Északi rokonainkról tudunk egyet, s mást. Szeretik a vodkát. Az európai néplélek szerint náluk lakik a Mikulás. Nem élnek rosszul, viszont többnyire hidegben, s igen ügyesek a különféle technikai – autó–motor – versenysportokban. Ami viszont talán nem közismert, hogy nekik is van saját óramárkájuk, ráadásul a S.U.F. HELSINKI PARONI épp a „Repülő Finn”-nek állít emléket!
Nyelvérzék
A többnyire hófödte főváros, Helsinki nevét is viselő márka lényegében rövidítés. S.U.F., azaz Sarpaneva Uhren Fabrik, s nem igazán „finn”. A két utolsó „tag” jelentése óragyár, de németül (finnül olyasmi lenne, hogy “kellotehdas“…), amíg az alapító úriember, Stepan Sarpaneva is inkább szláv eredetű, legalább is, ami a nevének hangzását illeti, és sehogy sem az a tipikus Joulupukki, vagy Mika Häkkinen.
Ettől függetlenül egyébként ízig-vérig finn család sarja. Finnországban született, ott is járt iskolába, majd a “Finn Órásiskola” elvégeztével már Svájcban pallérozta tovább képességeit. Olyan helyeken gyűjtött tapasztalatot, mint a Piaget vagy a Parmigiani.
Ellenben a gyártói filozófiát már egy lefordíthatatlannak mondott, finn kifejezéssel jellemezhetjük leginkább:
ez a „sisu”.
Nem, nem selypítünk. Valóban létező, finn szó, amely az egész népet, illetve „ősi” történetük végigkíséri. Jelenti mind azt a „sztoikus állhatatosságot” (ez meg már görög ugye…), amellyel a finn emberek nap, mint nap szembe néznek a zord időjárás, a rideg telek, a barátságtalan nyarak, az erőforrásokban szegény környezeti viszonyok adta kihívásokkal, s mindazok ellenére képesek, nem is akár hogy helytállni. Ez a „sisu”, és ennek a nyugodt, higgadt, a kihívásokat épp úgy, mint a veszteségeket is mérhetetlen belső békével elfogadó attitűd, melynek jegyében készülnek az egyébként órásmesternek tanult Sarpaneva S.U.F. HELSINKI feliratos karórái is.
A “Repülő Finn”
Köztük is a Jarno “Paroni” Saarinen, finn származású, máig egyetlen Motor GP (250 ccm) világbajnokról (1972) elkeresztelt, hárommutatós és kronográf kivitelben is elérhető mini-széria, igazi színes egyéniség. Akárcsak maga a „Báró” (=”Paroni”), avagy a „Repülő Finn”, legkorábbi becenevén a „macska”, aki gyorsasági motorversenyző karriere előtt az országos finn jégkorong bajnokságon is diadalmaskodott csapatával (1965), s ez északon nem kis szó.
Sajnálatos módon, ahogy akkoriban sokan mások, úgy Saarinen sem élvezhette a diadalt sokáig. 1973-ban, miután első európaiként megnyerte a Daytona 200 futamot, majd saját ligájában az első 6 versenyhétvégéből ötöt szintén „behúzott”, a soron következő rajthoz állást követően óriásit bukott, s az olasz Renzo Pasolini „társaságában” (vele ütközött) életét vesztette. A csattanás mértékét jól mutatja, hogy rajtuk kívül további 10 versenyző is súlyosan megsérült a balesetben. A „Repülő Finn” halála annyira megviselte a csapatot (Yamaha), hogy arra az évre kompletten kivonult a Motor GP mezőnyéből.
Az óráról
A finn legendának emléket állító karórák, külső megjelenésükben remekül idézik a motorsportok hangulatát, miközben a dizájn olyan egyszerű, amennyire csak lehet. A textil-bőr kombinációból varrt, fekete-vörös, perforált szíj, illetve a „Báró” sisakfestését idéző számlapi (fehér-vörös) kép kivételével, minden feszes, merev, letisztult, szinte belesimul a környezetébe, mint egy áramvonalas vasparipa és a „lovasa”.
A számlapon, amolyan versenysportosan a percek jelölései kapnak nagyobb hangsúlyt, tízesével számozott felirat formájában is. Sőt, a számlapi zenit, a 60-as, hatalmas méreteinek, fekete karakterekkel, vörössel keretezett, fehér háttérre írva kissé meg is téveszti a nézőt, s e csapdába az egyébként (a számokhoz mérten) soványka óra, perc és másodpercmutatók is becsalogatnak. Ezzel együtt nem, nincs itt semmiféle tárcsás, ugróperces megjelenítés, vagy bármi egyéb különlegesség. A sisu-nak megfelelő egyszerűség az úr. Annyira, hogy bár hordoz dátumablakot a számlap, azt megtalálni sem egyszerű feladat, legalább is első ránézésre. Bár meglehet, csak a valóban kiugró 60-as tereli el figyelmünk szinte minden másról.
A kronográf változat egy fokkal összetettebb. Acélszínű segédkörön találjuk a percgyűjtőt (mindössze 30 percet mér gombnyomásra), illetve szintén ezüstbe öltözött a futó másodpercmutató. A centrális kar itt a stopperé. Eltűntek perceknek hangsúlyt adó számok, mindössze a hatalmas hatvanas maradt. Egyéb eltérést ugyanakkor nem nagyon találunk, már a felhúzókar mellé nőtt nyomógombokat leszámítva.
Sisu!
A szerkezet terén nem próbálja meg feltalálni a spanyol (vagy a finn) viaszt az S.U.F. HELSINKI. A hárommutatós esetén automata Sopord A10 mechanika látható, a hátlapi zafírüvegen át. Míg kézifelhúzással táplálható Lemania 1872 kaliber jutott a kronográfos modellnek. Ez utóbbi mindössze 26 példány erejéig készül, ami talán magyarázza, de semmiképp sem indokolja a 6.900 eurós üszkve 2,5 millió forintos (!) árat, ahogy az egyszerűbb, nem korlátozott modell 2.500 eurós (900.000 Ft.-) árcédula is „kemény”, tekintve, hogy sem a szerkezet(ek), sem a 42 milliéter átmérővel készülő, szimpla acél tok, vagy épp az 5 ATM (jelképes) vízállóság, vagy bármi másra rá lehetne fogni, miért is adják a finnek hozzávetőlegesen legalább tízszeres áron a nemzeti hősük előtt tisztelgő karórákat? Hacsak nem épp az érzelmi érték az, ami ennyit nyom a latba.
Esetleg a sisu.