem éreztük e 2001-ből hozzánk került, Rolex karórát kicsit sem kevesebbnek, vagy gyengébb minőségűnek, mint a legújabb megfelelőjét. Talán csak a fémzár az, ami – rendkívül vékony, már-már „anyagtalan” kialakítása folytán – nagyon elavultnak, ma már olcsónak és „ócskának” is hat, bár funkcióját tekintve, megfelelőn teszi a dolgát.
20 év elmúltával a lumineszcens festék nem annyira harsány, mint a manapság divatos változatok estén, bár valószínű, hogy a maga korában eleve sem volt az, s mit sem kopott régi fénye.
A karcálló kerámia betétes lünetta ugyan hiányzik, miközben a matt festékkel kezelt felületnek is megvan a sajátos és kellemes hangulata.
Mindent összevetve írhatnánk, hogy akinek nem jut a legújabb GMT-Master II modellekből, azoknak kiváló opció lehet a nálunk járt kiadás, ha nem kerülne ez is már 5 millió forintnak megfelelő összegbe a használt óra piacokon.
S nem igazán tűnik úgy, hogy 2022-ben lassulna, a néhány luxusóramodellt érintő eszement drágulás.
